Skip to main content

Levél Szlovákiából

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1985. március 3.


Kedves barátom!

Február 15-i keltezésű leveled megérkezett.

Észrevételeimet „in medias res” kezdem a folyóiratoknál. A folyóiratok és más sajtótermékek horribilis szlovákiai áremelése (a Bárdossy-féle magyarázat szerint) elfogadhatatlan, mert lapok szerint van lényegesen eltérő mértékű változásokra bemérve, tehát mindennemű átszámítási kulcs vagy manőver ki van zárva. Itt esetenkénti megfontolásról és célbavételről van szó. Hogy a váltópénz a rubel, ez rendben lenne, de a tájékoztató illetékes szerv címére felteszek egy kérdést: Ha átváltási eljárásról van szó, akkor miért nem változott a Népszabadság előfizetési díja, és miért lett a budapesti hivatalos forint-korona átszámítási ár négyszerese (400 százalékos felemelés) a Századok előfizetési díja? A Századok előfizetése Budapesten 150 Ft, azaz kb. 10 rubel, sőt még annyi sem. Pozsonyban viszont a kisebbségi magyart több mint 40 rubel erejéig megkopasztják a Századokért. Ez miféle szocialista-internacionalista reláció? A Történelmi Szemle esetében a különbség csak 20 rubel, az Orvosi Hetilapot pedig már szintén az egész szerényen, nem egészen kétszeres rubeláron terjesztik. A pálmát a kisebbségi tudományos érdeklődők fosztogatásában a Századok viszi el a maga 400 százalékos áremelésével. Nyilvánvaló, hogy kultúrblokádról van szó, melynek realizálására a magyar vezetést is rákényszerítették. De minek akkor nemzetiségi kérdésről egyáltalán vitatkozni? A Bárdossy-féle tájékoztatás az illetékesek részéről tiszta ködösítés, erre azt szokták mondani, hogy a tájékoztató szerv ezt mesélje a nagymamájának.

Dühöngésem első rohamában éles leveleket kezdtem fogalmazni Budapestre is meg a csehszlovák hírlapterjesztő szervekhez is (Postová novinová sluzba), de rövidesen úgy határoztam, hogy várok és hallgatok, hiszen van tudományos értelmiségünk, bizonyosan hangot fog adni elégedetlenségének. Vártam. Aztán tovább vártam, és mindhiába. Temetői csend mindenütt. A mélyen hallgatók közé tartoznak az ún. „máskéntgondolkodók” is, nálunk és Budapesten is. Tehát hatalmi vonalon ködösítés, ellenzéki vonalon teljes meglapulás. Pontosan tudom, hogy mi ennek a rejtélynek a kulcsa, de várni kell, nincs értelme sem zajt csapni, sem feleslegesen kockáztatni.

A dühöngés első rohamában be akartam szüntetni az előfizetést a magyarországi folyóiratokra, de azután rövidesen ráébredtem a tennivalóra, hiszen nyilvánvaló, hogy éppen ezt akarják! Nos hát azért sem! Ősz lévén, akkor úgy terveztem, hogy veszek új télikabátot és kalapot. Nem vettem sem télikabátot, sem kalapot, jó lesz a kopott is, és előfizettem – mint minden évben – a magyarországi lapokra. (A régi 700 korona helyett közel 4000.) Tehát befizetem a horribilis árakat: mert 75 korona helyett 420 koronát inkasszálni (Századok), ez bizony rablás a javából. Ha kell, gyűrött és foltos ruhában fogok járni, de még ebben az évben gondoskodom róla, hogy ezt a kedves akciót pőrére vetkőztessem. A jövő perspektívája: a kisebbségi hülye és analfabéta jómódú lesz, az értelmiségi kultúrember pedig rongyos és proletár.

A legutóbbi Historicky Casopisban (1985/1. sz.) újabb csemege van; az 1946-os párizsi békekonferencia elemzése. 18 oldal, címe: „Csehszlovákia a párizsi békekonferencián”. A tanulmány bár sok mindent kihagy, itt-ott torzít, a magyar közvélemény számára mégis 38 év után rengeteg meglepő újdonságot mondhatna egy magyar fordításban.

Máskülönben mi is várjuk a tavaszt, továbbra is munkába járok, másként nem telne a Századokra.

Üdvözlettel

















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon