Január elején terjedt el a híre, hogy az ősz óta rohamosan gyarapodó menekültek közül sokan kiutasítási végzést kaptak a rendőrségtől. A szolidaritási sajtóértekezleten is az egyik fő téma volt ez a kérdés. A sajtó hallgatása miatt csak „megbízható források” alapján állapíthatták meg: január 4. és 7. között naponta 40, összesen mintegy 160 romániai állampolgárnak kézbesített ki a KEOKH hazatérésre felszólító végzést. Magyar és román nemzetiségűek egyaránt voltak köztük, s jó néhányan eleget tettek a felszólításnak, annak ellenére, hogy otthon felelősségre vonhatják őket; nyilván a hazatoloncolástól tartottak.
A részvevők megbélyegezték ezt az eljárást. Bégány Attila ismertette a 45 közéleti klubot tömörítő klubtanács vezetőségének levelét Grósz Károlyhoz, amely az intézkedés visszavonását és a kormány nyílt kiállását követeli.
A fordulat be is következett. Persze a kettős meglepetéshez, hogy a kormány enged a társadalmi nyomásnak, és nyilvánosan az erdélyi menekültek befogadása mellett dönt, nem csatlakozott a harmadik, hogy nyugtázná a közvélemény tiltakozásait, nem is beszélve arról, hogy megnyitná előttük a sajtót. Szűrös Mátyás rádiónyilatkozata két nappal a sajtóértekezlet után különbséget tett üldözöttek és gazdasági menekültek között, ami – ellentétben a tiltakozók elvárásával – gyakorlatilag a magyar és román menekültek közötti különbségtevést jelenti. De már ez a formula is nyilvánosan vád alá helyezi a Varsói Szerződés-beli testvérállamot, amit látványosan megerősít a befejező felszólítás az erdélyi magyar értelmiséghez: maradjon a helyén és ott emelje fel szavát a jogsértések ellen.
Ebben az ünnepi pillanatban sem tanulság nélkül való emlékeztetni rá: néhány évvel ezelőtt az Ellenpontok erdélyi szamizdat-folyóirat köre, Ara-Kovács Attila, Szőcs Géza, Tóth Károly éppen azt tette, amit Szűrös most javasol. A magyar kormány nem kelt védelmükre, amikor ők nyílt szóval a madridi Helsinki-utókonferenciához fordultak[SZJ] ugyanazért, amiért most a magyar kormány, jóval homályosabban, a bécsi utókonferenciához. Ehelyett a magyar kormány itthoni házkutatásokkal igyekezett elvágni az erdélyi tiltakozókat a támogatóiktól.
Szűrös nyilatkozata csupán előfeltétele egy új politikának. Korai még, ahogyan gyaníthatóan mindig is korai lesz, Diurnus[SZJ] felkiáltása a Magyar Nemzetben a Szűrös-nyilatkozat utáni napon: „Ismét boldog vagyok!” (Épp a Magyar Nemzet megtakarította a Szűrös-szövegből a kiutasítási végzések miatti sajnálkozást; csak a „határozott” cáfolat maradt benne, hogy bárkit is kitoloncoltak volna.) A társadalomnak a maga erejére kell támaszkodnia ebben a kérdésben is, erre figyelmeztet az alábbi dokumentum. Tamás Gáspár Miklós ismertette január 30-án a Magyar Demokrata Fórum jurta színházi gyűlésén, hatalmas ováció mellett; a Fórum később szavazással úgy döntött, hogy támogatja a fölhívást.
A MENEDÉK BIZOTTSÁG FÖLHÍVÁSA
Alulírottak bizottságot alakítottunk az Erdélyből, Romániából menekülők helyzetének föltárására, a közvélemény tájékoztatására és mozgósítására, megsegítésük módozatainak kidolgozására már formálódó egyéb csoportokkal együttműködésben. Bizottságunknak minden rokonszenvező a tagja lehet, aki a munkában részt szeretne venni. Ez első közleményünk.
Románia tűrhetetlen közállapotai – a nyomor, a munkakényszer, a terror, a civilizált élet szokásos szerkezetének erőszakos szétzúzása, a nemzeti és vallási kisebbségek elnyomása – miatt köztudomásúlag egyre több romániai állampolgár választja a külföldre menekülés különféle formáit. Legtöbbjük magyar, s úti céljuk többnyire Magyarország. De a Nyugatra távozók legfontosabb közbeeső állomása is hazánk. A számos szabályszerű bevándorlón vagy áttelepülőn kívül több ezer „illegális” menekült bujkál nálunk, zömmel erdélyi magyarok, de egyre több román is; sokuk eleve nem is rendelkezett semmiféle érvényes útiokmánnyal.
Az MSZMP KB külügyi titkárának, Szűrös Mátyásnak minapi nyilatkozatáig úgy tetszett, a kormányzatnak nincs menekültpolitikája. Idén januárban megtörténhetett az a fölháborító eset, hogy erdélyi menekülteket Romániába – azaz a koncentrációs táborba – való visszatérésre akartak kényszeríteni. Ez állítólag nem fog többé megismétlődni. Jó volna, ha Szűrös megnyugtató szavait az állam egyértelmű, pozitív tettei követnék.
A menekültprobléma sürgős rendezést igényel. Már csak azért is, mert ha nem intézik okosan, valódi veszedelemmé nőhet, amely megingathatja a magyarországi kibontakozáshoz, a reformokhoz oly szükséges köznyugalmat. A kérdés megoldásáról most ne essék szó, hisz ez csak az erdélyi válság egészének szabadelvű, megállapodásos és demokratikus befejeződése keretében, s nyilvánvalóan csak a Ceausescu-rendszer megszűnése után képzelhető el. A kivándorlás természetesen nem lehet több mint kétmillió kisebbségi magyar és több mint húszmillió román kiútja. Bizottságunk most csak a legsürgősebb teendőkre szeretné fölhívni a figyelmet.
I.
1. Fölhívjuk a felelős magyar kormányzati tényezőket, hogy a további lépések megtételéig egyszeri amnesztiával azonnal törvényesítse az itt-tartózkodó, érvényes papírokkal nem rendelkező erdélyi, romániai menekültek helyzetét, legalább ideiglenes tartózkodási engedélyek kibocsátásával; a következő föladat pedig az, hogy mérlegelve az ország teherbíró-képességét, nyilvánosan állapítsanak meg a nálunk letelepedni óhajtó romániai állampolgárok számára (legalább esztendőnként) bevándorlási keretszámot vagy kvótát. Ezen belül – összhangban a nemzetközi, pl. nyugatnémet gyakorlattal – preferenciát élveznének a magyar eredetű, anyanyelvű, kultúrájú személyek, de amely korlátozott számban másoknak is lehetővé tenné az áttelepülést; ebbe a keretszámba (bővítőleg) a szabálytalanul érkezőket is foglalják bele. A politikai menedékjognak viszonyaink között nehezen értelmezhető kritériumát általánosabb emberiességi ismérvekkel cseréljék föl. A családegyesítés mereven alkalmazott szempontját is régen időszerűtlenné tette a szituáció maga.
2. A menekülők természetesen nincstelenek, de a legális áttelepülőket is majd’ mindenüktől megfosztják az érvényes romániai rendelkezések értelmében. Az erdélyi menekülteknek pénzbeli, szociális és orvosi segítségre van szükségük, továbbá munkára, lakásra, oktatásra, szakmai átképzésre stb. Erre a célra egyedi költségvetési tételt kell elkülöníteni, a kérelmek elbírálására és az ügyintézésre országgyűlési ellenőrzés alatt álló, a rendőrségtől független kormányhivatalt kell fölállítani. Az áttelepülők és a menekültek érkezésekor a rászorulóknak ideiglenes szállást (ha muszáj, menekülttábort) kell juttatni, ahol megszabott ideig ingyenes táplálék, orvosi ellátás, megbízható információ és jogi tanács álljon rendelkezésükre. Itt kellene gyorssegélyt is kapniuk, esetleg hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsön formájában.
3. Az érdekeltek számára megnyugtatóbb, kiszámíthatóbb, megtervezhető áttelepülésen túl az „illegális” menekülők ügye is emberséges intézkedést kér: mondassék ki, hogy soha senkit nem szolgáltatnak ki ezentúl Ceausescu titkosrendőrségének. A kormányzat ezenkívül folytasson tárgyalásokat a külfölddel azok befogadása tárgyában, akik nálunk nem akarnak vagy nem tudnak letelepedni; az eredményt hozza nyilvánosságra; találjon formulát a menekültek személyi iratokkal való ellátására (pl. a hontalanútlevél valamilyen változatával).
4. A kormányzat az eddigiektől eltérően tájékoztassa folyamatosan – és tényszerűen – a közvéleményt és az érdekelteket, ami egyébként alkotmányos kötelessége.
II.
Fölhívjuk a társadalmi szervezeteket – elsősorban a Vöröskeresztet –, továbbá a független testületeket, csoportokat, mozgalmakat, egyesületeket, szövetkezeteket, polgári jogi társulásokat, gazdasági munkaközösségeket, egyéni vállalkozókat, hogy segítsenek – erejükhöz mérten – a menekülőkön. A magyar társadalom persze nem várt fölhívásunkra, hogy együttérzését és nagylelkűségét megmutassa. Megkülönböztetett tisztelettel kell szólnunk az egyházak karitatív munkájáról. A jótékony munkálkodást össze kellene hangolni, ám anélkül, hogy ezzel veszélyeztessük a még törvényen kívül álló menekültek biztonságát.
1. Fölhívunk minden egyházat, hogy eddigi tevékenysége mellett legyen az információk gyűjtője és terjesztője. Legyen minden templom, plébánia, lelkészi hivatal a menekültek támpontja.
2. Felhívjuk a hazafias egyesületeket, gyűjtsenek pénzt, szervezzék a közadakozást, gyűjtsék össze a készséges befogadók címeit, tartsák nyilván a segítőkész tisztviselőket. A mostani (reméljük, átmeneti) helyzetben bejelentetlen („fekete”) munkalehetőségek diszkrét nyilvántartása is szükséges.
3. Fölhívjuk az ügyvédi kart, nyújtson ingyenes jogi tanácsadást a menekülteknek; az orvosokat, hogy kezeljék őket térítésmentesen és lássák el őket a szükséges bizonyítványokkal; a hatósági személyeket, hogy hallgassanak lelkiismeretükre, s ha kell, hunyjanak szemet.
4. A független sajtó lehetőségei korlátozottak. Fölkérjük az engedélyezett – írott és elektronikus – sajtó munkatársait, lehetőségeik szerint törjék át vagy kerüljék meg az erdélyi kérdésben fölállított cenzurális tabukat. A pontos és részletes tájékoztatás ezúttal is életszükséglet.
III.
Fölhívjuk a nyugati demokráciákban működő emberi jogi és jótékony szervezeteket és alapítványokat, a kinti egyházakat, továbbá az emigráció erőit, legyenek az erdélyi menekültek segítségére lelkiekben és anyagiakban. Tegyék ismertté Erdély tragédiáját. Hangolják össze erőfeszítéseiket. Tájékoztassák a menekülteket, a magyar és lehetőleg a romániai közvéleményt. Próbálják rábírni a magyar kormányt, hogy fogadja vissza azokat az erdélyi magyarokat, akik szándékuk ellenére távoztak Nyugatra, noha nálunk szerettek volna maradni. Kérjük az emigrációt, segítse a kiérkező erdélyieket magyarságuk megtartásában.
IV.
Fölhívjuk a nyugati demokráciák kormányait, bánjanak nagylelkűen az ajtajukon kopogtató romániai menekültekkel. Nem az elfogultság mondatja velünk, hogy különös figyelmükbe ajánljuk a kisebbségi magyarokat – sokszoros szenvedésük elégséges ajánlólevél.
Kérünk végül minden jóakaratú embert, fogadja cselekvő szeretettel a menekülő magyar és román felebarátainkat.
Budapest, 1988. január 29.
Ara-Kovács Attila, Donáth László, Könczöl Csaba, Lengyel Gabriella, Radnóti Sándor, Szent-Iványi István, Szilágyi Sándor, Tamás Gáspár Miklós, Törzsök Erika
Hivatkozott cikkek
Kapcsolódó cikkek
- Térségünk [6]