„A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
A Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/A § (1) bekezdés.
Egy napos és szeles szombaton a Vér és Becsület Kulturális Egyesület (továbbiakban VBKE) elnevezésű szervezet felhívására körülbelül 150-200 fő tüntetést tartott a fővárosban a „regnum marianum emlékkereszt előtt”. A „Hideg Büszkeség Napja: Mi a csajokat szeretjük!” feliratú szórólap szerint a rendezvény célja, hogy tiltakozzon „az esedékes meleg felvonulás és családellenes devianciák előretörése ellen. (…) A rendezvényre (a jó ízlés és a BTK. Határain belül) mindenki olyan transzparenst hoz, amilyet akar. Minden érdeklődőt (nem »meleg«) szeretettel várunk!” A szórólap hátoldalán versike: „»Nem fogadom el a másságot / Nem akarok beteges országot!« Titkolt Ellenállás.”
A rendezvény részletesebb indoklása olvasható volt a veresbecsulet.hu [2] weboldalon. „Egyesületünk 2004. július 10-én szombaton az immár »hagyományossá« váló júliusi buzifelvonulás és az e mögött álló család és életellenes devianciák előretörése ellen akarja felemelni szavát. De a hatalom megint közbeszólt. Kiderült, hogy Budapest utcáin csak a rendszer legfőbb támaszai és haszonélvezői (zsidók, cigányok, homokosok, drogosok, szektások) vonulgathatnak, a mi rendezvényünket betiltották. De nem adtuk fel, és nem engedtünk abból, hogy jogainknak (elődeink példájára) törvényes úton szerezzünk érvényt. Törekvésünket siker koronázta, így a demonstráció – igaz vonulás nélkül – meg lesz tartva! (…) Az új helyszín nem véletlen: akik annak idején az itt álló fogadalmi templomot (melyet a vörös horda alóli felszabadulás emlékére emeltek) lerombolták, most nemzetünk erkölcsi életében is hasonló rombolást visznek végbe, hogy ellenállásunkat, élni akarásunkat megtörjék. Talmi élvezetekbe merült, minden összetartozás érzésétől megfosztott, individualista tömeg fölött könnyebb uralkodni, mint erős közösségekkel (család, lakóhely, civil társadalom, egyházak stb.) rendelkező, erős erkölcsű nemzet fölött. Tehát jobb, kifejezőbb helyet aligha találhattunk volna arra, hogy a lelkekben zajló tudatos rombolás ellen tiltakozzunk, mint lerombolt templomunk helyét.”
A melegek felvonulása ellen tüntetett a Vér és Becsület címmel tudósított az eseményről a www.pride.hu [3] meleg portál. Ha valóban csak a felvonulás ellen demonstráltak volna a résztvevők, akkor is szégyenletes lenne az a csend, ami körülvette ezt a jelenséget. A meleg sajtót kivéve egy-két napilap, internetes portál, rádió- és tévéadás tudósított a rendezvényről, de a történtek teljes mélységű megjelenítése, elemzése és elítélése nem történt meg. Mintha a társadalom legtermészetesebb reakciója a meleg emancipációra a fasiszta/rasszista/hungarista homofóbia lenne. A következőkben az esemény szöveghű leírását adom közre, ahogyan az ott és akkor elhangzott. Zárójelben olykor kommentálom az elhangzottakat.
Konferanszié: Annyit szeretnék elmondani, hogy a „Vér és Becsület” rendezvényeinek az alaphangulata az most más. Most nem az az alakzatba állás, és nem az a, nem a fegyelem, mert a fegyelem megvan, hanem nem az az önmegtartóztatás, amit megemlékezéseken szoktunk tanúsítani. Most más dolog van, a mások miatt vagyunk itt. És igazából nem akartunk ide jönni, mi nem akarnánk itt lenni, ha ők nem masíroznának állandóan az utcákon. Úgyhogy átadom a szót Kocsis Imrének, a Lelkiismeret ’88-ból, ő majd ezt jobban ki fogja fejteni szerintem, mint én. De felhívom a figyelmeteket, lehet majd fújolni, ami nem tetszik, lehet lengetni a zászlót, és kiabálni. Adjunk hangot annak, hogy Magyarországon még mindig nem szeretjük azt, hogy ha valaki más. [Taps.]
Kocsis Imre: Szeretettel köszöntök mindenkit a Lelkiismeret ’88 csoport nevében is. Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy megszólalhatok ezen az alkalmon. Azért jöttünk ide, mert más világ van mostanában, mint régen volt, és a hazafiaknak egyre nehezebb kimondani azt, amit szeretnének, amit jónak gondolnak. Még a tiltakozás jogát is elvitatják tőlük. Ahogy talán többen tudjátok, a „Vér és Becsület” egy vonulást jelentett be a „Hideg büszkeség napja” címmel az Oktogontól a Hősök terére. Ezt a másság-tisztelő Gergényi rendőrfőkapitány [hangos fújolás] betiltotta a közlekedés aránytalan sérelmére hivatkozva. Persze nem ezzel a szakszóval, mert most már ő is tudja, miután a fejére koppintottak, hogy ilyen már nem létezik az EU-ban, hanem a BKV érdekeire hivatkozva egész konkrétan. De hát ugyanarról a dologról van szó. Mielőtt itt az emelvényen elkezdtem volna beszélni, egyik Kossuth rádióban egy interjút adtam, ahol megkérdezték, hogy miért vagyunk itt, és mit szólunk ahhoz a szlogenhez, azt hiszem, ott van egy táblán a másokkal kapcsolatban. [Valószínűleg a MÁSHOL LÉGY MÁS transzparensre utal.] Én talán még durvábbakat fogok most mondani, de olyanokat is, ami lehet, hogy nem fog nektek tetszeni, úgyhogy én is biztatok mindenkit arra, hogy fejezze ki a véleményét, mert úgy tűnik, hogy most mi ketrecen belül vagyunk, és még nem fogtak le minket. Ki tudja meddig tart ez?
[Gergényi főkapitány érveit a bíróság is elfogadta. A „máshol légy más” transzparensre rózsaszín háromszöget festettek a készítők. A rózsaszín háromszöggel, ezt ők bizonyára tudták, a náci lágerekbe hurcolt és később elpusztított homoszexuálisokat jelölték. A sárga csillag mindenki számára ismert jelkép. Vajon mi lett volna a reakció, ha a tüntetésen felbukkan egy Dávid-csillag is? Ezt csak azért említem, hogy jelezzem, a meleg holokauszt léte jószerivel ismeretlen a magyar közvélemény előtt, a szélsőjobboldal hagyományőrzői viszont tökéletesen tisztában vannak ezeknek az összefüggéseknek a jelentőségével.]
Tehát tulajdonképpen a másság terrorja van a világon, más elveket akarnak nekünk beadni, mint ami régen volt, ami a hagyománytiszteleten, a hősies életszemléleten alapul. Hagy mondjak el egy jövőképet, amit talán nem minden homoszexuális vállal föl, és gondol jónak. De egy olyan radikális nézet, ami, amelyik felé menetel tulajdonképpen minden homoszexuális aktivista. Mert elsősorban azért hadd mondjam meg, hogy a „Lelkiismeret ’88” csoport az ellen a társadalmat romboló folyamat ellen van, amit ezek az aktivisták okoznak. Az, hogy személyesen kinek mi a baja, és hogy kellett volna azt kezelni, amiről később talán még megpróbálok szólni, az egy más kérdés. De azt, hogy a fiatalokat megrontsák, hogy új húshoz jussanak, ezt azért nem tűrhetjük el. [Enyhe fújolás.] Tehát most felolvasnék egy könyvből, ami A fiúk nevelése címet kapta. Egy amerikai író írta, egy családterapeuta, aki arról ír, hogy egy Michael Swiss (?) nevezetű ember, aki A homoszexuális közösség hírei nevű kiadványt szerkeszti Amerikában, milyen jövőképet vázol elénk. Így szól ez az ember: Homoszexuálissá tesszük fiaitokat, törékeny férfiasságotok, üres álmaitok és bevett hazugságaitok jelképeit. Elcsábítjuk őket az iskoláitokban, kollégiumaitokban, tornatermeitekben, öltözőitekben, sportpályáitokon, teológiáitokon, ifjúsági csoportjaitokban, moziaitok mosdóiban, laktanyáitokban, teherautóitok parkolóhelyein, férfiklubjaitokban, képviselőházaitokban. Mindenütt, ahol férfiak férfiak társaságában vannak. Fiaitok a tányérnyalóink lesznek, és azt fogják tenni, amit mi mondunk nekik. Saját képünkre formáljuk őket. Könyörögni fognak nekünk, és csodálni fognak minket. Hatályon kívül fognak helyezni minden olyan törvényt, amely tiltja a homoszexuális tevékenységet. Helyettük olyan törvények születnek majd, amely a férfiak közötti szexet támogatják. Minden homoszexuálisnak testvérként össze kell fognia, eggyé kell válnunk művészeti, filozófiai, társadalmi, politikai és gazdasági szempontból. Csak akkor fogunk győzni, ha együtt lépünk fel a gonosz heteroszexuális ellenséggel szemben. A családi egység, a hazugságok, az árulás, a középszerűség, a képmutatás és az erőszak melegágya megszűnik. A családi egységet, amely csak elfojtja a képzeletet és megköti a szabad akaratot, meg kell semmisíteni. A tökéletes fiúk a genetikai laboratóriumban fognak megfoganni és növekedni. Közösen fognak felnőni és összeforrni, miközben homoszexuális tudósok irányítják és tanítják őket. Minden egyház és gyülekezet kapui bezárulnak, ha elítélnek minket! Csakis a csinos fiatalemberek az isteneink. Az erkölcsi és esztétikai szépség kultuszához ragaszkodunk! Meg fogjuk semmisíteni mindazt, ami csúf, közönséges és banális, mivel elidegenedtünk a középosztály heteroszexuális hagyományaitól. Szabadon élhetünk a tiszta képzelet követelményei szerint. Számunkra a túl sok nem elég! Győzni fogunk, mert tele vagyunk azon elnyomottak kegyetlen keserűségével, akiket az idők során arra kényszerítettek, hogy látszatszerepeket játszanak buta heteroszexuális műsorokban. Mi is képesek vagyunk arra, hogy fegyvert fogjunk és benépesítsük a végső forradalom barikádjait. Rettegjetek heteroszexuális disznók, amikor álarc nélkül megjelenünk előttetek! Lám, ez az a másság terrorja, ami ellen mi itt kinn vagyunk.
[Vajon ki vehet komolyan egy olyan szöveget, amiről nem lehet tudni, hogy ki írta és mi célból? „Meleg aktivista” ilyesmit biztos nem ír le! Hacsak nem parabolának szánja, a többségi heteroszexista megközelítések görbe tükrének.]
Egy pár szót azért hadd szóljak előtte arról, hogy vajon mi vezethet egy embert, hogy egy homoszexuális felvonuláson részt vegyen. Mert azért a célt látnunk kell, hogy ami ellen mi küzdünk, az nem elsősorban egy egyén, aki úgymond homoszexuális, hanem maga az a folyamat, hogy homoszexuálissá akarnak tenni másokat. Tudnunk kell azt, hogy nagyon sok tényezőből indul ki az, hogy valaki homoszexuális lesz, magyarul buzi. Ennek az egyik oka az lehet például, hogy fiatal korában szexuális zaklatáson esett át. És ezt nem kezelték. De másik oka az is lehet, hogy az apja nem törődött vele, és csak anyamintát kapott, nem tudott egészségesen fejlődni. A széthulló családok mindezt a dolgot erősítik. Ugyanakkor azt is kell látnunk, hogy vannak olyan hajlamú emberek, akiket e felé a társadalom nyom, taszít, odalök a homoszexualitás bálványához. Ezeken a fiatokokon még lehetett volna, vagy lehetne most segíteni, hogyha megelőzést alkalmaznánk. De ezzel szemben, a megelőzés helyett azt papolják nekünk, és azt akarják lenyomni a torkunkon, hogy a homoszexualitás öröklött dolog. Ez egy nagy és aljas hazugság. Nem létezik, a világon még egyetlen egy tudós sem fedezte fel a homoszexuális gént, akármilyen biztató eredményekről számolnak be – főként külföldön – a médiák. Nem létezik, ha így lenne, akkor a homoszexualitás megszűnne, ugyanis kipusztulna a földről. Gondoljunk bele, mivel öröklődik, és a homoszexuális általában nem úgymond reprodukálja magát, ezért előbb-utóbb megszűnne ez a gond. De nem így van, úgyhogy nem az az igazság! Hanem egészen máshol kell megnézni ennek a folyamatnak a lényegét.
Arról van szó, hogy azt akarják elérni azok, akik már a homoszexualitásba úgymond valamiért vagy beletörődtek, vagy beleszoktak, hogy minél több kapcsolatba tudjanak lépni. Általában egy homoszexuális ember nem hagyományos szexuális életet él, hanem sokkal deviánsabb, társadalomra veszélyesebb magatartást folytat. Már csak azért is így van ez, mert a homoszexualitás a társadalomból kivetett minta – ma még! Ma még, ezt hangsúlyoznom kell, és ezt csak olyan módon gyakorolhatja, ahol a deviáns magatartásoknak tere van. Ezek különböző olyan helyek, ahová általában egészséges gondolkodású ember nem teszi be a lábát. Tehát hangsúlyozni szeretném, én elsősorban nem azok ellen beszélek, akiknek ilyen hajlamuk van – bár eléggé szerencsétlen dolognak tartom, hanem azok ellen, akik ezt propagálják, és a fiatalokat el akarják ferdíteni. A trend, vagy trendi, ahogy ők szokták mondani az, hogy az iskolákban ne tiltsák a homoszexuális mintát, hanem tanítsák, sőt propagálják. Oktassák a gyerekeket arra, hogy a másság elfogadása azt jelenti, hogy más, szerintünk deviáns nézeteket korlátok nélkül, önvédelmi reflexüket kikapcsolva elfogadjanak, és mintegy építsenek be az életükbe. Azt akarják elmondani, hogy legyenek olyanok, amit ők mutatnak fel. És ez az ők egy nagyon jól behatárolható csoport. Azoknak a csoportja, akiknél az erkölcs pillanatnyi szeszély, nem is létezik, hanem minden másféle, úgynevezett gyakorlati elvek alapján épül föl. Azt hirdetik, hogy szituációs erkölcs van. Tehát nem azokat a hagyományokat követik, amiket a kereszténység évszázadokon keresztül. És ezt most ki kell hogy hangsúlyozzam, mert ma Magyarországon, akinek olyan gondja van, hogy homoszexuális hajlammal küzd, és szeretne megváltozni, tudomásom szerint ezt olyan keresztény közösségekben kaphatja meg, ahol erre felkészült szakemberek vannak, és ők megpróbálnak ezen segíteni. Máshol, más helyen ezt a dolgot nem hogy helytelennek, hanem lassan-lassan, ahogy itt előttem szóló mondta, támogatandónak, nem hogy megtűrtnek, hanem olyannak tartják, amit hirdetni, propagálni kell. És ez a másság terrorja olyan erős, hogy aki meg akar szólalni ez ellen, fel akarja emelni a szavát, az kétszer is meggondolja, hogy mit tegyen. Mivel azokon a helyeken, azokban a pozíciókban, ahol eldöntik, hogy ki mikor mit mondhat, olyan irányultságú emberek vannak, akire nagyon erősen hatnak ezek a deviáns nézetű, nevezzük őket aktivistáknak.
Hagy beszéljek arról még, hogy ez a liberális propaganda, mert azért ki kell hogy mondjuk, hogy nyugaton, az úgynevezett liberalizmusnak egy eléggé szélsőséges ága, amit itt Magyarországon meghonosítottak, tehát ez a liberális propaganda ma Magyarországon el akarja érni azt, hogy a homoszexuális minta teljes mértékig elfogadott legyen a társadalomban. Olyannyira, hogy az legyen a nem normális, legalábbis kimondottan a médiákban, aki ez ellen felemeli a szavát. […] Mivel nagyon sok fiatal van itt a téren, akik leendő családapák, vagy már azok, hagy hívjam fel arra a figyelmet, hogy szüksége van elsősorban a fiúknak arra, hogy apamintát kapjanak. Nem szabad elhanyagolni az ő nevelésüket. Leginkább azt kell nekik megadni, ami, amire szükségük van. És ez a szükség önmagunk. Önmagunkat. Én is családapa vagyok, igyekszem arra, hogy a fiaimnak meg tudjam adni azt, amit csak az apa tud megadni. Semmi más nem pótolhatja. Az édesanya nagyon fontos szerepet tölt be egy gyerek életében, de az apamintát, a fiatalok, a fiatal fiúk, a serdülők egészen kis kortól, három éves kortól csak az apjuktól kaphatják meg. Ezért hadd hívjam fel mindenki figyelmét, aki az időbeosztásán gondolkodik, hogy szánjon elegendő időt a gyermekeire, vagy szánjon majd elegendő időt a leendő gyerekeire. Ezt nagyon szeretném hangsúlyossá tenni a számotokra.
[Vajon az apaminta miért csak egy kisfiú három éves kora után fontos? Az anyaminta hány éves kortól fontos, és milyen nemű gyermek esetében fontosabb? Érdekes, hogy még csak utalás sincs a női homoszexualitásra. Hiszen a nők, ha gyereket szülnek, teljesítik kötelességüket, és lényegtelen, hogy egyébként hogyan éreznek. Nem véletlen, hogy a náci Németországban is főként a meleg férfiakat deportálták, a leszbikus nőkkel csak akkor foglalkoztak, ha nagyon láthatóvá váltak, és egyértelműen elutasították a férfiak közeledését.]
Tulajdonképpen a lényeget elmondtam, és azt szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy az a fajta erkölcs, amit próbálunk képviselni a társadalom előtt, és amit egyesek megvetnek, a keresztény erkölcsöt, ezt úgy gondolom, hogy minden lehető eszközzel nekünk fel kell vállalnunk, és propagálnunk kell. Már csak azért is, mert ez az igazi ellenszere a szexuális devianciáknak is. Figyelmeztetésül egy régi mondást, olyanoknak is, akik esetleg nem értettek egyet azzal, amiket most elmondtam, így szól: Ha Róma erkölcse elvész, akkor Róma rabigába dől. Mi ez ellen harcolunk, és Isten óvja meg Magyarországot a különböző devianciáktól. Köszönöm, hogy meghallgattatok. [Taps, majd közben mentőautó szirénája hangzik fel a távolból.]
Konferanszié: A másság egyik képviselője ezt meghallotta, már ott viszik.
Elnéztem itt az egybegyűlteket, és ez az igazság, hogy nem egy nagy létszám. De amikor a szórólapot osztottuk, akkor alig-alig találkoztunk olyannal, aki odajött, és azt mondta, hogy ez nekem nem tetszik. Mért kell őket bántani? Mondtuk, hogy nem bántjuk őket, de mit szólnál hozzá, hogyha a gyermekedet, amikor elmegy iskolába, egy olyan tanár simogatná, aki máshogy gondolkodik róla. Ekkor ő is azt mondta, hogy azt se szeretné. Úgyhogy úgy érzem, hogy Magyarország 90 százaléka ugyanúgy érez, mint ahogy mi. Az, hogy nincsenek itt velünk, az egy dolog. Maguk a rendőr urak is, amikor nem itt találkoztunk velük, hanem átadtuk a szórólapokat, ők is ugyanúgy gondolták, mint mi, hogy a mások menjenek máshová. Csak nekik ezt nem szabad mondani. De úgy gondolom, hogy Magyarország 90 százaléka ugyanúgy érez, mint mi. Domokos Endre János elkövetett egy versírásnak nevezett dolgot, tapsoljátok meg előre, mert még nem hallottuk, nem tudjuk, hogy milyen lesz. [Taps.]
Domokos Endre János: Testvérek! Keresgéltem a szakirodalomban, de nem találtam a témához vágó verset, így kénytelen voltam magam gyártani egyet. A címe: A másság himnusza. Te is más vagy, te sem vagy más / Velőig ható agymosás / Minden sarkon reád köszön / A fröcskölő másságözön / Hallod, ha kelsz, akár fekszel / Álmodba se felejthesd el / Ameddig élsz, verik beléd / Mert másságból sosem elég / És ha más vagy mindent szabad / Ha mégsem, hát húzd meg magad, / Más a világ, más a mérték, / Eddig bűn volt, most már érték / Mások között mások vagyunk / Tűzön vízen át önmagunk, / Bármit mondasz, nem változunk, / Mert ez még a mi otthonunk. / Te is más vagy, te sem vagy más / Terjeng a meleg fronthatás / S csapból is e kérdés csöpög / Miért nem vagy már te is köcsög? / Másképp vagyunk mások, mint ti / Szomorú, de nincs mit tenni / Példaképek már nem leszünk / Más helyeken jár az eszünk / Mi vagyunk a deviánsok / S száll fejünkre gúny és átok / Haladóbbak mégsem leszünk, / Lányoktól jobb nem kell nekünk / Mások között mások vagyunk / Tűzön vízen át önmagunk / Bármit mondasz, nem változunk / Mert ez még a mi otthonunk.
Köszönöm. [Taps.]
Konferanszié: Hát tévedtem, nagyon jól sikerült ugye ez a himnusz. Most pedig Illyés [Illés?] Zsolt, a Vér és Becsület Kulturális Egyesület szekszárdi tagja fogja elmondani beszédét.
Illyés [Illés?] Zsolt: Köszönöm szépen. Bajtársnők! Bajtársak! A nemzeti függetlenségért és szabadságért harcoló Magyarok! Tisztelt jelenlévők! Elképesztően sötét időket élünk. A bűnözés, a kábítószer-fogyasztás rémisztő elterjedése, a szociális létbizonytalanság, a Magyarság rohamos fogyása, ellentétben idegen fajúak sokasodásával, és a mai rendezvényünk tárgyát képező azonos neműek szexuális és párkapcsolatának pozitívként való beállítása és a buzik egyenrangúsítására való törekvés jellemzi e sötét jelenkort. Ezekért az 1945 óta, a mai napig hatalmon lévők a felelősek. Szégyenletes tények ezek, melyek a sátáni liberál-bolsevik világnézetnek önmagától adódó eredménye. A külföldről, a nagy nemzetközi gócpontokból irányított magyarországi kormányok ördögi terv alapján dolgoznak a magyarság ellenében. Ezek, a demokrácia eszményébe burkolózó kormányok semmit sem tettek, tesznek a magyarság fogyatkozása ellen. Annál inkább támogatnak és kedveznek olyan ember-, és életellenes megnyilvánulásoknak, mint a homoszexualitás, melyek fajunk, népünk, nemzetünk lelki megfertőzéséhez nagyban hozzájárulnak. Vétkesek között cinkos, aki néma! A Vér és Becsület Kulturális Egyesület ezért felemeli szavát a homoszexualitás ellen.
Alapvetésünkben: aki ilyen vagy olyan indok alapján lemond a gondviseléstől elrendelt emberi mivoltjáról, az végérvényesen kizárja magát a mindenkori népi közösségből. Ezek önmaguk mondanak le az élethez való jogukról, és zavart lelki életükből kifolyólag ellenségeivé válnak minden természetesen egészséges faji megnyilvánulásnak, a népi közösségnek és annak legkisebb egységének, a családnak. A családnak, amely hivatott biztosítani a nemzet hallhatatlanságának zálogát, a gyermeket. A buzik faj-, nép- és nemzetellenes lények! [Taps, fújolás.] Iszonyú sötét időket élünk! Az állam fittyet hány a dolgozni, élni, szaporodni akaró magyarokra, gyengítve ezzel a nemzet védekezőképességét. Ha még egyáltalán védekezőképességről beszélhetünk. Mert ott, ahol ötvenezer forintban minimálják a béreket, így ezzel családok százezreit az éhhalál szélére sodornak, és számukra áttörhetetlen falat állítanak a jólét és az egészséges fejlődés irányába, miközben az aberráltak előtt egyre több kapu kinyílik, vígan élhetik gusztustalan életüket, és akár átoperáltathatják magukat állami támogatással, ott nincs felelős politikai berendezkedés, ott az állam nem a nemzet eszköze. Ott idegen kezek működnek a magyarság ellen. A politikusok marionett bábuként rángatóznak, és birka módjára helyeslik az úgynevezett „pógárjogi törekvést” a buzik egyenjogúsítását illetően. Csak azért, hogy politikai tisztességüket bizonyítsák, és így sorban állhassanak továbbra is a koncért. A buzik támogatása, a nép pacifizálása, miközben magyarok egy igazságtalan, jogtalan hadjáratban vesznek részt az iraki nép ellen, micsoda bőr kell ehhez a pofán, a sorkötelezettség megszüntetése, a szociális létbizonytalanság elmélyülése, munkásemberek százainak, ezreinek az utcára dobása, és közben demokratikus vívmányokról, eredményekről papolnak. Kik számára, és milyen eredmények ezek? Talán a buziknak igen. Mert ők jogaikban és lehetőségeikben kiszélesedve vonagolhatnak az utcákon, hirdetve gusztustalan, nemzetellenes létformájukat. De mindenki saját gusztusa szerint él. A mi gusztusunk legyen a tisztaság, egészség, erkölcsösség! Én, csók-maszlag helyett, melyeket csak erkölcsi-szellemi és anyagi ganédomb növeszt trágyájában, akarjunk jólétet, igazságot, erkölcsöt, melyet azonban kizáróan tiszta és egészséges erkölcs, szellem és anyag teremtményei – mondotta Szálasi Ferenc. Ezt akarjuk mi is. [Taps.]
Ennek a sötét, fehérember-ellenes politikai berendezkedésnek, és az azt körülvevő aberrált megnyilvánulásoknak legyen a gusztusa a halál, a hazugság és a nemzetköziség. A mi gusztusunk az életben, igazságban és nemzetben kiteljesedett népi közösség, a nővel és a férfival, szerelmük gyümölcsével, a nemzet hallhatatlanságát biztosító gyermekkel. Magyarországon nincs hely a buziknak, és az őket támogató, felettük szemet hunyó politikai megnyilvánulásoknak. [Taps.] Mert mi nem fogadjuk el a másságot, mivel nem akarunk beteges országot. Éljen az erős, egész, érett értelmű fehér ember! Éljen Magyarország!
Konferanszié: A rendezvény elején arról beszéltem, hogy vannak, hát nem nagyon, de néhány közéleti személyiség, aki felvállalja a mi gondolatainkat ezzel a témával kapcsolatban. Kint jártam a minap Erdélyben, és ott is körülnézegettem, megkérdezgettem az embereket a témáról. Hát oda még nem ért el a globalizáció. És ott azt mondták, hogy ha egy ilyen bekeveredne akár városba, akár faluba, azt azonnal elásnák a határban. Hát nem tudom, mi ezt nem tehetjük meg, mert mi nem vagyunk olyanok, mi már ilyen európaiak vagyunk. De ott azért még vigyáznak az erkölcsökre. És arról, hogy Magyarországon vannak fiatalok, akik az öreg nemzedékhez hasonlóan felvállalják ezt. Hallgassuk meg, a Titkolt Ellenállásnak van egy száma, ami pontosan idevág. Budapest utcáin menetelő emberkékre.
[A rendszerváltás környékén rengeteg erdélyi menekült érkezett Magyarországra, sokan az elviselhetetlen (meleg) lét miatt. De elviselhetetlen a meleg lét néha Magyarországon is. És nemcsak falvakban, hanem nagyvárosokban is. Az emberi természet nem válogatja meg, hová születik, legfeljebb alkalmazkodik (vagy nem) az elvárásokhoz és előítéletekhez.]
Titkolt Ellenállás… (dalszöveg)
Más vagy, más vagy, más vagy / Más vagy, más vagy, más vagy / Más vagy, más vagy, más vagy
Üres ruhát bontogató gusztustalan férgek / Budapest belvárosában elöntött a méreg / Felvonulnak, tiltakoznak, büszkék magukra / De a szivárványszínű zászló vérbe lesz borítva / Eljön az idő, a háromszög újra a melleden / Nem fogsz parádézni kinn, a tereken / Gusztustalan életedből nekünk már elég / És soha ne felejtsd el a mi vezérünk nevét / Nem, nem akarok másságot / Nem akarok beteges országot / Nem fogadom el a másságot / Nem akarok beteges országot.
Konferanszié: Hát ez volt az a szám, ami nem csak szkinhed berkekben, hanem a fiatalság körében elég népszerű. Hát, ők se nagyon akarják elfogadni a másságot. Most pedig felkérem Domokos Endre Jánost, a BRFK közrendvédelmi osztályának a rémét, hogy mondja el a beszédét, ugyanis azért nevezem a rémnek, mert állandóan ott koslat bent, mert neki soha nem engednek semmit. A Krisnások vonulhattak ma, mi nem vonulhattunk. Pedig ők is kopaszok, vagy valami ilyesmi. Szóval jöjjön a rém!
Domokos Endre János: Testvérek! Múlt héten, szombaton immár kilencedik alkalommal okozott komoly gyomorpanaszokat a jobb érzésű fővárosiaknak a városon áthömpölygő magamutogató buzik visszataszító menete. [Fújolás.] Teszik, amit tesznek, mert a társadalmi kontroll meggyengült, erős, összetartó közösség helyett egymáson átgázoló, magukat Istennek képzelő egyének gyülekezetével állnak szemben, akik csak saját kicsinyes jogaival vannak elfoglalva. Ott, ahol az egyéneket igaz közösségekké szervező erők még aktívak, mint például vidéken, a falvakban és kisvárosokban ezt nem tehetik meg, nem bújhatnak el a tömegben. E közösségek kivetik magukból a normáikat nem tisztelőket. A devianciák előretörése, az erkölcsök fellazulása minden korban az adott civilizáció hanyatlásának egyik legbiztosabb jele volt, az ma is. A másságosok egyszerre okozói és tünetei is ennek a hanyatlásnak. Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében nagyon jól ábrázolja kora hasonló jelenségeit, melyek az antik civilizáció hanyatlását kísérték. Így ír a saját isteneiktől is elfordult kortársairól: Ezért Isten szívük hajlama szerint kiszolgáltatta őket tisztátalanságnak, hadd becstelenítsék meg saját testüket. Hiszen Isten igazságát fölcserélték a hamissággal, s inkább a teremtménynek hódoltak és szolgáltak, mint a teremtőnek, aki mindörökké áldott. Ámen! Ezért szolgáltatta ki őket Isten alávaló szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis a természetes szokást természetellenessel cserélték föl. Ugyanúgy a férfiak is abbahagyva az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfi férfivel űztek ocsmányságot. De el is vették eltévelyedésük megszolgált bérét. Amint Istent nem méltatták arra, hogy teljesen elismerjék, úgy Isten is romlott eszükre hagyta őket, hadd viselkedjenek alávalóan. Telve is vannak minden gonoszsággal, hitványsággal, paráznasággal, kapzsisággal, romlottsággal. Telve irigységgel, gyilkos szándékkal, vetélkedéssel, ármánykodással, gonoszlelkűséggel. Árulók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, fortélyos gazok, szüleiknek engedetlenek, oktalanok, megbízhatatlanok, lelketlenek, hitszegők, könyörtelenek. Fölismerték ugyanis Isten rendelkezését, hogy aki ilyet tesz, méltó a halálra, mégis megteszi. Sőt még helyeselnek is a tettesnek. Az apostol e sorokat mintegy 2000 éve vetette papírra, mégis időszerűbbek, mint valaha. Ha körülnézünk a világban, ma is ugyanezt látjuk. Istent száműzték az emberek életéből. A vallást és az a szerint élőket kigúnyolják. S míg egyes egyházi vezetők a pártpolitikába ártják magukat, elhagyott nyájuk a szekták martaléka lesz. Az iskolákban a kötelező hit és erkölcstan helyett gyermekeinket a másság elfogadására nevelik, és már lassan az óvodásokat is felvilágosítják arról, hogy mit hova és miért. A rendszernek viszont nagyon kedves hívei a másságosok. Cél az, hogy a közvélemény a valós problémák helyett lényegtelen, csupán keveseket érintő dolgokkal foglalkozzon. Ez a hivatásos lázadó útja. Akik mindig olyanért lázadnak, ami teljesen érdektelen, és biztos, hogy a hatalom nem haragszik meg érte. És mégis megvan a lázadás, a szembehelyezkedés, a harc élménye.
[E nagyszerű férfiú jól megadta/megadja nekik/nekünk. Mert mik vagyunk mi az Ő szemében? Mármint a keresztyén/keresztény úr (Isten) szemében? Halálos bűnök elkövetői – halállal lakoljunk hát! A pártpolitikába mártózott egyházi vezetők engedték a nyájat szétszéledni, az egyerkölcsű, örök értékeket magukénak valló, egyforma szabályossággal gondolkodó egyedek valódi individuummá lettek! Gondolkodni és (másként) érezni, és cselekedni mertek. Itt a baj gyökere. Ha e nagyszerű férfiú (és más nagyszerű férfiú, mondjuk Szálasi Ferenc) eszméit követnénk, akkor minden rendben lenne.]
De ahhoz, hogy a hatalom elismerje a mássághoz való jogot, már lázadni sem kell. Az önpusztításhoz és a zülléshez való jogot a hatalom a legnagyobb örömmel adja mindenkinek, kéretlenül is. Amíg az emberek nem látnak túl saját magukon, amíg a boldogságot csak a beteges élvezethez való ragaszkodásban keresik, nem veszik észre, hogy immár nem urai az életüknek, a fejük fölött döntenek a sorsukról, amíg ők individualizmusuk sugallta aprópénz jogokkal vannak elfoglalva. A nép azt hiszi, hogy szabad. Mert szívhat füvet, szúrhatja magát, s lányai számolatlanul kapartathatják ki gyermekeiket, míg fiai női ruhákban az utcán vonulgatnak. Vajon tényleg ez volna a szabadság? Miért jó az országhódítóknak ez? Minél önzőbbek az emberek, minél inkább azzal vannak elfoglalva, hogy megvalósítsák önmagukat, minél mélyebbre süllyednek a másság mocsarába, annál inkább elengednek a társadalmat összetartó erők, annál jobban gyengül a nemzet ellenállása, annál kevesebb gyermek születik, s annál több hely marad nekik. A lakásmaffia is hasonlóképpen dolgozik. Addig itatják a kiszemelt áldozatot, amíg teljesen kész lesz, és egy újabb pohár itókáért bármit aláír. Ez az a tál lencse, melyért a bibliai Jákob, más néven Izrael megszerezte testvérétől az elsőszülötti jogokat. Vigyázzunk, nehogy nekünk is csak egy olyan tál lencsénk maradjon, mely elhasznált fecskendőkkel, kikapart magzatokkal és önmagukat megvalósító, beteg lelkű emberekkel van tele. Míg az elsőszülöttség észrevétlenül Jákob utódaié lesz, s megtűrt jövevényként élhetünk saját hazánkban! [Fújolás.] Az Embernek Isten értelmet és szabad akaratot adott, hogy lássa, mi a jó, és azt meg is tegye. De a választás a miénk! Senkit sem rángat dróton, senkit sem kényszerít, hogy jó legyen. Azt mindeknek magának kell akarnia. Vannak, akik a rosszat választották. Az mindenkinek a magánügye, hogy buzi-e vagy sem, egészen addig, amíg magánügyként kezeli. De amint kiviszi az utcára, és büszkélkedik vele, elvárja, hogy mások ezért fene nagy tiszteletben részesítsék, már nem magánügy. Amikor másokat megbotránkoztat vele, és az ifjúságot a rossz példa követésére bátorítja, már nincs helye toleranciának. Ez ellen nekünk minden rendelkezésre álló eszközzel fel kell emelni a szavunkat. Idén rendezvényünk meglehetősen szerényre sikeredett, de ez remélhetőleg nem lesz mindig így. A jövőben szeretnénk hagyományt teremteni. Minden évben a langyi menetet követő szombaton megrendezzük a hideg büszkeség napját. Szeretnénk, ha ez nem csak tiltakozásból állna, hanem az idők folyamán családi programokkal, kulturális rendezvényekkel kiegészülve amolyan juliális-féleséggé nőné ki magát, ahol a hagyományos keresztény értékrend hívei találkozhatnának egymással, és közösen tehetnének tanúságot a társadalom előtt, hogy lehet így is élni. Küldetésünk van testvérek! Ne hagyjuk a fényt kialudni! A mocsok áradatában nekünk kell az érték sziklájának lenni, melyen megtörnek a bűn hullámai. Nekünk kell példát mutatni, hogy lehet normálisan, Isten törvényei szerint, valóban emberhez méltóan is élni. Adja Isten, hogy úgy legyen! Köszönöm, hogy meghallgattatok. [Taps.]
Konferanszié: Hát testvéreim, ez volt a hideg büszkeség napja. Reméljük, hogy Domokos Endre Jánosnak nem lesz igaza, és nem kell megtartanunk ezt a rendezvényt sokszor. Mert hogyha a politikusaink erőt vennének magunkon, és ezt a langyi menetet megszüntetnék, akkor nekünk sem kellene ez ellen fellépnünk. Amúgy felhívom mindenkinek a figyelmét, hogy van még egy ilyen más menet, ami Magyarországon másnak mondható, mint az átlagemberek. Ez a parlament parkolójától indul, és a parlamentig tart. Ők se közénk tartoznak, mert ha közénk tartoznának, akkor nem engednék meg, hogy ilyen förtelem legyen Budapest utcáin. [Taps.] És annak reményében, hogy jövőre nem kell jönnünk, búcsúzzunk a Himnusszal, a Székely himnusszal, és a nyilas indulóval.
[Elhangzik a Himnusz és a Székely himnusz felvételről. Majd közös éneklés, a konferanszié előénekel.]
Ébredj Magyar, az ősi föld veszélyben / Elvész a fajtánk, hogy ha nem merünk / Vélünk az Isten száz csatán keresztül / Nem veszhetünk el, csak mi győzhetünk / A sorsunk bátran százezernyi bajjal / De már a hajnal jő, hasadni kezd / Ha össze fog most Magyar a Magyarral / Győzelemre visz majd a nyilaskereszt.
Szálasi Ferenc
Kitartás! [Taps.]
Konferanszié: Köszönöm szépen, hogy eljöttetek. Menjetek haza, éljetek egészségesen, szánjátok a betegeket, csak ne lássuk őket.
- Játéktér [8]