A csángókról (vagyis a moldvai magyarokról) és a bukovinai székelyekről szégyenletesen keveset tud a magyar közvélemény – nemcsak a magyarországi, az erdélyi is. A dolog nem új. A február 28-i Új Tükörben olvashattuk Tasi József cikkét Móricz Zsigmond 1914. évi sztánai látogatásáról; a szerző naplórészleteket is idéz – kiderül belőlük, hogy Móricz (nem akárki!) végig azt hitte, hogy Kalotaszegen székelyek között jár. Pedig Kalotaszeg Erdély nyugati felén van, nem a világ végén, mint a legkeletibb gyepű: Moldva.

Nem óhajtunk itt értekezni a csángók eredetéről.

Az Ellenpontok memoranduma és programjavaslata


Ha a történelem elfogulatlan szemlélete megköveteli, hogy az események sorát visszatekintőn viszonyítsuk a mai állapotokhoz – a változás igazi ismérveihez ekként férve csak hozzá –, akkor e mai helyzetből való továbblépés konkrétságainak és korántsem viszonylagos biztosítékainak mérlegelésekor is ezt a „visszapergető”, oknyomozó szemléletet kell érvényesítenünk.

Összeállításomban a Csehszlovákiában élő magyar kisebbség második világháború utáni történetének főbb, olykor kevésbé ismert eseményeit igyekeztem bemutatni. Munkám belső szerkezete néhol szükségképpen aránytalan. Több igen fontos eseményt nem írtam le, mert közismertek. Máskor viszont a folyamatok reális ábrázolása, a későbbi összefüggések megvilágítása érdekében jeleznem kellett ismert adatokat is.

Viszonylag tág teret kapott munkámban az 1967–1970 közötti időszak.

Demokrácia vagy sovén föderáció?

1965 – a Ludvit Stur születésének 150. évfordulója alkalmából indított kampány a szlovák konföderációs kívánságok előcsatározásait jelzi. A Matica Slovenska[SZJ] irányította kampány nyíltan cseh- és magyarellenes, antiszemita élű.

1965.