A leköszönő elnök, Ádám György a megalakítandó szövetségről szólva arra intette a küldötteket, hogy „akkor válunk hasznára az ismeretterjesztés ügyének, ha a helyi szervezetekből és szakmai közösségekből megalakult egyesületek egy nagy ernyő alá tömörülnek”. Ekkor talán még senki sem gondolt arra, hogy az ernyő alatt azok sem mind férnek el, akik a tudományos ismeretterjesztést választották élethivatásuknak. Arra is kevesen gondoltak, hogy az ernyőnek nyele is van, amelyet valakinek fognia kell, s hogy ez a nyél másra is jó lehet még.
Azért néhányan gondolhattak rá, mert a közgyűlés második napján, az új alapszabályról folyó vita megkezdése előtt aláírattak a küldöttekkel egy ívet: van-e vagy nincs előzetes felhatalmazásuk arra, hogy a létrehozandó szövetséghez csatlakozzanak. Nem törődve a jogi ellenvetésekkel, kijelentették, hogy a hajdani TIT vagyona a jogutódé, azaz az egyesületek szövetségéé lesz, s aki nem csatlakozik, annak vagyona is a szövetségre száll. A csatlakozás így sokak számára nem lehetőség, hanem kényszer maradt. Néhányan – köztük a legnagyobb, a budapesti szervezet küldöttei – még így sem mehettek bele az előzetes aláírásba, mert őket, a demokrácia szabályai szerint, csak a szándéknyilatkozat elfogadására hatalmazták föl. A csatlakozásról az elfogadott alapszabály ismeretében kívántak dönteni. Az efféle különcöknek nem is lehetett helye az ernyő alatt, s hogy erről igazában vita se folyhasson, megvonták tőlük a szavazati jogot, sőt a vitában való részvétel lehetőségét is. Még szerencse, hogy mindez a küldöttgyűlés második napján történt, s addigra a résztvevők többsége rég kidobta az előkészítő bizottság körlevelét, amely így ír: „A program és az alapszabály vitája után dönthet az Önök egyesületének képviselője(i) arról, hogy a szövetség autonóm tagjaként működnek-e a jövőben.”
Az inkább diktatórikusnak, mintsem paternalistának mondható levezető elnökség (Tolnay László, Wiegand Győző) azonban nemcsak az ernyő vásznát lyukasztotta ki néhol, a nyelét is ügyesen forgatta. Az előző napon a küldöttek már megválasztották Pirityi Sándort levezető elnöknek, de – minő malőr – ő a kizárt budapesti szervezet elnöke, s mandátuma éppen a szavazás idejére esik. Ki tudja, hogy egy renitens szervezet prominense milyen bajokat okozhat, ezért levezető elnöknek sem jó. Napirendre erőszakolták a bizalmi kérdést: Antall András, a régi TIT főtitkárhelyettese – azóta a változatlan nevű új szövetséget főigazgatja – volt az előterjesztő. Csodák csodája, a közgyűlés, amely egy nappal előbb még egyhangúlag bizalmat szavazott Pirityinek, most többségi szóval más levezetőt választott.
Ezután már ment minden, mint a karikacsapás. Az alapszabály-tervezetet érintő érdemi javaslatok sorra elsikkadtak, illetőleg némelyiket formálisan elfogadták ugyan, de nem kerültek be a végleges tervezetbe. Így eshetett meg, hogy az elnökül megválasztott Nemeskürty István, valamint az alelnökök: Benda Kálmán és Tüdős Ferenc az érdemi beavatkozás lehetősége, sőt szavazati jog nélküli bábszerepre kényszerült. Az irányító szerepet az ügyvezető tanács hét tagja (Grétsy László, Petrik Ferenc, Czibere Tibor, Bálint György, Tolnay László, Wiegand Győző, Fodor László) játszotta.
Ők hárman – ha megkésve is – levonták a konzekvenciát: Nemeskürty és Benda egy héttel a közgyűlés után levélben bejelentette lemondását („a funkció nélküli tisztséget nem fogadom el” – írták), Tüdős pedig indítványozta: (a) „rendkívül bonyolult ellentmondások feloldására össze kell hívni a szövetség újabb rendkívüli közgyűlését”. A hét ügyvezető és az apparátus valahogy nem talált módot arra, hogy álláspontját nyilvánosan kifejtse. A tagságnak pedig nincs is módja arra, hogy kifejtse véleményét, hiszen többségük ott sem lehetett a küldöttgyűlésen.
Azt mondhatnánk, hogy az 1953-ban Révai József és Darvas József közreműködésével a nagy múltú Természettudományi Társulatból és a Társadalomtudományi Társulatból összeeszkábált Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál az egyesületek szövetségévé való átalakulás után minden változatlan – csak a cégtáblát cserélték ki. De nem mondhatjuk, mert a cégtábla is maradt: TIT, az embléma úgyszintén: tizenöt sugárral bevont kettős körben szétnyitott könyv, amelyben mikroszkóp áll. Nekünk ezek a jelképek nem a tudás erejét, hanem a változatlanság pókhálóját juttatják eszünkbe. A mikroszkóp talán arra is jó, hogy a dicső testület saját kicsinységét vizsgálja vele.
- Belföld [6]