Skip to main content

Reimholz Péter

Vissza a főcikkhez →



1942-ben született Budapesten

1966-ban fejezte be építészeti tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán

1970–72 mesterképzős hallgató

1966–85 az Iparterv Építésziroda munkatársa

1974– ben és 1988-ban Ybl Miklós-díjat kap

1983 az Iparművészeti Főiskola oktatója

1986-tól a Materv Építésziroda Kft. munkatársa

1987-től docens a Mesterképzőn

1990 óta a Materv Kft. építész ügyvezető igazgatója

Jelentősebb munkák:

1973 Domus Bútoráruházak: Budapest, Székesfehérvár (Lázár Antallal közösen)

1984–1990 Balassagyarmati középiskola és művelődési ház (Lázár Antallal közösen)

1988 Műteremház, Budapest

1996 Skála Áruház rekonstrukciója, Budapest

1996 40 lakásos lakóház, Budapest

1999 Hotel, Budapest































Megjelent: Beszélő folyóirat, 1. szám, Évfolyam 6, Szám 1


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon