2013. március 10.
1 hozzászólás
Az MSZP és vele a magyar baloldal nem azért tart ott ahol tart, mert Mesterházy Attila egy intellektuálisan üres, ötlettelen demagóg, hanem azért mert a 2010 utáni korszak legfontosabb politikai kérdéseire a Fidesztől balra senki más sem tud ütőképes válaszokat adni.
*
Keszthelyi András kiváló cikket jelentetett meg a legutóbbi Magyar Narancsban „Víziót és szavazót” címmel (MaNcs 2013/10, március 7. [3]). Kiderül belőle, hogy az MSZP miért tart ott ahol tart: az ötlettelen, populizmusra hajlamos, saját múltjával és jelenével kritikusan szembenézni nem tudó és nem is akaró, értékválasztásaiban zavaros és következetlen szocialista politika kritikája ez. Keszthelyi – Gyurcsány és Bajnai miniszterelnöki főtanácsadója – meggyőzően leckézteti Mesterházyt, aki a legnagyobb ellenzéki párt vezéreként a kormányoldal támogatás-vesztésének dacára képtelen volt érdemben növelni a pártja népszerűségét. Viszont, ha igaza is van, Keszthelyi elmulaszt feltenni két fontos kérdést.
Az egyik az, hogy ha az MSZP teljesítménye ennyire rossz, miért tűnik a párt önmaga számára mégis sikeresnek; vagy másképp fogalmazva, miért nem képes az MSZP ennél többre. A másik kérdés az, hogy ha a szocialisták teljesítménye ennyire nem meggyőző, akkor az MSZP baloldali riválisai, mint a DK vagy október óta az E14, miért nem körözték le, legalább a baloldali térfélen.
A két kérdés összefügg. Az a hipotetikus válaszom rájuk, hogy azért, mert az MSZP mint politikai aktor egy olyan politikai térben mozog, ami nagyon nehéz körülményeket teremt bármiféle baloldali politika számára. Ennek oka alapvetően, de nem kizárólagosan az "elmúlt nyolc évben" keresendő: a 2006 után legitimációját vesztő baloldali kormányzás, úgy tűnik, nagyon sokak számára hosszú időre elutasított alternatívává tette a baloldalt, vagy legalábbis olyan politikai opcióvá, amivel nem kívánnak nyilvánosan azonosulni. Úgy gondolom, hogy Mesterházy teljesítményének értékelésekor ezt figyelembe kell venni, és számot kell vele vetni, hogy ez a körülmény nagyban megnehezíti a 2014-es baloldali győzelmet. Ha pedig valóban így van, abból az is következik, hogy az LMP külön-utas stratégiája adott esetben többet hozhat a Fidesztől balra álló ellenzék konyhájára, mint a szoros együttműködést a siker elengedhetetlen feltételének tartó stratégiai gondolkodás.
Természetesen nem kizárt, hogy egy jobb, tehetségesebb, ötletgazdagabb, saját szervezeti és politikai kultúráját megújítani képes, a szomszédos országok baloldali autokratáinak vendégül látásától tartózkodó MSZP sokkal jobban szerepelne, és nagyobb esélye lenne a Fidesz 2014-es legyőzésére. Valamint az is lehet, hogy jobban együtt tudna működni a többi baloldali párttal, mert kevésbé kellene tartania a baloldali hegemón pozíciója elvesztésétől. Sőt, az sem kizárt, hogy végül még ez az ötletszegény, populista, demagóg baloldal is legyőzi a Fideszt 2014-ben, ahogy Medgyessy megverte Orbánt 2002-ben, pedig nem mondhatni, hogy intellektuálisan vonzóbb vagy akárcsak kevésbé populista lett volna, mint ma Mesterházy.
Az azonban jól látszik, hogy 2010-ben nem egyszerűen a baloldal szenvedett vereséget, hanem a liberális demokrácia általában, és a baloldal mai gyengeségének legfontosabb oka nem az, hogy önmagához képest gyenge teljesítményt nyújt, hanem hogy a mai poszt-demokratikus helyzet kérdéseire nem tud válaszolni, pontosabban nem is nagyon érti őket. A szánalmas kínlódás a határon túli magyarokkal meg a rezsicsökkentéssel ennek a következménye, nem (csak) Mesterházy politikai rövidlátásáé. Ami annyiban mentőkörülmény a számára, hogy ezekre a kérdésekre senki más sem tud meggyőző válaszokat adni: senki nem tud olyan történetet mesélni a választóknak, amiből az derülne ki, hogy helyesebb tiszteletben tartani a magántulajdont és az államhatárokat, mint etatista nacionalistaként relativizálni a liberális demokrácia alapnormáit.
A „jó kormányzás” Bajnai-féle elképzelése azért nem alkalmas erre, mert a probléma alapvetően nem gazdasági, hanem ideológiai természetű: nem azt kell elmagyarázni a választóknak, hogy miért járnak jobban (és mennyivel), ha az etatizmus helyett a kapitalizmust, az autokrácia helyett pedig a demokráciát választják. Azt kell nekik elmagyarázni, hogy a kapitalizmus és a demokrácia önmagában jobb, méltóbb, helyesebb szervezési elve a társadalomnak, mint a pre-modern kelet-közép-európai rendiség poszt-modern orbáni rekonstrukciója. És ez sajnos nem anyagi, hanem annál sokkal mélyebb és elemibb értékválasztásokon alapuló – vagyis ha úgy tetszik, sokkal „politikaibb” – kérdés.
Az MSZP és a magyar baloldal akkor lesz megint sikeres, ha ezt megértette, és ha ebben a politikai értelemben tud majd meggyőző válaszokat adni az orbáni kihívásra. Mi, értelmiségiek persze addig is kedvünkre kritizálhatjuk.
--
A kép forrása: mszp.hu
- PoliBlog [4]