Jan Carnogursky, Milan Simecka, Miroslav Kut

Nyomtatóbarát változat

Peter Colotka professzornak,
a szlovák kormány elnökének.
Gottwaldovonom., Bratislava

Tisztelt Miniszterelnök elvtárs!

1984. V. 10-én őrizetbe vették dr. Duray Miklóst, állítólag azzal a váddal, hogy a Btk. 112. §-a értelmében megsértette a köztársaság külföldi érdekeit: hamis híreket terjesztett az országban uralkodó viszonyokról. Alighanem helyesen feltételezem, hogy e „hírek” a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetére vonatkozó szövegek. E szövegeknek csupán a kisebb részét olvastam, és nem rendelkezem sem elegendő információval, sem elegendő személyes tapasztalattal ahhoz, hogy megítéljem: mennyire jogos Duray kritikája, és helyzetelemzése mennyire felel meg a valóságnak. Abban azonban biztos vagyok, hogy nem bírósági úton dönthető el: igaz-e vagy hamis egy nemzetiség problémáinak elemzése. Ez szakértői és politikai vitákra tartozik, nem a vizsgálóbíróra.

Anélkül, hogy a kérdés érdemi részéhez hozzá kívánnék szólni, szeretném megjegyezni, hogy Európa története során még soha egyetlen állam sem oldotta meg kifogástalanul a nemzetiségek egymás mellett élését. Viszont jobb megoldás mindig akkor született, amikor a közjó érdekében megszívlelték a szabad és elfogulatlan vita tanulságait. Ön éppoly jól tudja, mint én, hogy alig húsz esztendeje még ideális megoldásnak tekintették a hagyományos, aszimmetrikus modellt, és minden kétkedő hangra megtorlás volt a válasz. Annál inkább illenék ma nagyvonalúan viszonyulni a kritikus magatartáshoz, kivált, ha ez sokkal kevésbé sorsdöntő jelentőségű – nekem legalábbis ez a véleményem –, és nem alkotmánysértő.

Befejezésül hadd mondjam meg: sajnálatosnak tartom, hogy Szlovákiában oly rövid volt az az idő, amikor senki sem került börtönbe azért, mert a fennálló viszonyokat bírálja. Meggyőződésem, hogy a köztársaság nemzetközi érdekeit sokkal inkább sérti, ha a kritikus nézeteket ily módon megtorolják, mint az, ha léteznek ilyen nézetek.

Milan Simecka

Dr. Peter Colotka professzornak,
a szlovák kormány elnökének, Bratislava.
Bratislava, 1984. június 27-én

Tisztelt Miniszterelnök úr!

Ez év május 10-én az állambiztonsági szervek Pozsonyban letartóztatták dr. Duray Miklóst. Azóta vizsgálati fogságban tartják, és eljárást folytatnak ellene, állítólag köztársaság-ellenes bűncselekményekért.

Dr. Duray évek óta foglalkozik a magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgárok helyzetével. Eközben kialakultak bizonyos nézetei, melyekkel vitába lehet szállni, azonban tökéletesen hibásnak tartom, hogy az állambiztonsági szervek Duray őrizetbe vételével akarják elintézni a problémákat. Az őrizetbe vétel csupán betetőzte a dr. Duray elleni intézkedéseket; munkaadója-nyilván a vállalaton kívüli körök ösztönzésére – már korábban megsértette vele szemben a Munka Törvénykönyvét.

Csehszlovákia belső szilárdsága szempontjából igen fontos, hogy a magyarok harmonikusan éljenek együtt a többi állampolgárral. Feltehető, hogy dr. Duray letartóztatása nem lesz jó hatással erre az együttélésre – éppen ellenkezőleg.

Ön felelősséggel tartozik azért, hogy Szlovákiában megfelelően működjön az államigazgatás; idetartoznak az állambiztonsági szervek is. Ezért élek állampolgári jogommal, hogy tájékoztassam Önt a dr. Duray őrizetbe vételével kapcsolatos nézeteimről. Csatlakozom azokhoz, akik Duray szabadon bocsátását követelik.

Üdvözettel:
Jan Carnogursky
Bratislava, uL K. Adlera 10.

Josef Lenart úrnak,
a Szlovák Kommunista Párt
Központi Bizottsága első titkárának, Hlboká 2, Bratislava.

Első titkár úr!

Amikor ez év áprilisában kelt levelemben felhívtam a figyelmét akkori rendőrségi kihallgatásom bizonyos körülményeire, nem tettem említést valamiről, amit akkor másodlagosnak véltem. Pacesa ezredes kitartóan faggatott arról, hogy milyen nézeteket vallók a magyar kisebbségi mozgalom felől, nevezetesen, mi a véleményem Duray Miklósról, és természetesen arról, hogy milyen kapcsolataim vannak a magyar kisebbségi mozgalommal. Azt feleltem Pacesának – és ez az igazság –, hogy nem sokat tudok erről a mozgalomról, és aktívan nem is foglalkozom vele, a magyarkérdésről nem nyilatkozom, mert nem vagyok kellően tájékozott ezen a téren, és Duray Miklóst személyesen nem ismerem.

Két héttel később Pacesa ezredes mégis beidézett, és egyéb kérdésekkel együtt a fentieket is újra feltette. Vallomásomból szemmel láthatóan egy szót sem hitt el, és alapos gyanúja volt, hogy nem mondok igazat.

Az a bizonyos alapos gyanú nem támaszkodott szilárd és ellenőrzött tényekre, mivel ilyen tények nem léteztek, hanem kizárólag Pacesa ama rendőri meggyőződésére épült, hogy lehetetlen nem foglalkoznom a magyarkérdéssel, és legalábbis rokonszenveznem kell Durayval.

Nem sokkal ezután megtudtam, hogy Duray Miklóst ez év V. 10-én újból letartóztatták. Tavaly már egyszer őrizetbe vették és bíróság elé állították Durayt, a Btk. 98. §-a alapján, a köztársaság aláaknázásának vádjával – akárcsak korábban jómagámat és barátaimat. Most pedig azért vették őrizetbe és indítottak ellene eljárást – amivel engem és sok más barátomat is fenyegetnek a rendőrök –, mert a Btk. 112. §-a és más hasonló paragrafusok értelmében állítólag a köztársaság külföldi érdekeit sértette meg.

Pacesáéknak igazuk van: kizárt, hogy ne rokonszenvezzem Durayval. Ő is ugyanazt teszi, amit én meg a barátaim: azért harcol, hogy köztársaságunkban tiszteletben tartsák az emberi és állampolgári jogokat A különbség annyi, hogy ő egy sajátos csoport, a magyar kisebbség jogaiért is küzd. Ugyanazokkal az eszközökkel teszi ezt, amelyekkel én meg a barátaim élünk nyilvánosságra hozza a nézeteit, bírálja jelenlegi viszonyainkat, s ezáltal nyilvános vitát kezdeményez róluk. Olyan problémákról beszél, amelyeket társadalmi szempontból fontosaknak és megoldatlanoknak vagy rosszul megoldottaknak tart. Mivel nézeteit és vitaindító kezdeményezéseit nem publikálhatja a rendes demokratikus úton, ezért szamizdatban, sokszorosított kéziratokban teszi közzé őket (akárcsak jómagam), a rendőrség pedig ezt a köztársaság aláaknázásának minősíti. És mivel nem publikálhatja nézeteit itthon, ezért külföldön jelented meg őket (ami velem is megesik), ebben pedig a rendőrség a köztársaság külföldi érdekeit véli fölfedezni.

Magam és barátaim jól ismerjük ezeket a rendőrségi fogásokat: a bőrünkön tapasztalhatjuk áldásaikat.

Amit Duray Miklósról és a magyar kisebbség érdekeinek védelmében kifejlett tevékenységéről megtudtam, amit e tárgyról az ő tollából elolvastam, az megerősít abbéli meggyőződésemben, hogy Duray a legcsekélyebb mértékben sem élt vissza a jogaival, és nem lett hűtlen állampolgári kötelességéhez.

A problémák, amelyekről beszél és ír, természetesen kényesek és vitathatók: mint ilyeneket kellene a nyilvánosság előtt megvitatni és megoldani őket. Éppen ezen munkálkodik Duray. Nem lázit, hanem érvel, nem a szenvedélyekhez szól, hanem az értelemhez, nem kiváltságokat kér, hanem igazságos rendezést.

Lehet vitatkozni Duray álláspontjával, be lehet bizonyítani, hogy ebben vagy abban a kérdésben leveti, hogy ezt vagy azt nem gondolta át kellőképpen, ám demokratikus országban ezért nem volna szabad börtönbe zárni valakit. Az általa felvetett problémák elhallgatásával semmi eredményt nem érnek el, a problémák ezáltal csak súlyosbodnak, és a viszonyok elmérgesednek. Duray bebörtönzésével nem oldanak meg semmit, csupán annyit érnek el vele, hogy minden probléma nyitva marad, miközben ő maga mártírjává válik ügyének.

Az említett körülmények arra késztetnek, tisztelt Első titkár úr, hogy nyilvánosan kifejezzem Duray Miklós iránti rokonszenvemet és támogassam elidegeníthetetlen, demokratikus jogát hogy harcoljon ügyéért, tiltakozzon őrizetbe vétele és esetleges elítéltetése ellen, és követeljem, hogy demokratikus, nyilvános vitát folytassanak a Duray-fölvetette kérdésről; arról, hogy milyen helyzetben van társadalmunkban a magyar kisebbség.

Bratislava, 1984. június 28.

Tisztelettel:
Miroslav Kut

• A Duray-ügy