A Kilián laktanya és a Corvin köz kapcsolata elég gyakran előkerül ’56 irodalmában. Leghatásosabban, ám nem a leghitelesebben Pongrátz Gergely memoárjában. Pongrátz súlyos és megalapozatlan vádakat terjesztett.[1] Ezek közül a legdurvább az, hogy Maléter Pál ezredes két elfogott Corvin közi felkelőt agyonlőtt a laktanyában, 28 társát pedig kizavarta az épületből, kiszolgáltatva őket a szovjet páncélosoknak, ami további hét fiatal életébe került. Jóllehet több kísérlet történt a kérdés tisztázására,[2] az érdeklődő közvélemény egy részét sikerült is megtéveszteni. Sőt, az utóbbi években megszaporodtak a tudománytalan, otromba rágalmak, különösen Szalay Róbert és Gajassy G. István tollából.[3] Ugyanebbe a kategóriába sorolandó Nagy György dokumentumfilmje is.[4]
A forradalom első szakaszában – már október 23-a éjszakájától – szembekerültek egymással a laktanya tisztjei és a fegyverek után kutató civilek. A felkelők fölénybe kerültek, és Maléter Pál odaérkezésekor (25-én kb. 14 órakor) több corvinista fegyveres is tartózkodott az objektumban. Az ezredes, aki a laktanya megvédését tartotta legfőbb feladatának, központi utasításra fegyverszünetet hirdetett, és ezzel népszerűvé vált a felkelők körében. Ekkoriban a corvinista sebesültek egy részét átvitték a laktanyába.[5]
Ennek ellenére hamarosan konfrontáció alakult ki, és 26-a estéjétől a fegyverszünet kihirdetéséig (október 28. 13.15) a Kilián katonái szórványos tűzharcot folytattak a corvinistákkal.[6] Tudomásunk szerint ennek a harcnak összesen egy áldozata volt, egy katona. Maléter kiszoríttatta és lefegyvereztette a laktanyában meghúzódó felkelőket. Erről mindenki tudott, és emiatt ekkoriban a Corvinban sokan nehezteltek Maléterre.
A Corvin parancsnokságával történt első találkozáskor (október 28-án) az ezredes ismertette azt a kormánynyilatkozatot, amely elismerte a felkelés jogosságát, és a fegyver letételére akarta rábeszélni a civileket, mondván, hogy már elérték céljukat.[7] Maléter is azonosult a felkelők célkitűzéseivel: „arra a kérdésre, hogy miért lövetett ránk, azt válaszolta, hogy a kormány részéről tévesen volt informálva, de meggyőződött ennek helytelenségéről és beszüntette a tüzelést. Most viszont nem szeretné, ha csalódnia kellene bennünk.”[8] A korábbi harcok akceptálható katonai indokát Csiba százados fejtette ki, ugyanez volt Maléter álláspontja is: „Mi a néphadsereg katonái vagyunk, és nekünk elsődleges kötelességünk volt védeni a laktanyát minden rendelkezésünkre álló eszközzel. […] Védtük magunkat, ahogyan tudtuk, különben esküszegők lettünk volna…”[9] Maléter megállapodott a civil vezetéssel, hogy egymásra többet nem tüzelnek, csak a szovjet egységekre, ha nem vonulnak ki.[10]
Maléter javasolta, hogy a felkelők a harckocsijukat állítsák a Kisfaludy utca és az Üllői út sarkára, ágyújával a Nagyvárad tér felé – mivel a Kilián kapujában lévő páncélos csöve a körút felé irányul –, így mindkét irányból biztosítani tudják egymást. Felajánlott segítségül egy szakavatott tüzértisztet is, aki megtanítja a nehézfegyver kezelését. Sőt műszakiakat is átküldött, hogy a Corvin telefonkészülékét, illetőleg a páncélosaik rádióit megjavítsák.
Az október 30-ára virradó éjszakán, a fegyverátadási tárgyalás alatt tovább javult a kapcsolat. Maléter valósággal el volt ragadtatva a fiatalok harci teljesítményétől.[11] Ekkor Maléter a Honvédelmi Minisztérium küldötteivel is többször szembehelyezkedve a felkelők pártjára állt. A tárgyalás végére azonban a Corvin vezetőinek egy része – akik nem tartották elég radikálisnak Maléter állásfoglalását – ismét szembehelyezkedett vele, bár ennek akkor még nem volt jelentősége. A civilek ismét átszállították sebesültjeiket a Kiliánban szolgálatot teljesítő orvoshoz. Ezenkívül öt foglyot is átadtak, de barátkozási célból és kisebb kérésekkel (gépkocsi-igénylés, telefonhasználat) is átjártak a laktanyába.[12]
A Corvin közi parancsnokságon október 29–30-án mind élesebb vita bontakozott ki arról, hogy kit jelöljenek honvédelmi miniszternek. A Pongrátz fivérek (földművesek és állattenyésztők), Antalóczi Sándor (orvos) és Bornemissza Tibor (gépészmérnök) Márton András ezredest, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokát támogatták, akivel már jó viszonyt alakítottak ki.[13] Ez azonban nem találkozott Iván Kovács László (gödi munkás) főparancsnok egyetértésével, aki erre a tisztségre Maléter Pált tartotta a legmegfelelőbbnek („becsületes ember, képzett katona”), az ő személyét viszont a többi befolyásos vezető határozottan elutasította. (Egyébként a két ezredes politikai nézete lényegileg nem különbözött.)
A fegyverszünet első napjaiban városszerte ugrásszerűen nőtt a Kilián laktanya hírneve. A közvélemény nemigen tudta elképzelni, hogy a harcok középpontjának számító környéken képzetlen, zömmel fiatalkorú civilek vívták ki a győzelmet, és a sikereket inkább a félig szétlőtt laktanya katonáinak, mindenekelőtt Maléter ezredesnek tulajdonították.[14] Egyes utalások szerint még a közeli Práter utcai felkelők is hasonlóan vélekedtek.[15] Az ezredes körül óriási nimbusz alakult ki, és a pályája üstökösszerű gyorsasággal ívelt felfelé. Ezt Maléter korlátlan karrierizmusával magyarázták tiszttársai közül azok, akik korábban sem kedvelték ők. A Corvin közi vezetők „Pongrátz-szárnya” tulajdonképpen azt nem tudta (és tudja) megemészteni, megbocsátani, hogy Maléter nimbusza az ő hírnevük, dicsőségük rovására alakult ki.[16] Több forrás is bizonyítja a fegyverletételi tárgyalások idejéből, hogy ezért és nem a korábbi harcok miatt kerültek szembe vele.
Maléter akkori megnyilvánulásai között nincs olyan adatunk, ami igazolná a karrierizmus vádját, viszont (az ő vallomásain kívül is) rendelkezünk olyan forrással, amely azt bizonyítja, hogy nem kívánta mások dicsőségét kisajátítani: „Cowley [ezredes, brit katonai attasé] gratulált Maléternek a nagyszerű védelmi harchoz […] a Kilián laktanya védelme a hadtörténet egyik kiemelkedő védelmi harca volt […] Maléter ezredes megköszönte, de elhárította magáról a gratulációt azzal, hogy ő és a Kilián-beli katonák csak védekeztek, de az igazi sikeres harcot a kinti civil felkelők vívták.”[17]
A Corvin köziek belső konfliktusa a Forradalmi Karhatalmi Bizottság értekezletén csúcsosodott ki október 31-én a Kilián laktanyában, amikor Pongrátz Gergely hevesen bírálta az ezredest, és az addigi szerepét egyértelműen negatívan értékelte, mondván, hogy a forradalom első napjaiban a szovjetek szövetségeseként lövette a Corvint, amivel súlyos veszteségeket okozott a felkelőknek; a fegyverszünet idején neki átadott fogoly alezredest, Mátray Mátét minden további nélkül szabadon engedte, ugyanakkor megpofozott és fogságba vetett egy felkelőt. Pongrátz helytelenítette, hogy a sajtó Malétert dicsőíti, miközben a corvinistákról sehol sem esik szó az újságokban, holott mindvégig ők tették a legtöbbet a győzelemért. Maléter válaszában elmondta, hogy október 28-áig, a „kormányértékelésig” mint katona a parancsot teljesítette, és ezért vállalja a felelősséget. Az egyik felkelőt valóban megütötte és fogdába zárta, mert ékszert talált nála. A fogoly horthysta alezredes nincs szabadlábon, akár fel is hozathatja őt. „Kijelentette, hogy ő valóban kommunista, s garantálja, hogy addig, míg mi és ő itt vagyunk, addig Magyarországon nem lesz restauráció.”[18] Végül megjegyezte, „most nem azt kell keresni, ami viszályt szít közöttünk, hanem az egyetértést kell elősegítenünk, mert csak így biztosítható a rend”.[19] Ezután Maléter kezdeményezésére az értekezők nagy tetszésnyilvánítása közepette kibékültek.
Amikor szóba került az új honvédelmi miniszter személye, Iván Kovács felszólalt, és kifejezte Maléter iránti bizalmát. Ezután már végképp állandósult a megosztottság a Corvin vezetésében.[20]
Az egyik forrás szerint az ezredes Corvin közi ellenfelei azzal keresték fel a Nemzetőrség parancsnokságát, hogy Maléter ne legyen honvédelmi miniszterhelyettes. (Magukkal hívták Solymosi János ezredest is.) Király Béla tábornok azonban leszögezte, hogy ez a döntés a kormány kompetenciájába tartozik.[21] A Corvin új parancsnokának november 1-jei megválasztása is jelentős mértékben összefüggött a Maléter-kérdéssel. Ekkor egy „villámértekezletet” hívtak össze, Márton András ezredes, valamint más tisztek hathatós támogatásával leváltották Iván Kovácsot, és Pongrátz Gergelyt „hozták ki” főparancsnoknak.
Október 30-án Pongrátzék állítólag végezni akartak Maléterrel. Erről Iván Kovács értesítette is az ezredest, és hat felkelőt küldött a védelmére. „…Miután megtudtam, hogy a Corvin köziek között egy anarchista csoport a Kilián parancsnokának a kivégzését tűzte ki célul, attól a személytől, aki ezt velem közölte, majd e közlést megismételte, megkérdeztem – mivel a kivégzési szándékot magamra vettem, bár a kinevezett laktanya-parancsnok Csiba százados volt, de az épület védelmét az én utasításom alapján hajtották végre – tud-e olyan megbízható, becsületes embert, aki engem a civilekkel – az anarchistákkal – szemben meg tudnak védeni. Ez 30-án történt és aznap délután hat civil fegyveres jelentkezett nálam, akiket ez a személy küldött át a Corvinból. Ezen személyek közül mindig egy, egy katonával az irodám előtt állt őrt, míg egy állandó kocsikísérő a Parlamentben tartózkodott […] 30-ától voltak mellettem a letartóztatásomig…”[22] A legvalószínűbb az, hogy a Corvin parancsnokságán nem komoly formában, inkább csak az indulatok megnyilvánulásaként került szóba Maléter likvidálása, és nincs is nyoma ilyen irányú előkészületeknek.
Iván Kovácsnak fenntartásai voltak az új vezetéssel szemben, és megosztotta Maléterrel az aggályait, aki állítólag azt javasolta neki, hogy tartóztassa le ellenlábasait, amit elvetett, mert attól tartott, hogy „még jobban elharapódzik a bizalmatlansági láz”.[23]
Arra is vannak utalások, hogy Maléter – szelektálva – be akarta olvasztani a Corvin közi felkelőket a Kilián katonái közé, de elállt a tervétől, amikor a Nemzetőrség Király Béla tervei szerint alakult meg.[24]
Valószínű, hogy a fegyverszünet utolsó napjaiban Pongrátz Gergely gyűlölködése és gyanakvása jelentékenyen enyhült. Gyakran átjárt tárgyalni Maléterhez, akárcsak fivérei vagy Iván Kovács.[25] November 2-án, a corvinista parancsnokok Práter utcai értekezletén említést tettek a Kilián laktanyával folytatott javuló együttműködésről.[26] Pongrátz Gergely november 3-án (az egyik Tompa utcai parancsnokkal együtt) elfogadta Maléter vacsorameghívását.[27]
A Corvin közi felkelők nagy része – mint ahogy az a forradalom leverése után bebizonyosodott – szinte feltétel nélküli híve volt Maléternek. Több konspiráció, „népi demokrácia elleni összeesküvés” indult azzal a (tév)hittel, hogy csatlakozhatnak Maléter hegyekben harcoló csapatához, mások pedig – akik tudták, hogy a minisztert letartóztatták – a kiszabadítását tervezték.[28]
Jegyzetek
[1] Pongrátz Gergely: Corvin köz 1956. Chicago, 1982–1992. 73., 108., 119–120., 156., 160., 170. o.
[2] L. Csiba Lajos, Ötvös Ervin, Gosztonyi Péter, Horváth Miklós írásait.
[3] Szalay: A forradalom igaz története. Bp., 1999, ’56-os Magyarok Világtanácsa; Gajassy G.: 1956 – Az elárult szabadságharc. Újvidék, 1998, a szerző kiadása.
[4] Pulzusszáma ’56 (Portréfilm Naszlady Attila orvosprofesszorról). Video-Plan Studió, 1998.
[5] Maléter kihallgatási jegyzőkönyve (továbbiakban: jkv). 1957. II. 13. (Nagy Imre és társai Vizsgálati iratok Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: N. I. és tsi. V. MOL )18/24. Másrészt ugyanekkor élelemért átjöttek a katonák (Fejes József Tibor jkv. 1958. III. 29. Budapesti Fővárosi Levéltár – továbbiakban: BFL – 2532/75).
[6] Ezt még Maléter későbbi szövetségese, Iván Kovács sem tagadta: „26–27-én többször kaptunk könnyű fegyverekből származó tüzet a laktanyából. 28-án már nem” (jkv. 1957. V. 6. N. I. és tsi. V. MOL 18/24).
[7] Csiba Lajos: Napló. Szivárvány, Chicago, 1989. november, 70. o.
[8] Iván Kovács önv. (kelt. n.): „Az 1956. október 29-én éjjel megtartott értekezleten jelenlevő személyek szerepe” TH 0-16803/23.
[9] Csiba, i. m. 75. o.
[10] Iván Kovács jkv. 1957. III. 30. Pest Megyei Bíróság (továbbiakban: PM) 002/57. Kapros Béla, a laktanya gondnoka így látta: „Nagy volt a megdöbbenés, mikor azt hallottuk, hogy Maléter tárgyalni ment át a Corvinba a felkelőkkel […] közölte, hogy fegyverszünet van és az ellenforradalmárok is bejöhetnek az épületbe, csupán csak fegyvereiket kell letenniük a kapuőrségen. Nyomába tódultak a Corvin forradalmárok, éltetve mint honvédelmi minisztert. Mindezeket látva Tajti főtörzsőrmester, Szabó tiszthelyettes elhagyták csendben a laktanyát.” (Feljegyz. Történeti Hivatal – továbbiakban: TH, O-16798).
[11] Iván Kovács önvallomása (továbbiakban: önv.) Az 1956-os Intézet Évkönyve, 1993, 214. o. – Virág János jkv. 1957. III. 1.
TH V-15006/1.
[12] Maléter jkv. II. 13. N. I. és tsi. V. MOL 18/24. – Csiba i. m. 73. o.
[13] Megbeszélték a fegyverátadási tárgyalás tanulságát is: „Pongrátzcal egyetértettünk abban, hogy Váradi nagyon rendes ember. (Egyetlen tábornok, aki ide merte dugni az orrát, ráadásul tábornoki ruhában. Amikor tárgyaltak vele, akkor még nem bíztak meg sem a kormányban, sem a HM-ben, sem benne.” (Márton jkv. 1957. VI. 21. TH V-150005/2.)
[14] Már korábban is előfordult, hogy a médiában összemosták a Kiliánt a Corvinnal.
[15] Az egyik foglyuk szerint „a Práter utcai felkelők hangoztatták, hogy Maléter igazi hazafi, aki elsőnek szállt szembe a szovjetekkel. Ezért főparancsnoknak ismerik el.” (Kecskés Ferenc Tanúkihallgatási jkv. – továbbiakban: tk. Hadtörténeti Intézet Levéltára – továbbiakban: HL, 432/58.)
[16] Iván Kovács ezt a tárgyalásán így fogalmazta meg: „Pongrátzék, Bornemissza és Antalóczi támadták Malétert, azt mondták róla, hogy saját magát akarja dicsőíteni. Pongrátzék a Corvin köré akartak nimbuszt emelni” (1957. VIII. 15. PM 002/57). Pongrátz Gergely véleményét még az emigrációs időkből is ismerjük, a testvéreiét már jóval kevésbé. Egy forrásunk van Pongrátz Kristóf állásfoglalásáról: „…ott Amerikában egy beszélgető partnerének mindenképpen be akarta bizonyítani, hogy Maléter a corvinistákra lövetett. Jött a New York Timesból egy újságíró: ha így volt, miért választották meg honvédelmi miniszternek. Cikket akart írni Maléterről, ezt Pongrátz Kristóf meg akarta akadályozni, mert ezzel az ő dicsőségük csökken.” (Kiss László önv. 1959. II. 12. TH V-146308. Kiss a munkás-zászlóaljhoz tartozott a Kiliánban, és egy ideig összekötői szerepet töltött be Maléter és Pongrátz Kristóf között.) Pongrátzékon kívül a „közlegény-felkelők” között is akadtak olyanok, akik hasonlóképpen vélekedtek: Iványi Lajos: „ők nem nagyon bíznak Maléterben és a tisztekben, akik most mindent átvettek a Kilián laktanyában, de a harcok alatt sehol sem voltak, most pedig állandóan okoskodnak.” (Molnár József, az angol katonai és légügyi attasék tolmácsa tk. 1957. II. 28. N. I. és tsi V. MOL 18/23 – Miháli Lajos: „Maléter kétkulacsos volt…” Jelentés (zárkatársi „Mókus” jelentés alapján) 1959. XI. 17. TH V-146308. Solymosi János alezredes ezt vallotta: „Valószínűleg 1-jén jártam a Corvinban. A felkelők beszéltek arról, hogy ők kaparták ki a gesztenyét Maléternek, aki cserbenhagyta őket, rajtuk keresztül akar érvényesülni.”
(tk. 1957. III. 1. TH V-150000).
[17] Molnár József tk. 1957. II. 28. N. I. és tsi V. MOL XX-5-h 18/23.
[18] Iván Kovács jkv. 1957. V. 3. TH V-150005/15.
[19] Maléter egyik vallomása (jkv. 1957. III. 13. N. I. és tsi Op. MOL 2/6) szerint ígéretet tett arra, hogy a rend helyreállítása után sor kerülhet a Kilián–Corvin-harcból adódó problémák megtárgyalására.
[20] „Az Antalóczi által vezetett klikk és közöttem erősen kiéleződött az addig sem valami baráti viszony.” Iván Kovács önv. Évk. 215. o.; tárgy. 1957. VIII.15. PM 002/57.
[21] Solymosi János jkv. 1957. II. 14. (Kovács István és tsai TH V-150005/7.)
[22] Maléter jkv. 1957. VII. 29. N. I. és tsi V. MOL XX-5-h 17/22. Az eddig azonosított testőrök: Antal Gyula („Vezér”), Gergelyi János, Hargitai Gusztáv, Preszmajer Ágoston, „Bagarol” (civil felkelők), Németh József (Kilián laktanya, munkásszázad) és Zs. Szabó László főhadnagy. Hargitait, Némethet, Zs. Szabót, akik Malétert Tökölre kísérték, a szovjetek Ungvárra szállították, december 9-én kerültek haza. Preszmajert kivégezték, Gergelyit jogerősen öt évre ítélték.
[23] Iván Kovács önv. 215. o.
[24] Maléter jkv. 1957. II. 13. N. I. és tsi V. MOL XX-5-h 17/22. „…A Kiliánban megvolt a terv arra: november 8-a után a Corvint behozni a Kilián egyik szárnyépületébe és a zavaros elemeket M. [Maléter] le akarta fegyverezni.” (Gosztonyi Péter levele a szerzőhöz 1998. XI. 17.)
[25] Gémes Sándor (házfelügyelő) tk. 1957. I. 22. N. I. és tsi. V. MOL XX-5-h 18/23. „Ekkor már […] a civilek egymás kezébe adták a kilincset Maléter első emeleten berendezett titkárságán, ahol tárgyalásokat folytatott ezekkel a nem egészen bizalomgerjesztő külsejű férfiúkkal” – írta Kapros Béla (feljegyz. TH O-16798).
[26] Horváth János jkv. 1958. II. 20. HL 432/58.
[27] Csiba i. m. 83. o. – Pongrátz Gergely i. m. 202–203. o. Pongrátz averziói azonban soha sem múltak el. November 4-én azon kesergett, hogy Maléter megszökött és elárulta a forradalmat (Szabó Lajos önv. 1958. III. 11. V-143260.), november 17-én Váradinak azt hangoztatta, hogy hiba volt Maléter miniszteri kinevezése (Pazsiczky Sándor jelentése Dárdai Gyula – Váradi sofőrje –
vallomása alapján 1957. VI. 11. N. I. Op. MOL XX-5-h 5/17).
[28] L. Géczi József gyári munkás ezt mondta a tárgyalásán: „Előzőleg sokat hallottam róla és szerettem volna személyesen megismerni. Én az akkori események alatt hősnek tartottam őt.” (1957. XII. 19. FB 2655/75.)