Nemcsak a világ van a világon.
Öröklét is van a világon.
De akárhogyan világít,
csak ezt látjuk: a világit,
a világi változatot.
Valódija nincsen is itt,
valódija máshol van, ott,
ahol nem láthatod, nem tudhatod.
De azzal, hogy lefogadom,
fel nem fogadhatom.
Magad, Uram, ha örökléted nincsen!
Az istent se várom, hogy megsegítsen.
És nem is kellene semmi segítség,
ha e minután eltűnhetnék innét.
A tündöklővé pucovált világból
oda, hol az Örök Fény sem világol.
Oda, hol az Örök Fény is sötétség,
vagy ki tudja. S efelől semmi kétség.
Falnak fordulni? Még a fal felől
is el! A kör bezárul? Nem a kör.
Az Elképzelhetetlen Egyenes,
melynek vége: lesz? nem lesz? ugyanez.
Megj.: Wols (Wolfgang Otto Schulze) a festészet Edgar Allan Poe-ja volt a múlt században (századunkban). Sz. 1931, Németország, majd rövid berlini tartózkodás (1932) után németség elől Franciaországba menekült; kalandos élet, többszöri internálás (Spanyolország; a háború alatt megint Franciaországban, mint állítólagos német kém). Műve mostanság a Paul Klee kultuszrangját már meg is ostromolta sikerrel (holott két szelíd pasiról van szó), kikezdhetetlen piktori tisztasága és a kutyák, a filozófia nélküli természet stb. iránti rajongása egyforma érvű mű-rész. („Ki mondta, hogy ítéleteid igazabbak egy kutyáéinál? Érdemi szerveitek sem különböznek…” Etc. Festményei is a változatok árnyalatos kidolgozásai.) Húsmérgezésben halt meg 1951-ben. (Éhes volt, és csak előző napi fasírt akadt. Ám a halál oka jó másfél évtizedes éhezéssel „volt megalapozva”. L. Kafka?) Hát így fogadj az életedre. (Egy készülő könyvből.)
- Vers [5]