„Egy épületnek érzékeltetnie kell, mi mozgatta meg korát!”
Jean Nouvel

A homo sapiens a barlang használatbavételével fejlődése szempontjából döntő lépést tett. A barlang fix pont a természeti környezetben, általa a környező térség meghatározhatóvá válik. A szilárd barlang védelmet jelent a természeti környezetből származó veszélyek ellen, és ez a biztonság a személyiség kialakulását alapvetően befolyásolja. A belső, üres tér lehetővé teszi az absztrakt gondolkodás, az elvont ideák kialakulását.

1.



„A tenger olyan volt, mint a kenőcs, apró hullámai falták a napot... Mintha aranypénzek pattognának a vízen. A velencei kereskedőket... ez hajtja újabb és újabb utakra, ez a pénzpattogás. Mikor hazaérnek, a megszerzett vagyont egy nagy kék bársonyra szórják, döntik a zsákokból az aranytallérokat a többi mellé, s odahívják az asszonyt is.



– No, hasonlít már? – kérdezik ijedten, de az asszony csak legyint:


– Hát nem látod, az a sarka még csupa kék.”


2.


Mi az, érett férfinak lenni ma, Magyarországon?

Szijj Ferenc első verseskötetének, A lassú élet titkának megjelenése (1990) az akkori fiatal magyar irodalom egyik legjelentősebb eseménye volt. Poétikailag rendkívül intenzív, sok irányba szerteágazó képet mutatott, és izgalmas módon továbbgondolva felvonultatta mindazokat az eljárásokat, amelyek az elmúlt évtizedekben a klasszikus, önmagát maradéktalanul beteljesítő konstrukcióként értett verseszmény megbontására kialakultak.

1999-ben sok csalódással kellett szembenézni a magyar színházi életben (is). Igaz, a rendszerváltással nem dőlt össze a korábbi színházi rendszer, és akárhogyan is nézzük, ez komoly eredménynek tekinthető. Viszont az összedőlés megakadályozására tett erőfeszítések megakadályoztak sok olyan változást, amelyeknek egy évtized alatt bármilyen időkben, akár „békeidőkben” is végbe kellett volna menniük, nemhogy olyankor, amikor alapjaiban változott meg nemcsak a társadalom, de a mindennapi életmód, ezen belül a kultúra fogyasztásának hogyanja is.

Mondókával és lövöldözéssel, egy kicsavart népi rigmussal és egy család szisztematikus kiirtásával kezdődik Jancsó Miklós két évvel ezelőtti filmje. A Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten minden tizedik percében előkerül egy pisztoly, és minden ötödik percében elhangzik egy anekdota. Temetőben nyitunk és temetőben zárunk, tisztes halomban sorakoznak a hullák, de a halálokkal csak a feltámadások száma vetekedik, ahogy azt már megszoktuk Jancsónál.

Ki hitte volna tíz évvel ezelőtt, hogy Fidel Castro rendszere képes lesz fennmaradni – akárcsak egy-két évig is –, miután összeomlott a Szovjetunió és tábora! Most pedig immár egy egész évtizede, hogy a kubai rezsim, ha nehezen is, de önerőből túléli egykori támogatóit, életben tartóit, és semmi jele, hogy erőinek végére érne. A kilencvenes évek első felét az új gazdasági körülményekhez való alkalmazkodásra fordította az ország, az utóbbi esztendőket pedig annak a bemutatására, hogy nincs az a kényszer, amely rábírhatná a politikai átalakulásra.

jan. 1. Az Európai Unió 11 tagállamában hivatalos valutaként életbe lép az euró.

Magyarországon ismét alanyi jogon jár a családi pótlék, a gyermekgondozási támogatás és az anyasági ellátás.

jan. 4. Sztrájkba kezd a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete, ezúttal a másik két vasúti szakszervezet nem csatlakozik hozzájuk. A munkaügyi bíróság első fokon jogellenesnek ítéli a munkabeszüntetést, így az be is fejeződik, később azonban a Legfelsőbb Bíróság ezt felülbírálja, ezért a vasutasok újabb hosszú tárgyalásokba kezdenek a nyáron.

jan.

Az már 1998 őszére napnál világosabbá vált, hogy a Fidesz véresen komolyan gondolja a „több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás” jelszavát. Az sem maradt titok, hogy célkitűzései megvalósítása érdekében nem fog válogatni az eszközökben sem. Innen nézve 1999 a belpolitikában valóban újat nem hozott. Annak lehettünk tanúi, hogy a Fidesz tényleg agresszív elszántsággal dolgozik stratégiai célkitűzései megvalósításán, és eközben tényleg nem válogat az eszközökben. Meg annak, ami ebből következett.

Zizzen a
szívemen
szerelem
szőrszála,
ha hallom
a neved,
Borbála,
Borbála.

Ujjongó
lelkemet
nem bírom
kordába
tartani,
mióta
ismerlek,
Borbála.

Ahogy te
langymeleg
sapkácskát
hordtál a
füleden,
úgy hordom
a neved,
Borbála.

Hiába
zúg körül
gyűlölet
orkánja,
ha belül
melegít
ez a név,
Borbála.

Bele is
majszolok,
mint holmi
tortába,
lassacskán
elhízom
miattad,
Borbála.