A fővárosi önkormányzat volt szovjet katonai objektumokkal foglalkozó ideiglenes bizottsága lakossági bejelentések alapján tudomást szerzett arról, hogy egyes lakások még mindig lakottak. A bizottság körlevélben kérte a budapesti önkormányzatokat, hogy tájékoztassák a fővárost a kezelésükbe került ingatlanokról. Az eddig beérkezett mintegy 12 válaszlevél tanúsága szerint a VI. és XIV. kerületben található még néhány ilyen lakott ingatlan.
Zuglóban
A szovjet hadsereg kivonulása után mintegy 150 lakás került át önkormányzati tulajdonba. Ezeknek többségét nyilvános pályázati rendszer keretében értékesítették. A főváros minden részéből lehetett pályázni. A lakások jelentős hányada lepusztult állapotban volt, így a pályázóknak vállalniuk kellett, hogy azokat 3-6 hónap alatt saját költségükön felújítják. Ennek fejében az önkormányzat lemondott a használatbavételi díjról. Néhány nagy értékű lakást az Ajtósi Dürer soron az önkormányzat saját pénzén újított fel, ezeket november végén nyilvános árverésen értékesítik.
Összesen 16 olyan lakás található Zuglóban, melyek sorsa még nem tisztázott. Hetet egy Interbuilding nevű szovjet–magyar–osztrák érdekeltségű vegyes vállalat igényelne munkatársai számára. Mint Pappné Máthé Erzsébettől, a kerületi lakásosztály vezetőjétől megtudhattuk, az önkormányzat a kft. kérését elutasítva, ezeket is pályázat útján akarja értékesíteni. Kilenc lakás jelenleg is lakott: kettőben szovjet család, egyben pedig egy erdélyi magyar család lakik önkényesen. Egy másik szovjet család önkormányzati engedéllyel maradhat december 31-ig a lakásában. Gyermekük ugyanis leukémiás, és jelenleg Budapesten kezelik. A család a jövő évben – hogy saját jószántából-e, az nem derül ki – hazatelepül.
Négy lakás sorsáról jogvita folyik. A bentlakók igénylését elsőfokon elutasították, s jelenleg a köztársasági megbízott foglalkozik a kérvényükkel. Az egyik lakásban egy magyar állampolgárságú volt tolmács lakik. A lakásosztály vezetője csupán ebben az esetben lát lehetőséget arra, hogy az illetőt jóhiszemű jogcímnélküliként kezeljék, s számára valamilyen megoldást találjanak. A Jakab Károly utcában három szovjet család lakik még, de ők nem az eredeti bérlők. Hogy miként kerültek oda, azt senki nem tudja.
A szomszéd véleménye erősen megoszlik. Egyesek sérelmezik, hogy a külföldiek jogsértő módon jutnak előnyhöz a törvényt tiszteletben tartó, évek óta lakáskiutalásra váró rászorultakkal szemben, és követelik a kilakoltatást. Akadt azonban olyan lakó is, aki amikor észrevette, hogy hónapok óta üresen áll az egyik lakás, szólt erdélyi kollégájának, s így került oda a már említett erdélyi család. Az ő címükre eddig három kilakoltatási végzés érkezett az önkormányzattól, a legutolsó szerint december elején kellene elhagyniuk a lakást, amely egyébként igen rossz állapotban van, és mindössze 30 négyzetméter. Zugló polgármestere, dr. Kardos Zsuzsa biztosított minket arról, hogy senkit nem fognak kitenni az utcára.
Terézvárosban
Mindössze hét lakás ment át önkormányzati tulajdonba a kivonulás után. A lakásosztály vezetője, Bazsó Beáta szerint ennél lényegesen többet kaptak meg annak idején a szovjet hatóságok, azonban az ingatlanok jó részénél a szerződést úgy kötötték, hogy azok a kimutatásban jelenleg rendes tanácsi bérlakásként szerepelnek. A hét lakásból egyet jó pénzért eladott az önkormányzat egy vállalkozásnak, kettőt a várakozási listát figyelembe véve kiutalt, egy jelenleg üres, három sorsa pedig még nem dőlt el. Ez utóbbiak egyikében egy magyar család lakik. A férfi a szovjet katonai kórházban dolgozott, és a 60 négyzetméteres bérleményt mintegy húsz éve használja szolgálati lakásként. Bazsó Beáta úgy gondolja, hogy ebben az esetben egyértelműen jogos az igény, s az önkormányzat ki fogja utalni a lakást a családnak. A másikban egy orosz anya lakik lányával, a harmadikban egy örmény–azerbajdzsán menekült házaspár két gyermekével. Az önkormányzat illetékese úgy gondolja, hogy ezek a családok nem maradhatnak mostani lakhelyükön (az egyik lakás 60 négyzetméteres a Rippl-Rónai utcában, a másik egy 100 négyzetméteres villalakás a Dózsa György úton). Ez azonban nem jelentené azt, hogy kitennék őket az utcára, hanem szoba-konyhás lakást biztosítanának nekik mint jóhiszemű jogcímnélkülieknek.
A Rippl-Rónai utca
Egyik házának IV. emeleti lakásában az elmúlt hónapokban a sok szovjet menekült (?), turista (?) fordult meg. Az utolsó azonban a ház többi lakójának nyomására lelakatolta a lakást, s a kulcsokat kész az önkormányzatnak átadni.
Az első emeleten egy középkorú minszki asszony él felnőtt lányával. Az asszony óvónőként dolgozott a szovjet hadseregnél. Azelőtt Mátyásföldön laktak, de a kivonuláskor ki kellett onnan költözniük, kaptak azonban egy hivatalos papírt egy bizonyos Gridenko vezérőrnagy aláírásával, mely szerint a szovjet déli hadseregcsoport értesíti a VI. kerületi önkormányzatot, hogy a lakást használatra az asszonynak és családjának adja át. A asszony természetesen sejti, hogy a „bumáskát” a magyar hatóságok nem fogják elfogadni, de mindenképpen szeretne Magyarországon maradni. Amikor ennek okairól kérdezem, kétségbeesetten legyint, lánya pedig sírva mondja: ki akar oda, az őrültek országába visszamenni? Megemlítem nekik, hogy esetleg megoldást jelenthetne, ha egy szoba-konyhás lakást kapnának. Az asszony kap rajta: boldogan elfogadnánk, mondja, nekünk nem is kell egy ilyen luxuslakás (a lakás 60 négyzetméteres), hiszen egész életünkben nyomorogtunk. Csak az országból ne kelljen elmennünk. Nem akarnak kivonulni. A Terézvárosból kívánják fenyegetni A HÉT szerkesztőit.
- Belföld [6]