Tolsztoj Pierre-hez adta Natasát,
legyen jó anya, szüljön sok gyereket,
Dosztojevszkij Szibériába küldte
azokat, akiket nagyon szeretett,
Mikszáth megfosztotta a csinos Nosztyt
a Tóth-vagyontól, Marquez a fedelet
fújta el Macondo feje felől,
Shakespeare hullákat hagyott, magnótekercset Beckett,
Kafka szorongott, Csehov bólogatott,
Fontane szárazon sírt, Swift furcsán nevetett –
nem említek most semmi egyebet.
Ment-e a könyvek által a világ elébb?
Ment, mendegélt, mígnem egy hármas útelágazáshoz ért.
Akkor aztán hol így, hol úgy, hol meg amúgy.
Tolsztoj Pierre-hez adta Natasát stb.
- Vers [5]