Skip to main content

Beszélő folyóirat, 1. szám, Évfolyam 6, Szám 1

Kántor Péter: A könyves mente

Neményi László: Tisza István-szobrot avattak

: Orbán Viktor beszéde Debrecenben

Tisza István szobrának újraállításakor (2000. 10. 31.)

: Udvarlás vagy nemi erőszak?

Elek Istvánt és Gerő Andrást Pikó András kérdezi

Mink András - Rádai Eszter: A Gerlóczy utcától a Gerlóczy utcáig

Hegedűs B. Andrással Rádai Eszter és Mink András beszélget

Dobrovits Mihály - Kende Tamás: „Távol Moszkvától”

Utak a jelcini és a Jelcin utáni Oroszország megértéséhez

: Esettanulmányok köztársasági vezetőkre

: Oroszország fő nemzetiségei nagyságrendben

: Nemzetiségi autonómiák

Wojciech Maziarski: A piacra dobott értelmiségi

Kemény István: A romák és az iskola

Loss Sándor: Egy csapásra

Cigány gyerekek útja a kisegítő iskolába

Varró Dániel: Borbála

Neményi László: 1999

Peregi Tamás: Kronológia – 1999

Kovácsy Tibor: Kuba: helyben járás mindhalálig

Varga Balázs: Farce és faarc

Jancsó Miklós: Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten

Lajos Sándor: Mintha vezetné valami a kezüket

Schein Gábor: „A belátható, változékony messzeséget”

Szijj Ferenc: Kéregtorony

Kemény István: Az égi és a földi szál

Háy János Xanadujáról

Nagy Bálint: Az mi?

Lázár Antal és Reimholz Péter műve a Hungária körúton

: Reimholz Péter

: Lázár Antal

Nyaranta Aranka–Telente Levente [Gács Anna–Csuhai István]: Eltűnni, hirtelen

Bene Sándor: Kis kuruc pornográfia

Bethlen, Esterházy

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon