A máramarosi zsidó hitközség iskolájában mintegy húsz gyerek tanulja a Biblia nyelvét. A padok kopottak, a szegénység a harmadik világot idézi. Egy fekete kucsmás, borostás öregember magyarázza a héber betűket.

A szomszédban működik a város utolsó, egykor szefárd zsinagógája, amit az itt élő mintegy 150 zsidó még a legnagyobb ünnepeken sem képes megtölteni. A nagy múltú városban, ahol a két világháború között még mintegy 12 ezren, 5 nagy zsinagógában és 12 kisebb imateremben dicsérték az Urat, ma haldoklik a hitközség.

Az 1945-ös potsdami egyezmény alapján Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról az egész német lakosságot kitelepítették. A Lengyelországnak átengedett nyugati és északi területeken e célból „nemzetiségi ellenőrzést” hajtottak végre, hogy elválasszák a németeket a lengyel lakosságtól.

A németek tömeges kitelepítése azonban nem oldotta meg a német etnikai problémát. A mazóviai és sziléziai németek, akik beleolvadtak helyi környezetükbe, nehezebben voltak azonosíthatók a „nemzetiségi ellenőrzés” idején, s ellenálltak a nyugatra való kitelepítésnek.

JANICS KÁLMÁN, 925 91 – KRÁLOVÁ NAD VÁHOM
1988. FEBRUÁR 1.

T. C.
MAGYAR KULTÚRA
MADARSKÁ KULTURA
PRAHA

Köszönöm a tájékoztatást, amely szerint 1988. január 1-jétől a Tiszatáj évi előfizetési díját 41 Kcs-ról 336 Kcs-ra emelik fel.

A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága 1978 áprilisában alakult. Ezt tényként csak utólag lehet megállapítani, mert a záró időpontban egyikünk sem sejtette, hogy éppen jogvédő bizottság alapításán munkálkodik. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy alig több mint fél év múlva már a „Csehszlovákiai Magyar Nemzetiség Jogvédő Bizottsága”-ként kellett fellépnünk.

Szűrös Mátyás KB-titkár 1988. január 25-én elhangzott rádiónyilatkozatában egy új témával ajándékozta meg a hazai első nyilvánosságot, az írott és elektronikus sajtót. A rádiónyilatkozatot követően a hazai hivatalos médiumok több alkalommal is foglalkoztak a Romániából érkező menekültek helyzetével, ügyével, de mind a mai napig az érdeklődőknek nélkülözniük kellett az átfogó, tényeket és adatokat közlő beszámolót, tájékoztatást.

Jelentésünkben a magyar óvodahálózat korlátozására tett hivatalos kísérletekről fogunk beszámolni. A helyzet felmérése amiatt is időszerű, hogy az 1986/87-es tanévben a Szlovák Iskolaügyi Minisztérium megszüntette a lévai Pedagógiai Szakközépiskola magyar tagozatát. Ezzel a felére csökkentette Csehszlovákiában a magyar óvónők képzésének jövőbeni lehetőségét.

Kedves Barátaim!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!


Gondolom, megértik, hogy erdélyi írástudó életében ez a mostani nem akármilyen pillanat. Egész tudatos életemben vágytam arra, hogy szűkebb hazámról alkotott eszméimet a magyar közvélemény képviselői elé tárhassam. Ez az alkalom ma elérkezett. Kérem, engedjék meg, hogy kurtára fogott élőbeszédként pár személyes szót mondhassak.

A szenvedés, az áldozatvállalás, a tanúságtétel sajnos nem biztosítéka az igazságnak. Ködös elmével és tisztátalan szívvel is átélhet valaki eseményeket.

Az emberi és a polgárjogok eszméjét központi értékké emelő századunkban az etnikai vagy nemzeti kisebbségi kérdés megoldatlansága bizonyítja, hogy a politika gyakorlata ellentétben áll a politikai eseményekkel. A kérdés újraéledése az elmúlt években, illetve évtizedekben a szervetlen és erőszakos politikai fejlemények következménye.

Bennünket, magyarokat e kérdéskomplexumban elsősorban a történelmi Magyarország feldarabolásával kisebbségbe kényszerített magyarság sorsa érdekel.

Milyennek látja a magyarok helyzetét Romániában?

Hadd tegyek először egy általános megállapítást. Jogunk van élni, jogunk van itt élni, jogunk van nemzeti léthez. Lehet, hogy ördögök vagyunk, barbárok, akik betörtünk ide – amint mondják rólunk hivatalosan terjesztett könyvekben is. De bármilyen számítás szerint több mint ezer év óta élünk itt, és nem akarunk megszűnni, mint nemzet. Lehet, hogy az ezer év alatt – hiszen kétségtelenül domináló nemzet voltunk – elkövettünk minden hibát, amit uralkodó nemzetek elnyomó osztálytársadalmakban egyáltalán elkövethetnek.

1985. március 3.


Kedves barátom!

Február 15-i keltezésű leveled megérkezett.

Észrevételeimet „in medias res” kezdem a folyóiratoknál. A folyóiratok és más sajtótermékek horribilis szlovákiai áremelése (a Bárdossy-féle magyarázat szerint) elfogadhatatlan, mert lapok szerint van lényegesen eltérő mértékű változásokra bemérve, tehát mindennemű átszámítási kulcs vagy manőver ki van zárva. Itt esetenkénti megfontolásról és célbavételről van szó.