Lengyelországban Gdanskban, a Hajógyárban, a Szolidaritással kezdődött, nálunk a Tudományos Akadémia intézetében, Budán, a várnegyedben, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével.(Persze mind a kettőnek voltak bizonyos előzményei.) Ott a végsőkig elkeseredett, csak láncait veszthető proletár, aki szervezetté formálta vágyait, itt a szakszervezet elméleti kérdéseiben legjáratosabb, ideológiailag hivatásszerűen képzett társadalomtudományi értelmiségi, aki a gyakorlatba ültette át az elméletet.
Kétféle göröngyös út, azóta is tapossuk, lengyelek is, magyarok is. (A további útvonal, kanyar, útakadály ismeretlen.)
Nem használhatunk nagy szavakat, hiszen a hajdani és a mai BESZÉLŐ szerkesztői jószerivel mind alapító tagjai voltak a TDDSZ-nek, s győzelmes harcainak nyertesei is: a TDDSZ révén lettünk „hivatalosan” ismét értelmiségi munkavállalók. TDDSZ-aktivista volt nem egy mai miniszter és ellenzéki képviselő.
Akkor nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan megváltozik az állam, és ilyen lassan változik a társadalom. Nagyon kellenek a független szakszervezetek. Jó munkát, hároméves TDDSZ.
- Harmadik oldal [6]