Egy sajnálatos eseményről kell Önt értesítenem.
A győri Szent Imre-templomba járó, ám Bokor-közösségekhez tartozó fiatalok felkérésére 1990. december 31-én év végi hálaadásra készültünk.
Az illetékes plébánost, Bálinger Tibor urat munkatársán keresztül tudtuk csak elérni, s így jóval december 31-ét megelőzően kértünk lehetőséget egy közös szentmise megtartására, melyet én személy szerint mondtam volna.
Ám az adott időpontban a plébános úr minden további nélkül kirakott minket a templomból. Mintegy 50 fiatallal, középiskolással, egyetemistával kerültem jómagam is a templomon kívülre.
Mindezt számomra igen érdekes érveléssel tette Bálinger Tibor plébános úr. Először azt mondta, hogy nem vagyok katolikus. Majd úgy fogalmazott, hogy Bulányit mi, Róma elítéltük, s ezen a plébánián ő testesíti meg Rómát. Később mindezt letagadta, mikor felhívtam figyelmét arra a tényre, hogy egyelőre magam is róm. kat. plébános vagyok, így igencsak furcsa, hogy ő engem és a fiatalokat „leeretnekez”. Végső érve az volt, hogy itt ő a plébános, és azt engedi misézni, akit akar. Ebben jogilag igaza van, de csak jogilag, s nem a szeretet vonalán.
Miután a fiatalok külön küldöttséget menesztettek hozzá, őket is kidobta.
Mindezek után szeretném megkérdezni:
– Hogy lehet, hogy a pártállam bukása után, a pártállam káderéből lett városi plébános kidobhat az Isten házából 50 fiatalt, akik az év végén nem magánházban, bujkálva, hanem az Isten házában akarnak hálát adni?
– Ki engedheti meg magának ma az egyházban, hogy hosszú évtizedek munkáját tönkretegye azáltal, hogy eltaszítja magától azokat a fiatalokat, akik egységben akarnak lenni, s otthon akarnak lenni saját egyházukkal/ban?
– Mindez történik az egyház egységének és a szeretetnek a nevében?
– Megkérdezem: hogyan foglalhat állást valaki a Bokorról úgy, hogy nem olvasott el semmit tőlük, nem ismeri teológiánkat és tevékenységünket?
– Meddig lehet még teljesen alkalmatlan emberekkel betölteni vezető egyházi szolgálatokat? Jelen esetben nemcsak arról van szó, hogy Bálinger Tibor plébános úr szembetegsége miatt nem tud kellőképpen tájékozódni, de úgy tűnik, a párbeszédre is alkalmatlan, s így hogy tölthet be vezető egyházi szolgálatot?
– Utólag is tiltakozunk kisközösségi fiatalok az ellen a szisztematikus – még a kommunista egyházpolitikából ránk maradt – gyakorlat ellen, amikor a kisközösségeket az egyház peremére akarták/ják szorítani, pl. papjaiknak közösségeiktől való elhelyezésével.
– A leghatározottabban tiltakozunk, hogy egyházmegyénkben még mindig a volt sztálinista, kádárista rendszert kiszolgáló papok vannak szinte az összes vezető pozícióban. Mind szakmailag, mind erkölcsileg lejáratták magukat az elmúlt rendszer gátlástalan kiszolgálásában. Így ideje lenne bűnbánatot tartani, visszavonulni, majd újjászületve a megtérés gyümölcseit teremni. Persze mindehhez időre van szükség.
Tulajdonképpen nincs sok reményünk, hogy levelünkkel Önhöz fordulunk. Hisz a helyzet elmérgesedéséért Püspök Úr és minket az ÁEH nyomására lejárató munkatársai, s a volt „békepapok” és „BM”-informátorok a felelősök. S most „orvoslatért” Önhöz fordulunk? Paradox helyzet. Ezért nincs sok reményünk, de hátha, mégis csoda történik. Még bízunk a csodákban.
Levelünket nyílt levélnek tekintjük, s eljuttatjuk az Új Emberhez, s amennyiben nem közölné, akkor az egyházon kívüli sajtón keresztül fordulunk keresztény testvéreinkhez.
Győr, 1991. január 10.
Tisztelettel:
Szabó Gyula mezőőrsi plébános
Jakus Gábor közösségvezető
ifj. Szilágyi Ákos közösségvezető
Katona Zsolt
- Belföld [5]