Skip to main content

Érzelmes utazás a TDDSZ bölcsőjéhez

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Lengyelországban Gdanskban, a Hajógyárban, a Szolidaritással kezdődött, nálunk a Tudományos Akadémia intézetében, Budán, a várnegyedben, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével.(Persze mind a kettőnek voltak bizonyos előzményei.) Ott a végsőkig elkeseredett, csak láncait veszthető proletár, aki szervezetté formálta vágyait, itt a szakszervezet elméleti kérdéseiben legjáratosabb, ideológiailag hivatásszerűen képzett társadalomtudományi értelmiségi, aki a gyakorlatba ültette át az elméletet.

Kétféle göröngyös út, azóta is tapossuk, lengyelek is, magyarok is. (A további útvonal, kanyar, útakadály ismeretlen.)

Nem használhatunk nagy szavakat, hiszen a hajdani és a mai BESZÉLŐ szerkesztői jószerivel mind alapító tagjai voltak a TDDSZ-nek, s győzelmes harcainak nyertesei is: a TDDSZ révén lettünk „hivatalosan” ismét értelmiségi munkavállalók. TDDSZ-aktivista volt nem egy mai miniszter és ellenzéki képviselő.

Akkor nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan megváltozik az állam, és ilyen lassan változik a társadalom. Nagyon kellenek a független szakszervezetek. Jó munkát, hároméves TDDSZ.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon