A Westbahnhoftól délre él,
egy képregényben volt a Lány,
most bánatában könyvelő,
csalárd a férje oldalán.
A Westbahnhoftól délre még
ha olykor-olykor élni jársz,
keresd fel azt a bérleményt,
a térre néz egy régi ház.
A nő ebédre visszatart,
és ott fog estig, és mesél,
és felkínál, és mondja, hogy
a Westbahnhofra egy fehér
brit férfi érkezik, kezében
táska van, kalap, kabát,
esernyőt lóbál, andalog,
újságjából, szavamra, lát.
A Westbahnhoftól délre tart,
de nem tartóztatod hamar,
amint a térre éj leszáll,
kabátja szárnya port kavar.
A régi házig nem jut el,
a Westbahnhoftól délre még
van egy különleges hotel,
hotel halljában Néne él,
ki bárha lány maradt belül,
varázsamúlt, csak tükre ép,
s a hallban falra fal vetül,
ha ott ma tart egy ünnepélyt,
kínálva fogva tart, azaz
nem enged el, csak úgy mesél,
és felkínál, és mondja, hogy
a Westbahnhoftól délre él,
egy képregényben volt a Lány,
most bánatában könyvelő,
csalárd a férje oldalán.
- Vers [5]