Skip to main content

Javaslat egy kisebbségi világszervezet létrehozására

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Azzal a javaslattal fordulunk az ENSZ-hez, hogy saját égisze alatt vesse meg egy olyan intézményrendszer alapjait, melynek célja: a világ valamennyi nemzeti kisebbsége érdekeinek elvi képviselete, valamint hozzájárulás e közösségek egyenértékűség- és egyenjogúságtudat által definiált jellegzetes énképének kialakításához; hozzájárulás a helyzetükből következő hasonlóságok, valamint pozitív lehetőségek fölismeréséhez és tudatosításához, egyszóval a kölcsönös tájékoztatáshoz és megismeréshez – ahhoz, hogy a világ nemzeti kisebbségei több figyelemmel, reménnyel és bizalommal forduljanak egymás felé.

Mikor a kisebbségi érdekek elvi képviseletét említjük, tisztában vagyunk azzal, hogy a világszervezet hatáskörébe nem tartozhat bele adott országok esetleges kisebbségellenes intézkedéseire válaszul gyakorlati ellenlépéseket tenni. De bizonyos általános, a kisebbségekre vonatkozó elvek kidolgozásával s ezeknek, valamint a szellemüket tükröző konkrét példáknak a népszerűsítésével egy, a világszervezethez tartozó bizottság jelentékeny szerepet játszhatna olyan közvélemény kialakításában s olyan normarendszer elfogadtatásában, melyek enyhíthetnék a nemzetek közötti feszültséget, és erősítenék a bizalmat.

Nemcsak realitásként, hanem problematikus sajátosságként kell elkönyvelnünk a tényt, hogy Földünkön alig akad olyan ország, melyben ne élne együtt a többséggel valamely más etnikai csoport is. E szóban forgó etnikumok sok esetben valamely, többnyire szomszédos országban mint többségi, vagyis államalkotó nemzetiség szerepelnek. E sajátos helyzetből nemcsak fenyegető konfliktuális lehetőségek következnek, hanem az ellentéteken s a partikuláris nemzeti ambíciókon túlmenően közös és reális politikai érdekek komplexuma is. Ennek a nemzetek közötti közeledést elősegítő, kölcsönös érdekkomplexumnak a felfejtésében és tudatosításában nagy szerep hárulhatna az ENSZ által patronált kisebbségi világszervezetre, mely ily módon járulhatna hozzá esetleges konfrontációk megelőzéséhez.

Úgy gondoljuk, e szervezet hatáskörébe tartozna a föntebb említett elvek kidolgozása és népszerűsítése, továbbá elfogultságtól mentes, internacionalista szellemben és tárgyilagosan megírt évi jelentések közzététele, egy több nyelven megjelenő, kisebbségi profilú kiadvány fönntartása, ösztöndíjak odaítélése, kulturális cserék és értekezletek lebonyolítása s olyan lehetőségek biztosítása, melyek a többiek részéről a kisebbségi helyzetben élők felé irányuló szimpátiát és támogatást volnának hivatottak érvényre juttatni stb.

Nagy szolgálatot tehetne a kisebbségek ügyének, ha az ENSZ a Kisebbségek Évének nyilvánítaná évtizedünk egyik soron következő esztendejét Az ezzel kapcsolatos teendők lebonyolítását e szervezetre lehetne bízni.

Bár e szervezet céljaival ellentétes volna bármely nemzetiségi izgatás vagy destabilizálás és fölforgatás, tisztában vagyunk azzal, hogy e javaslat kiválthatja nem egy, saját népe érdekeit föl nem ismerő és önnön presztízsére már mit sem adó kormány ingerültségét, s ily módon az ENSZ-en belül is megvolna a maga gyanakvó ellenzéke. Anakronisztikusnak és tragikusnak érezzük azt, hogy míg a bélyeggyűjtőktől kezdve a kutyatenyésztőkig minden érdekközösség rendelkezik valamely nemzetközi fórummal, addig a világ népességének mintegy negyedét kitevő nemzeti kisebbségeknek nincs mindannyiunkat tömörítő, reprezentatív szervezete.

A világ országaiban élő nemzeti kisebbségek együtt hatalmas többséget képviselnek bármely, külön-külön vett többséggel szemben. Ennek a kisebbségekből szerveződött többségnek a kinyújtott békejobbja lehetne az általunk elképzelt Kisebbségi Internacionálé.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon