Mentesít-e a jelen aurája?
Letéphetetlenül feszül,
bőrré, gesztussá szervül,
enyhén múlttá hallgatjuk,
a halálban feltámasztjuk.
Hogyan mondjam el a bűnt,
ami nem az én vétkem?
Csak a húsom, csak a vérem.
Borzaszt, hogy él, ami letűnt.
Ki tölti be bosszúját rajtam,
kitől kérjem a bocsánatot,
én kin álljak bosszút lassan,
betűzve minden egyes hangot.
Tisztítani minek, ami tiszta,
értelmetlen mocskolni a mocskot.
Megtette lelkesen, nem riasztotta
se a morál, se az ólmosbot:
negyvennégy tavaszán
uszított a nagyapám.
Versillusztráció [2]- Vers [6]