Skip to main content

A Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportjának levele Ján Carnogurskyhoz

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Tisztelt
Carnogursky úr!

Engedje meg, hogy megköszönjük Önnek és barátainak a támogatást, melyet a fogva tartott Duray Miklósnak nyújtottak. Hasonló gesztusok fájdalmasan hiányoznak nemzeteink kapcsolatából. Ilyen gesztusok teremthetnék meg és mélyíthetnék el azt a bizalmat, amely elengedhetetlenül szükséges közép-európai helyzetünkből fakadó problémáink megoldásához. Emberi jogaink tiszteletben tartását és társadalmunk demokratizálódását tartjuk legfontosabb közös problémánknak.

Nagyra értékeljük az Önök erőfeszítéseit olyan viszonyok eléréséért, melyekben nemzeteink harmonikus együttélése lehetővé válna. Egyben szeretnénk kifejezni szolidaritásunkat azon barátaival, akiket a célok eléréséért folytatott tevékenységükért üldöznek.

1985. IV. 25-én

A Szlovákiai Magyar Iskolák Védelmi Csoportja









Kapcsolódó cikkek

Szlovákiai levelek Duray Miklós védelmében

Megjelent: Beszélő szamizdat, 13–14. szám (1985/2.), Évfolyam 1, Szám 15


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon