Tánciskola. Mi jut eszükbe erről a szóról? Gondolom egy idős tánctanárnő, aki a ritmust csattogva vagy kiszámolva a keringő (a rumba, a cha-cha-cha… stb.) alaplépéseit próbálja elsajátíttatni az ügyetlenül mozgó, félszeg kamaszokkal.
A szeptember 27-én megnyílt Budapest Tánciskola azonban egészen más. A kamaszok nem olyan félszegek, a tanárok nagyrészt fiatalok. És ami a legfontosabb: hivatásos táncművészeket képeznek majd itt. Az iskola létrehozója és vezetője Angelus Iván, aki már eddig is sokat tett a modern tánc itthoni megismertetéséért. Nyolc éve működteti a Kreatív Mozgás Stúdiót, s tavaly – Berger Gyulával és Kálmán Ferenccel közösen – megpróbálkozott egy modern tánciskola beindításával. Igazán nagy szükség van egy intézményre, amely a profi táncosok képzésében a modern táncra helyezi a hangsúlyt, hiszen a Táncművészeti Főiskola a húsz szemeszterből mindössze egyet szentel neki, a többit a balettoktatás tölti ki. Pedig a modern tánc a hetvenes évek vége óta jelen van Magyarországon, csak mostanáig nem tudott (nem engedték) kitörni az alternatív (vagy ha tetszik: amatőr) színházi mozgalomból.
A Budapest Tánciskola megnyitásával megtört a jég. A fővárosi önkormányzat 2 millió forinttal járult hozzá az iskola létrehozásához. Marschall Miklós főpolgármester-helyettes, a kultúra és az oktatás felelőse elmondta, hogy ezt az összeget a 94 millió forintos színházi alapból vették ki, amelyből ebben az évben több mint harminc alternatív színházi csoportot támogatnak. Céljuk ezzel a város multikulturális jellegének erősítése és kulturális vonzásának növelése. A Budapest Tánciskola tehát hivatásos táncművészeket, illetve – Angelus Iván megfogalmazása szerint – táncszínházi előadóművészeket kíván képezni. Méghozzá négy év alatt. Merész vállalkozás. Ennyi idő alatt nemigen lehet hivatásos táncosokat faragni előképzettség nélküli gyerekekből. Persze nem mindegyikük kezdő, úgyhogy haladó csoportok is indulnak. (A növendékek között mindössze két fiú van a négy évfolyamban.)
A tanári kar összetétele alapján valószínű, hogy a diákok sokoldalú, széles körű ismeretekre tesznek majd szert – és nemcsak a tánckultúra területén. Angelus Iván a hallgatók kreativitását igyekszik majd fejleszteni. Bretus Mária, aki sokáig a Pécsi Balettnál működött, az elengedhetetlen balettalapot oktatja. Fincze Erika többféle modern technikával ismerteti meg a növendékeket, Lőrincz Katalin pedig a Graham-technikát tanítja. Fuchs Lívia élő előadások és csak videón hozzáférhető művek elemzésével, megbeszélésével próbálja meg rávezetni a tanulókat arra, hogyan kell nézni a különböző modern táncokat. Goda Gábor, az Artus tánc- és ugrószínház vezetője kontakt táncot tanít, Bozsik Yvette saját koreográfusi szemléletét és módszerét mutatja be. Szabó Gábor operatőr a video és a tánc kapcsolatáról tart kurzust, El Kazovszkij a képzőművészet felől közelít a tánchoz. Helyet kapnak a tantervben a nem hagyományos néptánc különböző irányzatai is. A külföldi szponzorok (pl. a Francia Intézet, a Goethe Intézet) jóvoltából arra is lesz mód, hogy meghívjanak külföldi mestereket, akiknek a kurzusait hivatásos táncosok is látogathatják majd.
Az órák két helyen, a Váci úti Bolyai Szakközépiskolában és a Csanády utcai Kreatív Mozgás Stúdióban lesznek. Azok közül, akik elvégzik az iskolát, sokan talán már meglévő együttesek tagjaivá válnak, mások esetleg új együtteseket alakítanak. Mindenesetre remélni lehet, hogy a tánc- és mozgásszínház világa néhány éven belül új, tehetséges erőkkel frissül fel.
- Rábeszélő [6]