Skip to main content

Levél a prágai Magyar Kultúrához

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


JANICS KÁLMÁN, 925 91 – KRÁLOVÁ NAD VÁHOM
1988. FEBRUÁR 1.

T. C.
MAGYAR KULTÚRA
MADARSKÁ KULTURA
PRAHA

Köszönöm a tájékoztatást, amely szerint 1988. január 1-jétől a Tiszatáj évi előfizetési díját 41 Kcs-ról 336 Kcs-ra emelik fel. Mivel a nyolcszáz százalékos áremelés pénzügyileg nem indokolható (hasonló eljárásnak már áldozatul esett a Kortárs, a Valóság, a Századok, a Történelmi Szemle stb.), a kíméletlen intézkedést kizárólag a magyarországi szakirodalom ellen alkalmazott nacionalista zárlatnak lehet minősíteni, mint a csehszlovákiai magyar nemzetiség elleni elnyomás és lefokozás egyik eszközét, amely logikus terméke a Csehszlovákia ellen 1968-ban alkalmazott támadó katonai hadműveleteknek. Fel kell tennünk a kérdést, vajon az orosz nyelvű külföldi tudományos irodalom is hasonló elbánásban részesül-e? Amennyiben nem, érdeklődéssel várjuk, hogy a nemzetiségi kultúrblokád mai eszközei miként építhetők bele az állítólag nálunk is eljövendő demokratizálódásba és átalakításba. Sajnos azt sem szabad felednünk, hogy a nemzetközi jogot és a Varsói Szerződés záradékát egyaránt megsértő 1968-as István-napi fegyveres támadás következményeként tervszerűen kiépített kisebbségi nyomor létrehozásában a Magyar Népköztársaság katonai ereje is közreműködött. Mégis bizakodó reménnyel várhatnánk az 1968 novemberében elkobzott nemzetiségi alkotmánytörvény visszaadását abban az esetben, ha legalább az augusztusi húszéves évforduló alkalmából a ballépés önbírálatát hallhatnánk Budapestről.

Mivel nyugdíjas vagyok, nem vállalom az elképesztő előfizetési díj kiegyenlítését, de a csekklapot – szíves engedelmükkel – megőrzöm az utókor okulására.

Tisztelettel:














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon