A közvélemény megdöbbenéssel értesült arról, hogy 2000. január 27-én a Budapesti Rendőr-főkapitányság Akció Osztályának rendőrei a tanulók szeme láttára bántalmaztak és megbilincseltek egy tanárnőt, bántalmazták a segítségére siető kolléganőjét, durva hangon beszéltek a diákokkal. A BRFK a nagy visszhangot kiváltó eset óta újabb és újabb, részint egymásnak is ellentmondó közleményekben próbálta igazolni, hogy az akciósok eljárása teljes mértékben jogszerű volt.
A jogvédő szervezetek évek óta gyűjtött tapasztalatai, a rendelkezésünkre álló statisztikák azt mutatják, hogy a rendőrök következmények nélkül alkalmazhatnak indokolatlan erőszakot. A bántalmazás vagy kényszervallatás miatt tett feljelentések egyharmadát az ügyészségi nyomozóhivatalok a nyomozás megindítása nélkül elutasítják, a megkezdett nyomozásokat pedig bizonyíték vagy bűncselekmény hiányában megszüntetik.
A rendőrség, a rendőri vezetés mintha inkább abban lenne érdekelt, hogy a nyomozások ne vezessenek eredményre. A rendőrök által elkövetett efféle bűncselekményeket nem következetesen feltárni, hanem inkább eltussolni igyekeznek. Az ügyészségi nyomozások hiányosságaira évekkel ezelőtt felhívta a figyelmet egy, a legfőbb ügyész által kezdeményezett vizsgálat, a helyzet azonban mit sem változott. Az ilyen bűncselekmények ügyében az eseteknek mindössze 15-20 százalékában kerül sor vádemelésre, és számos példa van arra, hogy még a kínzásnak minősíthető súlyos kényszervallatás miatt elmarasztalt rendőröket is csupán felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik, már a tárgyaláson mentesítik őket a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, és így a kínvallató rendőrök tovább folytathatják „munkájukat”.
A felelősségre vonás elmaradása mellett az erőszakos konfliktusoknak az egyik kiváltó oka a rendőrök szinte korlátlan joga, hogy állampolgárokat – autósokat, gyalogosokat – bármikor feltartóztathassanak, igazoltathassanak, az igazoltatott járművét, ruházatát átvizsgálhassák. Ezeket az intézkedéseket semmi módon nem kell indokolni: ez magyarázza, hogy Magyarországon évente a hivatalos statisztikák szerint is 1,5 millió igazoltatást hajtanak végre, a valóságban ennél valószínűleg jelentősen többet. Az intézkedéseket igen gyakran jellemzi szakszerűtlen fellépés, bántó, durva hangnem alkalmazása. Ha pedig a megsértett állampolgár mindezt nem a rendőrök által kívánatosnak tartott alázattal tűri, pillanatok alatt kialakul a konfliktus, amely indokolatlan, de legalábbis aránytalan mértékű erőszak alkalmazásához vezet.
Sajnos mind gyakrabban derül fény rendőrök korrupciós bűncselekményeire. Ezek és az erőszakos fellépések egyre jobban aláássák a rendőrség iránti bizalmat. A polgárok bizalmának hiánya pedig a rendőri munka hatékonyságának rovására megy. A rendőrség a közbiztonság érdekében és a bűnözés elleni harcra hivatkozva veszi védelmébe a kemény rendőri fellépést. A gyakorlatban azonban ez a „keménység” céljával ellentétesen hat, és inkább akadálya, mintsem eszköze a hatékony rendőri munkának.
Az alulírott jogvédő szervezetek együttérzésüket és szolidaritásukat fejezik ki a sértett pedagógusokkal és diákokkal, és mindazokkal, akik rendőri erőszak áldozatai lettek.
Magyar Helsinki Bizottság
Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Jogvédő Iroda
Társaság a Szabadságjogokért