A recept egyszerű: végy egy hagyományosan működő csecsemőotthont, győzd meg a munkatársaidat, hogy a csecsemők mellé az édesanyjukat is beengedjék a házba, majd azon munkálkodj, hogy ezek a kis családok képesek legyenek a „kinti” életre is.
E valóban humánus szemléletű létesítmények tanulmányozására nem csak külföldön van lehetőség. Sopronban 1982 óta működik az a Családsegítő Intézet, ahol a megye otthontalan fiatal anyái maguk gondoskodhatnak gyermekükről. Akinek nincs hol és nincs miből, és mégis maga szeretné a gyermekét felnevelni, annak egy napra sem kell elszakadnia tőle.
A módszert megismerni kerestük fel Farkas Endrénét, a Soproni Családsegítő Intézet igazgatónőjét a Kossuth L. u. 10. szám alatt.
Beszélő: Hogyan sikerült átlépni a hagyományos csecsemőotthon rendjén?
Farkas Endréné: 1979-ben bíztak meg az otthon vezetésével, ahol 3 éven keresztül hagyományos módon, nullától hároméves korig, természetesen szülő nélkül gondoskodtunk az állami gondozott csecsemőkről. Ezalatt kristályosodott ki bennem az a meggyőződés, hogy ha továbbra is csak a gyerekek fizikai ellátásának teszünk eleget, majd a kicsik 3 éves korukban óvodásotthonba, 6 éves korukban alsó tagozatos, 10 éves korukban felső tagozatos otthonba, 14 éves korukban ifjúsági nevelőotthonba kerülnek, akkor 18 évesen továbbra is azokat a senkihez kötődni nem tudó, érzelmileg közömbös, stabil értékeket el nem fogadó fiatalokat engedjük ki a teljes bizonytalanságba, mint 40 éven keresztül eddig. Sok esetben már a harmadik generáció él az otthonokban, meglehetősen kilátástalanul. Közben sokszor szívszorító volt látni, hogyan foszlik szét a születés után még intenzív kapcsolat anya és gyermeke között az elszakadás, a kilátástalanság miatt.
Beszélő: Sokat hallunk az újszülöttjét a kórházban hagyó és gyermekével egyáltalán nem törődő anyákról. Épp ezt hozták fel a családjogi törvény módosításának kezdeményezői és támogatói. Tapasztalata szerint valóban ez jellemző azokra az anyákra, akiknek a gyermeke csecsemőotthonba kerül?
– Sopronban már tudják az emberek, hogy akit pl. állapotosan elzavar a családja, nálunk szállást, ellátást kap, majd pedig ha a kisbaba megszületett, továbbra is együtt maradhatnak. Az elmúlt évek alatt sokan éltek ezzel a lehetőséggel, és el kell mondanom, akik nálunk ismerkedtek meg az anyasággal, azóta is kivétel nélkül mind maguk gondoskodnak a gyermekükről. Nyilván vannak, akik már a terhességük ideje alatt elhatározzák, nem kell nekik a baba. Ezek a fiatal nők velünk nem is kerülnek kapcsolatba. Esetükben a babának is jobb, ha minél hamarabb örökbe fogadó családba kerül – jó szervezéssel, a kórházi védőnők és a gyámhatóság szoros együttműködése eredményeképpen – egyenesen a kórházból. De a törvénymódosítási indítvány kapcsán hadd tegyek egy észrevételt. A javasolt változat szerint az anya már a kórházban lemondhat gyermekéről, és ha két hónapon belül ezt nem vonja vissza, a csecsemő minden további nélkül örökbe adható. Ezt a törvénymódosítást akkor szabad elfogadni, ha minden szülőanyának valamennyi gyámhatóság fel tudja kínálni a lehetőséget, hogy módja van a gyermekét saját magának gondozni, s közben élheti a többi fiatalasszony átlagosan elfogadott életét!
Beszélő: Mit jelent ez utóbbi például önöknél?
– Mi természetesnek tarjtuk, ha egy fiatal nő el szeretne menni hét végén a diszkóba. Ilyenkor vagy a szobatársnője vigyáz a kicsire (általában négy anyuka él gyermekével egy szobában), vagy – ha mindannyian el akarnak menni – a házban egyébként is dolgozó védőnő vállalja a kicsik esti felügyeletét.
Beszélő: Ezért van este a házban védőnő?
– Nem. Jelenleg is van öt „hagyományos” anya nélküli gyermekünk, akiknek a sorsát a családgondozóink igyekeznek rendezni. Egyengetik az utat részben a szülőkhöz vagy rokonokhoz, részben a nevelőszülőhöz vagy örökbefogadókhoz. Célunk, hogy ne az intézet nevelje fel a gyerekeket, hanem valamilyen formában mindenki családban nevelkedjen fel. Nálunk a házban most 27 gyerek közül 22 a szülőjével együtt él.
Beszélő: Önöktől nem is kerül gyermek óvodásotthonba?
– Nem. Nem mindenkinek a sorsát sikerül a gyerek 3 éves koráig rendezni, de ez esetben tovább maradnak nálunk. Óvodás csoportunk is működik, sőt iskolás gyermekek is vannak nálunk szülőkkel együtt.
Beszélő: Hogy élnek itt az anyák, akik közül sokan maguk is állami gondozottak voltak?
– Vannak családgondozóink, pszichológusaink. Munkatársaim képezik magukat nemcsak csecsemőgondozási, hanem szociális, jogi, pedagógiai ismeretek megszerzésével. Kulturális előadónk is van. Mindnyájan azon fáradoznak, hogy megtanítsák a fiatal anyukákat a gyermek gondozására, szeretésére. Ha az anya már nem szoptat, és el szeretne helyezkedni, munkát keresünk neki. Ez esetben bölcsődeként működünk, munka után, este, éjszaka, reggel az anyukák maguk gondozzák a gyereküket. Nemcsak a pelenkamosást, de az éjszakai felkelést, ételkészítést is megtanulják nálunk. Munkatársaimmal segítünk a párkapcsolatok rendezésében, esetleg új párkapcsolatok kialakulásánál is mellettük állunk. Segítünk rendezni a különböző jogi problémákat. Idejárnak hozzánk az apukák vagy az udvarlók, s a család együttlakásának sincs akadálya, van átmeneti szállásunk is. Az anyukák szabadidejének szervezésében is segítünk, járnak ki a városba pl. kondicionáló tornára vagy nyelvtanfolyamra is.
Beszélő: Gondolom, sok fiatal mamának szokatlan a gyerek ellátásával járó kötöttség, és a közös ház is bizonyos fegyelmet kíván. Vannak-e konfliktusok?
– A szobatársak egymást nevelik, maguk szólnak a társnőikre, ha otthagyják a szennyes pelenkát, vagy nem figyelnek a síró babára. Mivel igyekszünk maximálisan kulturált körülményeket teremteni lakóinknak, ezt általában értékelik is, tudják, hogy egyelőre csak így van lehetőségük arra, hogy gyermekeikkel együtt maradhassanak. Ahogy azt már korábban említettem, egyetlen anyuka sem hagyta itt gyermekét azzal, hogy ezt nem csinálja tovább.
Beszélő: Miből élnek az önöknél lakó anyák?
– Ennek kapcsán elmondhatnám, hogy nálunk átmeneti szállás is működik hajléktalanoknak, vagy a krízisbe került családok részére. A segélykeretünkből részben természetbeni segítséget nyújtunk (élelmiszer-vásárlás, közüzemi költségek kifizetése stb.), nagyobb részéből kamat nélküli szociális kölcsönt kaphatnak lakóink, amit hat hónap alatt kell visszafizetniük. Túl azon, hogy igen szűkösek a kereteink, nem is látjuk jónak azt, hogy ha pusztán segélyeket adunk a rászorulóknak. Inkább igyekszünk munkalehetőséget keresni mindenkinek, amiből módja van a kölcsöntörlesztésre.
Beszélő: Milyen segítséget tudnak nyújtani az önöknél lakók étkezéséhez?
– Napi háromszori étkezésre 58 Ft-ért, csak ebédre 32 Ft-ért van mód. Lakóink közül inkább az egyedülálló férfiak veszik ezt igénybe, mivel a nők, illetve a családok inkább maguk főznek. Ehhez mindenhol megfelelő konyhákat alakítottunk ki, és segítünk is a bevásárlásban, főzésben, pénzbeosztásban. Így majd könnyebben boldogulnak pártfogoltjaink, ha tőlünk elkerültek.
Beszélő: Milyen lehetőség van arra, hogy rendezzék az itt élők sorsát?
– Jó a kapcsolatunk a tanács lakásosztályával, így évente 2-3 szükséglakást az önálló élet elkezdéséhez ki tudunk utaltatni. De családgondozóink felkeresik a rokonokat, munkásszállókat, kit hova fogadnak be, így általában 6 hónapon belül sikerül valamilyen megoldást találnunk. Kivételt képeznek a fiatalkorú lányanyáink, akik még maguk is az állam gondoskodása alatt állnak, ők nagykorúságukig, akár 2-3 évig is nálunk élnek gyermekükkel.
Beszélő: Hogyan sikerült annak idején az átalakulás?
– Pénzt nem kértünk a felsőbb szerveinktől, a csecsemőkre kapott évi keretből gazdálkodunk azóta is. Így a megyei vezetők, a GYIVI mint egy kísérletet elfogadta a koncepciónkat. Ehhez különösebb protekció nem kellett, csak szívós meggyőző munka házon belül és házon kívül. Igyekszünk a problémákhoz alkalmazkodni, és semmiről nem azt gondolni, hogy lehetetlen. Az a szoba, ahol ma még a pszichológusok dolgoznak, lehet, hogy holnap egy család lakhelyéül szolgál, majd a rendezés után visszakapja funkcióját. A munkatársaink rugalmasak, és nemcsak a szakemberek. Volt, hogy a takarítónénink vitte a kinti óvodába a gyerekünket, mert az anya nem tudta valamiért. Itt mondanám el, hogy az anyukás csecsemőotthon és az átmeneti szállás mellett a Családsegítő Intézet tanácsadó szolgálatot is folytat. Itt a fővárosban kialakított családsegítő központokhoz hasonlóan ambulánsan segítjük a város lakóiból hozzánk fordulókat. Foglalkoztunk az erdélyi menekültekkel, a nagykorúvá vált kisegítő iskolát végzettek elhelyezkedésével, vannak ruhagyűjtési akcióink. Működtetünk egy ún. „hagyatéki bank”-ot, itt az örökösök nélkül elhunytak hagyatékát, illetve a különböző adományokat közvetítjük a rászorulóknak.
Beszélő: Ajánljuk az illetékesek figyelmébe a soproni példát!