2016. május 20.
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
Igen, akarom.
Éppen úgy, ahogy egy sor más kérdésben – gazdaságpolitikában, társadalompolitikában, külpolitikában – is akarom, hogy a magyar kormánynál és parlamentnél demokratikusabban megválasztott és ellenőrzött európai politikai testületek hozzanak Magyarországra nézve kötelező döntéseket. Európai polgár vagyok, és az érdekeim védelmét és az általam fontosnak tartott társadalmi értékek érvényesítését legalább annyira Brüsszeltől és Strasbourgtól várom, mint a jogállamot lebontó, hatalmával visszaélő, korrupt és antidemokratikus magyar kormánytól.
Ugocsa non coronat, de én ugocsai lakosként is a szabad, demokratikus és európai Magyarország híve nagyok, nem a felcsúti banánköztársaságé. Azt akarom, hogy a hazám ne a Kelethez, hanem a Nyugathoz tartozzon, és a nyugati országokkal – köztük a demokratikus Németországgal – szolidaritást vállalva vegye ki a részét Európa gondjainak megoldásából, köztük a menekültválság kezeléséből.
Olyan szolidáris Magyarországot akarok, amelyik részt vesz az Európába érkező menekültek ellátásában, és tiszteletben tartja a menekülők jogait. Amelyik humánusan és jogtisztelő módon bánik az idegenekkel és a saját polgáraival is. Amelyik nem infantilis, követelőző, a barátait rossz társaságból válogató kamaszként viselkedik a világban, hanem érett és felelősségteljes felnőttként. Amelyik nemcsak kapni hajlandó több tízmilliárd eurónyi brüsszeli fejlesztési forrást és az európai uniós tagság minden egyéb előnyét, hanem adni is, amikor arra kerül a sor, hogy segítenünk kell a nálunk szerencsétlenebbeket.
Éljen a szabad, demokratikus, európai Magyarország! Éljen a szolidáris Európa! Éljenek az emberi jogok és a menekülőket segítő áldozatvállalás!
Megjelent a Népszabadság május 17-i számában
- PoliBlog [2]