Esterházy Péternek
Van egy lap. Szeretem. Azt írok bele, amit akarok. Senki sem mondja, hogy ez most nem aktuális, senki sem hív fel, hogy hosszú, legyen tíz flekk helyett négy. Legfeljebb azt mondják, hülye vagy, Kőszeg, de csak akkor, amikor már megjelent.
Van egy lap. Gyűlölöm. Azt írok bele, amit akarok. Senki sem mondja, hogy ez most nem aktuális. Senki sem mondja, hogy most jól megadtad nekik, senki sem mondja, hogy na, most már végleg elkapartad magad. Senki sem hív fel.
Van egy lap. Szeretem. Azt olvasom benne, hogy ami köztudottan így volt, az a valóságban úgy volt. Arról olvasok benne, hogy a derék X. igazából egy csibész, Y. ellenben, a mocskos disznó, nem is mocskos.
Van egy lap. Gyűlölöm. Azt olvasom benne, hogy ami köztudottan így volt, az a valóságban úgy volt. Azt olvasom benne, hogy a derék X… Várom, hogy megszólal a telefon és valaki beleordít: Hazudtok! Várom, hogy megszólal a telefon és valaki azt mondja: Végre megmondtátok. Várom, hogy megszólal a telefon, jelentkezik a főügyész, a főbíró, a főminiszter, a főkormányzó titkára, és további információt kér. Várom.
Van egy lap. Szeretem. Csak innen tudom meg, hogy viszonyulnak az abház liberálisok a grúz konzervatívokhoz és a kazah fundamentalisták a tádzsik nacionalistákhoz.
Van egy lap. Gyűlölöm. Megtudom belőle, hogyan viszonyulnak a tádzsik liberálisok a moldáv fundamentalistákhoz. Az utcán jön szembe az olvasó. Nahát, hogy milyenek ezek az oroszok, mondja. De miért nem írtok inkább arról, hogy éljen meg a Bokros 25 ezer nettóból.
Van egy lap. Szeretem. A szerkesztőségben olyan, mint régen. Megbeszéljük, mi újság a világban, értjük egymást. Ha megalapítanám egyszer az igazán rendes emberek pártját, a tagok fele a szerkesztőségből jönne össze.
Van egy lap. Gyűlölöm. A szerkesztőségben olyan, mint régen. Megbeszéljük, mi újság a világban, értékeljük a helyzetet, mint egy központi lap szerkesztősége, mint egy központi bizottság. Másokat a körülmények kényszere szorít, a siker vágya hajt. Bennünket nem. Vagyunk, akik voltunk. Jönnek az újságírók, „Veterán bácsi, tessék elmondani, hogy volt annak idején?” Minek is az idején? Aztán, hogy időszerűek legyenek, még megkérdezik: Meddig marad még meg a Beszélő?
Van egy lap. Szeretem. Hatalmas örökséget hordozott – marginális szamizdatlapból egy nagy párt keltetőjévé vált. Elevenen akarta tartani az örökséget azon az áron is, hogy szembefordult a belőle lett párttal, halálra sértette a legközelebbi barátait. Csak két dolog maradt meg az ellenzéki időkből – mondja Adam Michnik. – A Gazeta Wyborcza és a Beszélő. Meg Walesa – teszem hozzá. Adam bólint. Meg Walesa.
Van egy lap. Gyűlölöm. Hatalmas örökséget hordozott, aztán egy nagy párt keltetőjéből marginális lappá vált. A megbántott barátai pedig keresztbe tettek neki. Aztán már nem is tettek keresztbe. A Gazeta korszerűtlen, mondja Michnik büszkén. A Beszélő is korszerűtlen, mondom én irigyen. A Gazeta Lengyelország legnagyobb napilapja, a Beszélő évek óta agonizál. Walesát viszont előreláthatólag Kwasniewski fogja félreállítani, nem Jacek Kuron.
Van egy lap… Szeretem.
Volt.
1995. július 3–4. Báthory expressz, Varsó–Budapest
- Néző-pont [6]