Skip to main content

Beszélő folyóirat, 4. szám, Évfolyam 5, Szám 4

Hollósvölgyi Iván: A képregény s a Lány

Wessely Anna: Deli Ágnes: Ember

Rádai Eszter: „Nem lehet valaki egyszerre kint is meg bent is”

Pető Ivánnal Rádai Eszter beszélget

Kőszeg Ferenc: Tölgyessy és a rendszerváltó pártok alkonya

Kemény István: A területi elv

F. Havas Gábor: 1993

: Kronológia – 1993

: Válogatás a Beszélő 1993-as évfolyamából

Kovácsy Tibor: Angola magánya

Domány András: Varsó – az elesett

Zolnay János: Gyerekviadal Dabas-Sáriban

Mihancsik Zsófia: Hasonlóságok, különbségek, mélyebb értelmek: 1993–2000

Haraszti Miklóssal beszélget Mihancsik Zsófia

: Média-kronológia

Márton László: A rózsa és a róka

A veinhageni rózsabokrokról, visszatekintve

Götz Eszter: Akárki

Nánay Bence: Ár ellen

Jeles András: Senkiföldje

Nagy Bálint: „Mindent kicsit fel kellett találni” (M. J.)

Mónus János, Szőke Zsuzsa és Nagy Sándor Rómaifürdőn megépült átriumházáról

: Mónus János és Szőke Zsuzsa

Beck László - Vásárhelyi Mária: Ezt mondtuk mi…

Gyukits György: Az egészségügy vesztesei

A romák orvosi ellátásának kérdőjelei

: [Történetek]

Gács Anna: Beteljesületlen várakozások

Nőírók egy kis irodalomban

Babarczy Eszter: Nők és feministák, avagy az aszimmetria szépségei

Csáky Marianne képzőművésszel, Pető Andrea történésszel és Kuczogi Szilviával, a Joy magazin főszerkesztőjével Babarczy Eszter beszélget

Lehmann Hedvig: Nők a helyi közéletben

Bazsányi Sándor: Eleve elvetélt válaszkísérlet

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon