Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2008. február, Évfolyam 13, Szám 2

Vers

Mestyán Ádám: Archeológia

Kistotál

Szilágyi Ákos: Van ilyen párt!

Beszélő-beszélgetés

Ádám Zoltán - Mink András: Sültrealizmus vagy idealizmus?

A liberális külpolitikai stratégia lehetőségéről Meszerics Tamással és Miklósi Zoltánnal Ádám Zoltán és Mink András beszélgetett

Folyamatos jelen

Vendégkönyv

Várkonyi Gábor: A kétütemű hungarikum

Játéktér

Sáska Géza: Alkalmazott lélektan és reformpedagógia 1945 után

Értelmezési kísérlet – II. rész

Papp László Tamás: Miénk a cybertér, Tyukodi pajtás…

Elektronikus gyepű a hungarista virtuálhonban: Kurucinfo-analízis

Szilas Zoltán: Pár csepp méz az őrült világból

Kultúra

Vajda Mihály: A jogosult kivétel

Pór Péter: A gondolkodás kísértetei

Bazsányi Sándor: Sivatagi atyafi

Angyalosi Gergely: Százharminchat kicsiny irodalomtörténet

Darvasi László: Virágzabálók

Regényrészlet

Hegyi Gábor: „Három költő előtt borul le”

Kiss Judit Ágnes, Krusovszky Dénes és Mestyán Ádám első kötetéről ­– II. rész

Beszélő: Repertórium

A Beszélő 2007. évi számainak tartalma

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon