Uram, nyilazz le, kértem, és a
Rücskös mennyezetfehér alatt tán
Vártam is, mit ér szavam Dicsőséged,
A Trón előtt, szerencse, ott halandó
Por a porban, mit számít, hová
Zagyválja épp a szél. Nyílások és csövek,
Bolondság mind, a test Neked, a fáradt
Gőzt ahol kiengeded.
Vagy pörgeted, Chanukkakor ahogy szokás
A trendellit, hatalmas ostoroddal kis
Játékszered, csigázod, búgjon, míg a
Csontja ép.
- Vers [5]