Lakkcipőben munkaszolgálatba
E heti szövegünk szerzőjének első novelláját még a József Attila szerkesztette Szép Szó közölte, első kötetéről pedig, mely Tengertánc címmel jelent meg, még Szerb Antal írhatott bírálatot. „Hallatlan ötletgazdagsága, sokoldalú repertoárja, biztos nyelv- és stílusérzéke nagyon sok jót ígér.” A kritikust itt sem hagyta cserben érzékenysége és biztos ítélete. Szerzőnk beváltotta a hozzá fűzött reményeket, annak ellenére, hogy a történelem nem egyszer kísérletet tett az ígéretes írói pálya kettétörésére. Igaz, mint írja, szerencsés korosztályhoz tartozik. „Nekem még Ascher Oszkár szavalt Adyt, Török Erzsi énekelt népdalt, Bartók játszott Bartókot, és József Attila mondta el felejthetetlenül a maga verseit.” Ám azt sem tekinthetjük véletlennek, ha szövegünk szerzője 1967-ben az alábbi optimális helyzetet álmodta magának: „Schöpflint választanám kritikusomnak, a francia olvasót olvasómnak, a mai amerikai prózaírókat vetélytársaimnak, a húszas évek Moszkváját irodalmi közegnek…”
Ehhez képest 1912-ben született Budapesten, nagypolgári családból, noha az apa magatartása inkább a klasszikus dzsentri életmintákat követi. A családi legendárium szerint a bécsi Ronacher mulatóban tizenkét tükröt lőtt szét, mert a zenekar nem tudott magyar nótákat játszani. Az úri középosztály viselkedésformái szövegünk szerzője életében is groteszk módon jelentek meg. A világháború alatt, miután a SAS-behívót megkapta, fölvette zászlósi öltözetét: „szép fehér extra egyenruha, fekete lakkcipővel, fekete parolival.” A dolog kis szépséghibája volt, hogy a bevonulót munkaszolgálatba hívták, s a snájdig zászlós megjelenését egyenesen provokációnak tekintették. A díszes bevonulást méltányló kiköttetés alatt fogant gondolatok nyilván sokban hozzájárultak ahhoz a groteszk történelemszemlélethez, amely szövegünk szerzőjének írásait jellemzi.
„Hazudtunk éjjel…”
Szerzőnk tudtunkkal egyszer sem zuhanyozott a parlamentben, noha – és ezt talán kevesen tudják – 1956-ban az Országház épületéből adó szabad rádió híres bevezetőjét ő írta: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.” E szavakat ma is többen emlegetik, bár nem mindig tudatosítják, hogy e mondat ereje többes szám első személyű nyelvtani formájából következik, többes szám harmadik személyben, másokra alkalmazva nem annyira hatásos. Arról nem is beszélve, hogy e mondatokat követően szerzőnket hosszú időre eltiltották a publikálástól, s eredeti szakmájában, vegyészmérnökként kellett dolgoznia. Talán nem is baj, hogy csak írásaival politizált. Egyszer például így nyilatkozott: „Én mindig a kelet-közép-európai irodalommal érzem a legnagyobb sorsközösséget. Hogy konkrét legyek: drámaírók közül Becket, Ionesco, Dürrenmatt, de közel érzem magamhoz Mrozekot, a cseh Havelt, a román Sorescut. Talán az volna a jó, ha egyszer az írók ülnének le a tárgyalóasztalhoz, talán megértenénk egymást, és sok minden megváltozna Kelet-Közép-Európában.” Nos, úgy tűnik, a vágykép részben megvalósult, és valóban sok minden megváltozott Európában. Hogy a megértéssel mi a helyzet, az már más kérdés…
Egy országgyűlési képviselő felszólalása
Dénes Dénes, a fontos javaslatairól és közérdekű interpellációiról ismert képviselő az országgyűlés mai ülésén ismét nagy horderejű felszólalásra készült. Ehhez gyűjtött adatokat a tegnapi napon, ez járt a fejében ma is, mindjárt a reggeli ébredés után, miközben ágyában tejeskávéját itta.
Ámde – talán éppen azért, mert így tele volt a feje – Csenger megye kiküldöttje valahogy fölcserélte az események egymásutánját. Ahelyett, hogy először megfürdött volna, az aszály leküzdését célzó törvényjavaslatát nem a parlamentben, hanem még odahaza a fürdőszobában mondta el a feleségének és két gimnazista fiának. Családtagjai helyeselték a javaslatot.
A parlamentben viszont, mint az ülés harmadik felszólalója, fölment ugyan a szónoki emelvényre, de ahelyett hogy elmondta volna örökös aszály sújtotta megyéjének szebb jövőt ígérő interpellációját, csak meleg fürdőt vett. Beleült a kádba, fülét, nyakát, hónalját, alsótestét beszappanozta, s aztán – miután lezuhanyozott és megtörülközött – visszaült Csenger megye képviselőjének immár hagyományos helyére.
Javaslatát az országgyűlés rövid vita után, melyben az illetékes miniszter is felszólalt, egyhangúan jóváhagyta, s így az törvényerőre emelkedett. (MTI)
???
Kapcsolódó cikkek
- Ki beszél? [6]