A ’60-as évek óta az utazási szabadság jelentősen bővült. Az 1988. január 1-jén életbe lépett útlevél-tvr. – a kiutazási engedély megszüntetése – minőséginek mondható változást jelentett. Ugyanakkor a Belügyminisztérium szervei, a rendőrség útlevélosztályai továbbra is megőrizték széles körű felhatalmazásaikat, hogy belátásuk szerint döntsenek az útlevélkérelmekről. E felhatalmazás alapján a külföldi utazás jogától való megfosztást büntetésként használják. Kisebb vétségeket és szabálysértéseket oly módon büntetnek utazási tilalommal, hogy az így létrejött anyagi és erkölcsi hátrány gyakran sokszorosa a törvényesen kiszabott büntetésnek. Büntetnek olyan cselekményeket is, amelyeknek büntetését semmiféle törvény nem rendeli el, sőt büntetnek a rendőrségnek nem tetsző magatartásmódokat is. S teszik mindezt pusztán gyanúsítások és feltételezések alapján anélkül, hogy a határozatban foglalt állítás valódiságát bizonyítanák, megszegve ezzel az államigazgatási eljárás szabályát, amely kimondja, hogy az államigazgatási határozatokat részletesen indokolni és a benne foglalt állításokat bizonyítani kell.
Bármely állampolgári jog – a külföldre utazás a jelenlegi tvr. szerint az – korlátozása súlyos büntetés. Ilyen büntetést alkalmazni hatóságnak nem lehet joga, még a rendőrségnek sem. Erre kizárólag a bíróság lenne illetékes. Ezért tartjuk a jelenlegi törvényerejű rendeletet – bármennyivel növelte is az utazás szabadságát a korábbi rendelkezésekhez képest – a jogállamiság követelményével alapjaiban ellentétesnek. Erre figyelemmel véleményünk az, hogy az Országgyűlésnek új törvénnyel kell szabályoznia a külföldre utazás jogát.
Kezdeményezésünk nem kíván részletes javaslatot tenni az új útlevéltörvényre. Elveket kívánunk rögzíteni csupán, amelyek beépülve jogrendünkbe biztosítékot nyújtanak arra, hogy az új törvény alkalmazásában is megfelel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglaltaknak, és kielégíti a jogállamiság általános követelményeit. Nem szakértőként tesszük ezt, hanem az emberi jogok ügyére érzékeny, az önkéntes jogkövetésre kész állampolgárokként, de olyan emberekként is, akik a maguk bőrén tapasztalhatták, milyen önkényes döntésekre adnak módot a jelenlegi útlevéljogszabályok, és a rendőrhatóságok kizárólagos hatásköre alkalmazásukra.
1. A külföldre utazás és a külföldön való letelepedés alapvető emberi jog, amelyet minden magyar állampolgár és minden Magyarországon letelepült személy szabadon gyakorolhat. Ez a jog csak bírói ítélettel vonható meg. Meg kell vonni a külföldre utazás jogát azoktól, akik ellen olyan bűncselekmény miatt van folyamatban büntetőeljárás, amelyeket törvény 3 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel fenyeget, illetve azoktól, akik büntető végrehajtás hatálya alatt állnak.
2. A Belügyminisztérium szervei útlevélhatóságként igazgatásrendészeti feladatokat látnak el. Feladatuk az útlevelek kiállítása és az utazástól eltiltottak nyilvántartása.
Mérlegelési joga a rendőrségnek azon személyek esetében van, akik ellen bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás, amelyekre a törvény 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést rendel. E mérlegelési hatáskör a büntetőeljárás nyomozati szakában áll fenn, a bírói, illetve ügyészi szakban ez a hatáskör az ügyészségre, illetve a bíróságra száll át.
A rendőri szervek jogerős határozata bírói úton megtámadható.
3. A külföldi utazástól való eltiltás mellékbüntetésként alkalmazható a közügyektől vagy a foglalkozástól való eltiltás mintájára meghatározott időre, például erőszakos bűncselekmények vagy vám-, illetve deviza-bűncselekmények esetében. Ehhez a Btk. módosítására, az utazástól való eltiltás mellékbüntetés bevezetésére van szükség.
4. Felfüggesztett börtönbüntetés esetén a külföldi utazás jogának korlátozásáról a bíróság dönt.
5. Büntetőügyben pénzbüntetés kiszabása esetén a bíróság indokolt esetben elrendelheti az utazási jog felfüggesztését a megállapított pénzbüntetés megfizetéséig. Tartási, adózási vagy jelentős összegű vagyoni kötelezettség nem teljesítése esetén, a bíróság, a magánfél kérelmére, illetve az adóhatóság megkeresésére szintén elrendelheti az utazási jog felfüggesztését.
6. A fegyveres testületek tagjai és polgári alkalmazottai, illetve olyan személyek, akik munkakörükben államtitok birtokába juthatnak, munkaszerződésükben vagy külön nyilatkozatban kötelezik magukat, hogy csak felettes szervük beleegyezésével utaznak külföldre.
Sorkötelesek külföldi utazását a honvédelmi miniszter meghatározott időre korlátozhatja.
7. A külföldön letelepedés, illetve a kivándorlás ugyanazokban az esetekben és ugyanolyan módon korlátozható, mint minden egyéb külföldi utazás. A befogadó állam döntése a letelepedés engedélyezéséről nem a magyar hatóságok ügye.
8. A fentiek alapján értelmüket vesztik a jelenlegi útlevél-tvr. mindazon szabályai, amelyek valamely szabálysértést, magatartást az utazás jogának megvonásával büntetnek.
9. Az új útlevéltörvény bevezetésével megfontolandó volna olyan értelmetlen rendelkezések hatályon kívül helyezése, mint a 3000 Ft értékű külföldi fizetőeszköz kivitelének kötelezettsége vagy a folyamatos külföldi tartózkodás 90 napra való korlátozása. Ez utóbbi helyett indokolt lehet olyan szabály rögzítése, amely előírja, hogy a 90 napnál hosszabb ideig külföldön tartózkodó magyar állampolgár jelentse be tartózkodása helyét a legközelebbi magyar külképviseleti szervnél.
10. Az új útlevéltörvény hatálybalépésével hatályukat vesztik mindazok a határozatok, amelyeknek alapja az új törvény szerint nem kizáró ok.
A bíróságok munkatöbbletének pénzügyi feltételeit a belügyi költségvetés megfelelő átcsoportosítása fedezhetné.
Budapest, 1988. július 26.
Az 1988. július 19–27-i éhségsztrájk résztvevői:
Bokros Péter
Dr. Erdei Gyula
Kelemen Ferenc
Fónay Jenő
Kőszeg Ferenc
Dr. Pákh Tibor
Pálinkás Róbert
Molnár Tamás
A Független Jogvédő Szolgálat megbízásából:
dr. Demszky Gábor
Mécs Imre
Solt Ottilia
Philipp Tibor
Az 1903:VI-os Bizottság megbízásából:
Bence György
Hivatkozott cikkek
- Dokumentum [6]