Az Ellenpontok memoranduma és programjavaslata
Ha a történelem elfogulatlan szemlélete megköveteli, hogy az események sorát visszatekintőn viszonyítsuk a mai állapotokhoz – a változás igazi ismérveihez ekként férve csak hozzá –, akkor e mai helyzetből való továbblépés konkrétságainak és korántsem viszonylagos biztosítékainak mérlegelésekor is ezt a „visszapergető”, oknyomozó szemléletet kell érvényesítenünk. Az itt közreadott Memorandum és Programjavaslat épp ezért nem a rendszer egyetemes problémáit összegzi, hanem azokat a konkrétumokat, amelyeknek megoldása egyfelől az igazi nemzetiségi jobbulás előföltétele, másrészről viszont egy valódi egyetemes emberjogi jobbulás következménye lenne.
E mai, Európa szégyenének számító román rezsim valódi megváltozása – meggyőződésünk – azoknak a gyakran csak a háttérben érvényesülő kérdéseknek a fölvetésében, kritikájában és megoldásában rejlik, amelyeket a Programjavaslat rendszerez. Nem számítunk már e rendszer józanságára; amire számítunk, az a mi belső és aktivizálódó rezisztenciánk, valamint Magyarország és a világ demokratikus erőinek – nem a háromnapi csoda időtartamára korlátozódó – támogatása. S amire még számítunk, az a terror növekedése.
A helyzet valódi megváltoztatása természetesen nemcsak a mi feladatunk; ám remélni és tenni e változásért a mi dolgunk is. Barátot, józanul mérlegelő segítőtársat látunk a feladathoz minden zsarnokgyűlölő emberben s főképp a románságban. A Ceausescu-éra a végéhez közeledik. Számunkra a terror elszántságot adott, tőlük elvett mindent.
Valamennyiünk szabadsága visszaszerzésének érdekében elszántságunkat és szolidaritásunkat készek vagyunk minden román barátunkkal és sorstársunkkal megosztani, és biztosítani őket arról, hogy ez a szolidaritás, ez az elszántság rejtett szándékot nem takar és nem tűr.
A Memorandumot és a Programjavaslatot megküldjük az
Egyesült Államok
Egyesült Királyság
Finn Köztársaság
Francia Köztársaság
Német Szövetségi Köztársaság
Osztrák Köztársaság
Spanyol Királyság
képviselőinek, akik a madridi konferencián[SZJ] részt vesznek. Valamint a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumának.
Memorandum a helsinki értekezlet megállapodásainak betartását ellenőrző madridi konferencia résztvevőihez
A romániai – mintegy kétmilliónyi – magyarság fennmaradása érdekében emeljük föl szavunkat a madridi konferencián képviselt országok népei előtt. Talán még nem késő megállítani azt a folyamatot, mely a román kormány politikája következtében létünkre tör.
Erdély elrománosítása, kultúránk visszaszorítása soha nem látott erőfeszítésekkel folyik. A magyar többségű vagy színmagyar vidékekre és helységekbe – főleg a városokba – tömegesen telepítenek be Kárpátokon túli románokat. A hivatalos statisztikák adatai szerint országos lélekszámunk lényegében stagnál. A magyar nyelvű iskolarendszert fokozatosan leépítik, könyv- és lapkiadásunk mind hátrányosabb helyzetben van. Nyelvünk a közéletből valójában teljesen kiszorított. A magyarság többi részétől való elszigetelésünk tendenciája mind erőteljesebb. (A Magyarország és Románia közötti kapcsolatok minden területen a minimális szint alatt vannak.)
Azonosságtudatunk természetes kifejlődését minden eszközzel akadályozzák. Magyar nemzedékek sora nő föl értékeink lebecsülését, a román történelem és kultúra felsőbbrendűségét propagáló sovinizmus légkörében anélkül, hogy saját etnikumát, sőt Erdély valódi történelmét megismerhetné. Az államhatalom mint rejtőzködő ellenséghez viszonyul hozzánk, mindenekelőtt az értelmiséghez és a munkássághoz. A biztonsági szervek terrorja napirenden van. Ha értékeink védelmében szót emelünk, minket nyilvánítanak sovinisztának. Gyakorlatilag másodrendű állampolgárként élünk Romániában, akiknek szakmai érvényesülési lehetőségeit is korlátozza az a tény, hogy magyarok vagyunk.
Önvédelmi lehetőségekkel nem rendelkezünk. Az egyén tehetetlen a hatalom önkényével szemben, közösségi érdekvédelmi szervünk pedig 1949 – a Magyar Népi Szövetség likvidálása – óta nincs. Így helyzetünket nem csupán az egyéni jogok hiánya, de kollektív jogfosztottság is jellemzi, mely két dolog esetünkben elválaszthatatlan.
Helyzetünk megváltoztatásának esélyeit a leglényegesebben érinti az a tény, hogy a nemzetközi egyezmények nem foglalnak állást a kisebbségek kollektív jogaival kapcsolatban. E problémának a nemzetközi gyakorlatban érvényesülő megközelítési módja, mely kizárólag az emberi jogok szempontját veszi figyelembe, megfeledkezik azokról az értékekről, melyeket egy nemzetiségi kisebbség tradícióira visszavezethetően, sajátos kultúrájában és kollektív egyéniségében mint közösség hordoz. Ezen értékek külön jogvédelmet érdemelnének. Mert míg a többség számára – túlsúlya és hatalmi helyzete következtében –, a sajátos értékei számára kedvező közeg természetes módon adott, a kisebbségnek ehhez kollektív önvédelmi lehetőségekre lenne szüksége. Ezért az a törekvés, mely a kisebbségek emberi jogait azok csoportjellegének figyelembevétele nélkül igyekszik biztosítani – szándékától függetlenül kiszolgáltatja őket a többségnek.
Mindezek számbavétele alapján úgy látjuk, hogy jogfosztott helyzetünk megváltoztatásának lényeges feltétele lenne, hogy a madridi konferencián létrejövő nemzetközi egyezmények rögzítsék megmaradásunkat és ezáltal értékeink megtartását biztosító emberi jogainkat.
1. Etnikai és kulturális szempontból az összmagyarság elszakíthatatlan részének tekinthessük magunkat, s ezzel egyenértékű jog illessen meg minden nemzeti kisebbséget.
2. Szabadon megőrizhessük sajátosságainkat és kollektív értékeinket.
3. Független érdekvédelmi szervezetet hozhassunk létre.
4. Ezen jogoknak – nézetünk szerint – valós érvényt csupán egy olyan pártatlan nemzetközi bizottság létrehozásával lehetne szerezni, amely megvizsgálná helyzetünket, döntene az egyes vitás kérdésekben és ellenőrzési hatáskörrel is rendelkezne.
Memorandumunkhoz mellékeljük azt a programjavaslatot, melyben helyzetünk megoldása érdekében a román állammal szembeni legfontosabb követeléseket igyekeztünk megfogalmazni.
Erdély, 1982. szeptember
Az Ellenpontok szamizdat-folyóirat szerkesztői[SZJ]
– akiknek névtelenségben maradását az ellenzékieket
ért „véletlen” balesetek és nyomtalan eltűnések
Romániájában sajnos nem szükséges indokolni
Az Ellenpontok szerkesztőségének programjavaslata a romániai magyarság jogfosztott helyzetének megváltoztatása érdekében
Az erdélyi (és általában a romániai) magyarság eddigi létének talán legsúlyosabb veszélyhelyzetét éli meg napjainkban. A megmaradását biztosító jogai csak a látszat szintjén léteznek, mely a nyilatkozatokban és ünnepi beszédekben megfogalmazottakkal homlokegyenest ellenkező gyakorlatot és valóságot hivatott takarni.
E gyakorlatnak megfelelő gondolkodásmód számára a legképtelenebb dologként jelenik meg bármiféle jog követelése. Minden természetes igény csak egyfajta, többé-kevésbé alázatos, a hivatalos frazeológiába öltöztetett és az éppen kurrens „elvekkel” megindokolt kérés formáját öltheti. Bármiféle kérelem megvalósulása elképzelhetetlen valamely befolyásos személy központi támogatása nélkül, teljesítése pedig a hűbéri kegyosztás gesztusával történik, mellyel a jó magaviseletű alattvalót – az állampolgárt az állam, a nemzetiségieket a román hatalom – megajándékozza. A kegyúri gesztus tárgya nem a kérelmező joga, hanem a kegyosztó érdeme.
A kisebbségben élők számos képviselője – így a magyaroké is – adottként ismerve fel az itt vázolt viszonyokat, reálpolitikusi ambíciók alapján a kényszerű alkalmazkodás útját választotta, megalázkodó magatartással igyekezve etnikuma érdekeinek defenzív védelmét szolgálni.
A magunk részéről méltánylandónak tartjuk ezen gyakorlat mögött rejlő jószándékot, de a tények arról győznek meg, hogy a minden hathatós eszközétől megfosztott kisebbség hatalommal szembeni védekezése reménytelen, és csak addig a pontig sikeres, míg a látszat megőrzéséhez feltétlenül szükséges engedményekről van szó. Az említett magatartás ugyanakkor lényegünktől is idegen.
Mivel meggyőződésünk, hogy két etnikum csak akkor élhet egymás mellett, sőt, együtt, ha egyenértékű partnerként viszonyul egymáshoz, a romániai magyarok számára követeljük a jogaik és lehetőségeik védelmét biztosító elvszerű követelés szabadságát!
Jól tudjuk, hogy egy ilyen követelés időszerűtlennek tűnhet abban a Romániában, ahol az igényelt nyelvezettel megfogalmazott magyar kulturális vonatkozású óhajokat is nyíltan revendikatív-revizionista címkével látják el. Ez a szemlélet azonban – nézetünk szerint – a hűbéri viszonyulás híveit és fenntartóit jellemzi.
Azzal is tisztában vagyunk, hogy a kelet-európai viszonyok egészükben idegenek egy ilyen követelés érvényre juttatásának lehetőségeitől. Napról napra rosszabbodó helyzetünk azonban cselekvésre kötelez, mert nem engedhetjük meg magunknak az e viszonyok megváltozásában reménykedő csodavárás luxusát. Éppen ezért:
I. Követeljük, hogy az egész magyarság elszakíthatatlan részének tekintessünk, és ezen, valamint román állampolgári minőségünkben minden akadályoztatástól mentesen ápolhassuk kapcsolatainkat a Magyar Népköztársasággal, mind intézményi, mind pedig egyéni szinten!
1. Minden román állampolgár korlátozások nélkül utazhasson a Magyar Népköztársaságba.
2. Vonják vissza azt a rendelkezést, amely szerint külföldi barátainkat nem szállásolhatjuk el lakásunkon (mely rendelkezés mindenekelőtt minket, magyarokat sújt).
3. Kulturális intézményeink, valamint az intézményeken belül működő magyar kulturális csoportok szabadon hívhassanak meg magyar együtteseket és személyeket a környező országokból.
4. Az erdélyi magyar egyetemek visszaállításáig a romániai magyar diákok tanulhassanak Magyarországon, visszatérésük után pedig az ott szerzett képesítésnek megfelelő alkalmazást nyerjenek.
5. Szüntessék meg a magyar kulturális termékeknek a román vámhatóságok által önkényes szempontok alapján történő elkobzásának gyakorlatát.
6. Közvetítő állomások segítségével a magyar (budapesti) televízióadás vételének lehetőségét terjesszék ki Erdély egész területére.
7. Biztosítsák, hogy a magyar nyelvterületen (Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Szovjetunió) megjelenő magyar nyelvű könyveket Romániában is lehessen kapni.
8. Korlátlanul elő lehessen fizetni minden Magyarországon megjelenő újságra és folyóiratra. Az ott számunkra megrendelt kiadványok pedig jussanak el a címzettekhez.
9. A magyarországi kulturális és politikai személyiségeknek a romániai magyarok sorsa iránti természetes érdeklődését és jogos aggodalmát ne tekintsék Románia belügyeibe való beavatkozásnak.
II. Követeljük a romániai magyarság mint etnikai közösség intézményes önvédelmének és kulturális autonómiájának biztosítását!
1. A 22. cikkely kiegészítéseképpen az alkotmány foglalja magába a nemzetiségiek érdekvédelmi szervezetének megalakítási jogát, melynek tisztségviselőit demokratikus módon válasszák meg.
2. E szervezeteknek joga legyen a magyar kultúréletet és iskolapolitikát vezetni, a magyar vonatkozású káderpolitikát ellenőrizni, a magyarság múltjához kapcsolódó emlékműveket gondozni, valamint a nemzetiségi sérelmekre jogorvoslást keresni.
3. Minden romániai magyar tagja lehessen az érdekvédelmi szervezeteknek, függetlenül attól, hogy az ország melyik vidékén él (vagyis nem csupán az erdélyiek).
4. A szervezet rendelkezzék saját sajtóorgánummal.
5. Írják meg a Magyar Népi Szövetség történetét, és hozzák nyilvánosságra 1949-es likvidálásának valódi körülményeit.
6. Nyilvánosan rehabilitálják a Magyar Népi Szövetség minden börtönviselt vezetőjét és mindazokat, akik a magyarság érdekeinek védelme miatt lettek elítélve az utóbbi harmincöt esztendőben, valamint semmisítsék meg ezeket az ítéleteket.
7. Hivatalosan fogadják el azt a tényt, hogy kultúránk a magyar kultúra szerves része, nem pedig a román kultúrának valamiféle ágazata.
8. Az oktatásügyi minisztérium, valamint a megyei tanfelügyelőségek keretein belül hozzák létre a nemzetiségi oktatás szakosztályait, és ezek a román szakosztályokkal egyenrangúakként működjenek.
9. Állítsák vissza a magyar nyelvű óvodákat és iskolákat, és ezek potenciálisan biztosítsák minden magyar ajkú gyermek anyanyelvi óvodába való elhelyezését, illetve saját anyanyelvén való tanulásának lehetőségét. Biztosítsák minden magyarlakta megyében az anyanyelvű elméleti líceumi oktatást, valamint valamennyi szakmára való felkészülés anyanyelvi lehetőségét is.
10. Létesítsenek magyar nyelvű árvaházakat és speciális iskolákat, megszüntetve azt a gyakorlatot, hogy a magyar anyanyelvű árvákat és fogyatékos gyermekeket is – a románosítás egyik eszközeként – a megfelelő román intézetben helyezik el.
11. Szerezzenek érvényt a tanszemélyzet státusára vonatkozó 6/1969 sz. törvénynek, melynek értelmében a magyar nyelvű osztályokban a nyelvet nem vagy alig ismerő pedagógusok nem taníthatnak.
12. Csökkentsék az osztályok kötelező létszámát, hogy ne szűnjenek meg a falusi magyar iskolák. Érvényesüljön nálunk is a példaként alkalmazható jugoszláv nemzetiségi törvény, amely szerint kilenc tanulóért iskolát létesítenek. E vonatkozásban a román és a magyar gyermekek esetében mérjenek ugyanazzal a mércével.
13. A magyar iskolákban tanítsák magyar nyelven Románia történelmét és földrajzát is.
14. Állítsák vissza a magyar egyetemeket, és minden szakterületen létesítsenek magyar nyelvű felsőfokú intézeteket.
15. Bővítsék a Kritérion nemzetiségi könyvkiadó hatáskörét, és növeljék anyagi alapjait, hogy magára vállalhassa azokat a feladatokat is, melyeknek – a kisebbségek nyelvén történő könyvkiadást illetően – a többi kiadó a jelenben nem tesz eleget.
16. A magyar nyelvű sajtó, valamint a rádió és a televízió magyar nyelvű adásai taglalhassák a romániai magyarság aktuális és lényegi problémáit.
17. A román hatóságok szüntessék meg végre a magyar értelmiség gyanús elemként való kezelésének gyakorlatát, a biztonsági szervek által kizárólag magyar voltuk miatt történő állandó megfigyelését és zaklatását.
18. Biztosítsák ténylegesen a vallásszabadságot és a magyar egyházak valódi belső autonómiáját.
III. Követeljük a túlnyomóan magyarlakta területek önigazgatását és méltányos részünket az ország vezetésében!
1. Nyerjen a Székelyföld újból – ezúttal valódi és egész területére kiterjedő – autonómiát.
2. Szüntessék meg a színmagyar és többségi magyar falvak románok által történő vezetésének gyakorlatát (tanácselnök, termelőszövetkezeti elnök, párttitkár, rendőr).
3. A magyarok nemcsak a képviselők és a párttagok sorában, de a gazdasági vezetésben, minden szintű pártvezetésben és a kormányban is számarányuknak megfelelő módon képviselve legyenek.
IV. Követeljük a tág értelemben vett Erdély (azaz: a történelmi Erdély, a Részek és a Bánság[SZJ]) etnikai összetétele mesterséges megváltoztatásának azonnali leállítását!
1. Szüntessék meg a Moldvából és Havasalföldről való masszív és kényszerű betelepítéseket.
2. Hagyják abba a magyar falvak vegyes lakosságúvá változtatásának kísérletét.
3. Számolják föl az újonnan végzett magyar értelmiség (főleg az orvosok és mérnökök) Moldvába és Havasalföldre való erőszakos kihelyezésének gyakorlatát.
V. Követeljük a romániai magyarság azonosságtudata kialakításának és fejlesztésének lehetővé tételét!
1. A múlt vonatkozásában:
a) A magyar anyanyelvű tanuló az iskolában saját etnikumának reális történelmével is megismerkedhessen, s legalább nagy vonalakban a románok is ismerjék meg azt.
b) A történelmi vonatkozású kiadványok tárgyalják objektív módon Erdély történelmét. A múzeumok kiállítási anyaga ne igyekezzék leplezni vagy elbagatellizálni a magyarság múltbeli szerepét és mai jelenlétét.
c) Szüntessék meg a dákoromán kontinuitás elméletének[SZJ] ideológiai funkcióját. (Ez az elmélet maradjon az, ami valójában: egy történészi munkahipotézis.)
d) Az Erdély történelme és kultúrtörténete iránti érdeklődést ne tekintsék a revizionista tendenciák megnyilvánulásának. Ne legyenek tiltott témák az Erdély történelmével foglalkozó szakemberek számára.
2. A jelen vonatkozásában:
a) Tegyenek közzé mindenki számára hozzáférhető és részletekre kiterjedő statisztikai adatokat a nemzetiségiek mai helyzetéről.
b) Legyen szabadsága bárkinek nemzetiségszociológiai vizsgálatokat végezni. A biztonsági szervek ne zaklassák az ilyen érdeklődésűeket.
c) Az iskola – az oktatás nyelvétől függetlenül – minden tanulóval ismertesse meg az ország nemzetiségi viszonyait és a nemzetiségek kultúráját.
d) Román nyelven is jelenjenek meg olyan könyvek, amelyek az itt élő nemzetiségiek életével, népszokásaival, művészetével stb. foglalkoznak.
e) A magyarokat érintő soviniszta megnyilvánulásokkal szemben is érvényesítsék a megfelelő rendelkezéseket (egyféleképpen ítélve meg például mind a bozgor – „hazátlan” –, mind az oláh gúnyneveket).
VI. Követeljük, hogy a magyar nyelv a tág értelemben vett Erdély minden magyarok által is lakott vidékén a hivatali és köznapi használatban egyenrangú legyen a román nyelvvel!
1. A hivatalokban és a különböző hatóságok irodáiban valóban használatos legyen a magyar nyelv, és fogadják el az ilyen nyelvű beadványokat, mint azt az alkotmány 22. cikkelye előírja. A személyazonossági igazolvány, az útlevél, a típusnyomtatványok stb. legyenek kétnyelvűek.
2. E vidékeken az egészségügy, a kereskedelem és a közszolgáltatások dolgozói is ismerjék a magyar nyelvet.
3. A magyarok által is lakott területeken a román tannyelvű iskolákban is kötelező legyen a magyar nyelv tanítása. (A Horthy-rezsim idején Észak-Erdélyben a magyar gyermekeknek kötelező volt a román nyelv tanulása!)
4. A helység- és utcanevek, az üzletek feliratai, az üzemek és közintézmények, az árucikkek neve, a múzeumok stb. feliratai e területeken kétnyelvűek legyenek.
VII. Követeljük, hogy a romániai magyarok a románokéval egyenlő érvényesülési lehetőségekkel bírjanak!
Szűnjön meg az a gyakorlat, mely a szakmai előrehaladásnál, valamint a munkahelyi felvételnél nem a szaktudást, hanem mindenekelőtt az etnikai hovatartozást veszi figyelembe, s gyakran még a magyar többségű vidékeken is csak az egyenjogúság statisztikai kimutatáshoz szükséges, az országos arányszámnak megfelelő magyart alkalmaz.
VIII. Követeljük, hogy megőriztessék történelmi és kulturális múltunkhoz kapcsolódó környezetünk!
1. Maradjon érintetlen az erdélyi városok hagyományos képe.
2. Szűnjön meg a kulturális vagy történelmi jelentőséggel bíró épületek lebontása.
3. Nyilvánítsanak műemléknek minden arra érdemes objektumot.
4. Szüntessék meg a magyar vonatkozású műemlékek környezetének hátrányos megváltoztatását.
5. Biztosítsanak alapot a pusztuló műemlékek megmentésére.
IX. Követeljük, hogy a még magyar anyanyelvét beszélő moldvai csángóság – a jelenlegi statisztikai gyakorlattal szemben, mely a csángóság egészét románnak tekinti – újból magyarnak vallhassa magát, és bekapcsolódhasson a magyar kultúrkörbe!
1. Beléphessen a magyar nemzetiség érdekvédelmi szervezetébe.
2. Anyanyelvét szabadon használhassa.
3. Újra létesüljenek magyar anyanyelvi iskolák.
4. Joga legyen vallása nyelvét megválasztani.
5. Szüntessék meg a csángóság elszigetelését és a magyarság többi részével való kapcsolatainak akadályozását, a csángó falvak látogatóinak kiüldözését.
X. Követeljük, hogy pártatlan nemzetközi (de magyarokat és románokat is magába foglaló) bizottság vizsgálhassa meg helyzetünket, és dönthessen minden, sorsunkat érintő vitás kérdésben!
A fentiek, melyek kétmillió magyar érdekében fogalmazódtak, csak egy részmetszetét adják az ország problémáinak: a magyarságot érintőket (azokat is csak vázlatosan és hiányosan). Tisztában vagyunk azzal, hogy megoldásuk nem szakítható ki az általános érdekű kérdések hálózatából; a mi feladatunk azonban mindenekelőtt ezek megfogalmazása, hiszen ezt helyettünk meg nem fogja tenni senki. A közös ügyek nyílt felvetésében nem csupán mi és talán nem is elsősorban mi, hanem mindenekelőtt a románság lenne illetékes.
Akciónkat mégsem tartjuk elhamarkodottnak. Hiszen valahol benn is meg kellene végre bontani a hallgatás falát, valamint a jogtalanságnak és az önkénynek azt a mozdulatlan és mozdíthatatlannak tűnő tömbjét, mely Románia minden lakójára (a haszonélvezőket kivéve) lázálomként nehezedik, és amelynek köszönhető végső soron az ország minden szempontból katasztrofális mai állapota. E vonatkozásban meggyőződésünk, hogy programjavaslatunk, mely „egyesek” számára a románok ellen irányulónak tűnhet, valójában a románság érdekeit is magában hordozza, hiszen a jogszerűség biztosítása az ő jogaikat is szükségképpen bővítené.
1982. október
Hivatkozott cikkek
- Kisebbségben [6]