K. M. A. nigériai illetőségű 21 éves fiatalembert félig-meddig tévedésből mentettük meg a kitoloncolástól március 19-én. Számunkra ismeretlen munkaadója, B. Szabolcs telefonált Kerepestarcsáról, hogy csináljunk valamit, mert az év végéig munkavállalási engedéllyel rendelkező fekete fiút aznap vagy másnap repülőgépre teszik. Egyébként a januári kőbánya-kispesti metróállomáson elkövetett s le nem zárt gyilkossági ügy koronatanúja. (A napi sajtóból az eset széles körben ismert: egy fekete ború fiatal férfi leszúrt egy fehér kamaszt. A tettest a rendőrség azonosította, de nem tudta elfogni, feltehetően külföldre menekült. Társa, a mi K. M. A.-nk kézre került, és részletes vallomást tett. Mivel a többi szemtanú beszámolója szerint is teljesen vétlen volt, szabadon engedték.)
Azért kezdtünk sürgősen telefonálgatni, mert attól féltünk, hogy a gyilkosság nyilvános tisztázása válik lehetetlenné, ha K. M. A. eltűnik a nagyvilágban. Abban sem vakunk egészen biztosak, hogy a nyomozást végzők tudnak-e erről a fejleményről. Azóta nagyjából összeállt a kép. K. M. A. egy jó évvel ezelőtt jött Budapestre Szófián keresztül – az a legolcsóbb repülőút Nigériából – szabályos turistavízummal s azzal a szándékkal, hogy szerencsét próbál Európában. Budapesten talált munkát, munkavállalási engedélyt is kapott, s vagy 50-60 nigériait talált. Szendvicsemberként dolgozott a Belvárosban, s ebben a környezetben angoltudásával egész jól boldogult. Az első kellemetlenség 1991 nyarán érte, amikor egy másik nigériai fiúval együtt két marokkóit kísért Sopronba, akik át akartak jutni Ausztriába. Elfogták őket a magyar rendőrök, de K. M. A.-t végül is „bizonyíték hiányában” nem vádolták embercsempészéssel. Most egy akkori keltezésű kiutasítási határozatot lobogtat az idegenrendészet, ám erről hiányzik K. M. A. aláírása, nem dokumentálható, hogy őt magát értesítették volna róla. A fiú dolgozott, élt tovább, egészen december 27-ig, amikor is a nagy idegenrendészeti razzia során be nem gyűjtötték, mivel munka közben nem volt nála az útlevele. Munkaadója és egy ügyvéd néhány nap után kihozták Kerepestarcsáról. Ezután következett a gyilkosság. Ekkor az útlevelét elvették, s külön tartózkodási engedélyt kapott, amit legutóbb március 31-ig hosszabbítottak meg. Két hete bement az idegeneket ellenőrző hivatalba (KEOKH), ahol az útlevelét reklamálta, s magyarázatul azt fűzte hozzá, hogy esetleg el akar utazni. Tolmács nem volt, a tisztviselő úgy tudott angolul, mint K. M. A. magyarul. Az idegenrendészet érdeklődött a nyomozó szerveknél, szükségük van-e még K. M. A.-ra. Azok úgy nyilatkoztak, hogy nincs, s ezek után az idegenrendészek elhatározták, hogy K. M. A.-t kitoloncolják. Elfogták az utcán, és Kerepestarcsára vitték. Álljon itt saját előadásában ez a történet. Az olvasónak alighanem mindennél jobban segít abban, hogy megsejtse, hogyan is él Budapesten egy távoli idegen, aki szerencsét próbálni jött nyomasztó hazájából.
Kennedy Martins Anukam vagyok. Nigériai állampolgár vagyok, a Váci utca 22. sz. alatti S.T.B. üzletben dolgozom.
Kedd reggel, 11.30 körül az utcán dolgoztam szendvicsemberként. Odajött a rendőr a KEOKH-ból egy másik fiatalabb rendőrrel. Azt mondta nekem:
– Te vagy Kennedy?
Azt feleltem:
– Igen, én vagyok Kennedy.
Nem tudom elmondani magyarul a többit, de értettem, hogy mit mond. Azt mondta:
– Miért nem jössz az útleveledért, minden O. K.
KENNEDY: Elmehetek az útlevelemért? Holnap elmegyek a főnökömmel, Szabolcs úrral és az ügyvéddel, András úrral.
RENDŐR: Az ügyvéd nem fontos, minden rendben van, és gyere el az útleveledért. Meddig dolgozod?
KENNEDY: Hatig.
RENDŐR: Gyere az útleveledért, az ügyvéd nem kell. Semmi baj, minden rendben, az útleveled a KEOKH-ban van, visszakapod.
KENNEDY: Nagyon köszönöm.
És a rendőr elment. Dolgoztam kb. 3.30-ig, akkor szünetet tartottam, és elmentem pihenni a City Grillbe, néhány más nigériaival. Egy barátom mellett ültem. Bejött két civil ruhás rendőr.
RENDŐR: Útlevél-ellenőrzés!
Az egyik barátom bemutatta tártoszkodás engedélyé. A rendőr megnézte és visszaadta. Én is odaadtam az enyémet, megnézték, és azt mondták:
– Te vagy Kennedy. Gyere!
KENNEDY: Mi a probléma?
RENDŐR: Nem tudjuk.
Kimentem velük, bemutattam munkavállalási engedélyemet, volt vízumom, minden.
RENDŐR: Ma kész munkavállalás.
KENNEDY: Miért?
RENDŐR: Nem tudjunk.
Elvittek a Váci utca közelében lévő rendőrkapitányságra. Átkutatták zsebeimet, de nem találtak semmit. Átvittek a KEOKH-ba. A KEOKH-ban vártam és vártam du. 5-ig, amikor a KE-OKH-osok kezdtek hazamenni, behívtak a 119-es szobába, ahol két öreg ember volt. Az egyikük azt mondta nekem:
– Mivel utazni akarsz, Kerepestarcsán át kell utaznod. Kerepestarcsán el tudod intézni minden ügyed.
KENNEDY: Miért kell Kerepestarcsára mennem, amikor van lakásom, vannak holmijaim?
RENDŐR: Kerepestarcsán majd mindent elintéznek.
Így hát megnyugodtam. Kb. 15 perc múlva bejött egy egyenruhás rendőr, aláírt valami papírokat, hátam mögé bilincselte a kezemet, belökött a KEOKH előtt álló autóba. Elvittek Kerepestarcsára. Amikor megérkeztünk, észrevettem, hogy a bilincs felsértette a csuklómat. Egy másik rendőr kirángatott az autóból, ha nem tart meg, elestem volna.
RENDŐR: Adj ide mindent, ami nálad van.
Így tettem, de nem találtak közte semmi érdekeset, gázt, kést. Csak egy fényképezőgépet. Átadtak egy másik rendőrnek, aki felvitt a második emeletre. Kinyitottak egy helyiséget, aminek nem is volt ajtaja, csak kapuja, és már ott volt két nigériai lány és egy nigériai fiú.
A többiek más szobákban laknak, nekik szabad kijárni a mosdóba, és azt csinálnak, amit akarnak. De nekünk négyünknek semmit sem szabad. Csak akkor mehetünk vécére, ha egy rendőr jelen van.
KENNEDY: Ti miért vagytok itt?
NIGÉRIAIAK: Ki akarnak toloncolni Nigériába, ezért vagyunk börtönben.
Azt mondtam az egyik rendőrnek:
– Telefonálhatok, hogy hozzák utánam a táskáimat? (Ha tényleg ki akarnak toloncolni.)
RENDŐR: Szó sem lehet róla.
Rendben, lefeküdtem aludni. Másnap reggel odamentem az ajtóhoz és vártam, hogy jöjjön egy rendőr. Megmutattam a lakáskulcsomat, és azt mondtam:
– A barátnőm ott lakik, de nem tud bemenni, mert nálam van a kulcs, és nem tudom, hogy a barátom ott van-e, hogy beengedje.
RENDŐR: Én kisember vagyok, csak a százados adhat engedélyt.
KENNEDY: Börtönben vagyok, és nem mehetek ki, hogy beszéljek a főnökével. Itt minden mocskos, az ablakok tönkre vannak téve, az ágy kényelmetlen, nincs elég takarónk. Miért nem segít, hogy beszélhessek a főnökkel? Ha ki akarnak toloncolni, miért nem juthatok a holmimhoz?
A nigériai fiú azt mondta:
– Ha Kennedy rossz fiú, akkor csinálhat mindenféle rosszat a repülőn és mindenki meghalhat.
RENDŐR: Kennedy, te vagy terrorist?
KENNEDY: Nem, én tisztességes vagyok, nem vagyok terrorista.
NIGÉRIAI: Kennedy semmi rosszat nem csinált, ha rossz, felrobbanthatja a nigériai magyar nagykövetséget.
RENDŐR: Kennedy, te vagy terrorist?
KENNEDY: Nem vagyok terrorista, rendes ember vagyok.
Sok bebörtönzött volt még ott, mindegyiknek megvolt a saját véleménye, hogy miért börtönöztek be engem. Nyelvi akadályok miatt nem nagyon tudtam elmondani a rendőrnek, amit akartam, ő meg félreértett engem, amit nem vettem észre. A rendőr lement, én meg azt hittem, hogy az egész viccnek vége. Kb. 1 óra múlva két nagydarab rendőr jött.
RENDŐR: Kennedy Martins!
KENNEDY: Itt vagyok.
RENDŐR: Gyere!
Azt gondoltam, hogy a főnököm, Szabolcs úr vagy az ügyvéd, András úr keres engem. Lementem velük. A rendőrök mindenkinek megparancsolták, hogy menjenek be szobáikba.
RENDŐR: Akarunk beszélgetni veled!
Bevittek egy kis sarokba. Azon vettem észre magam, hogy a falhoz taszítottak, rugdostak a bakancsaikkal, vertek a gumibottal. Megpróbáltam elfutni, de az egyik rendőr elállta az utamat. A másik kettő meg elkezdett verni, kirúgták alólam a lábam, kb. öt percig egyfolytában bokszolták a gyomrom. A szám feldagadt, mindenem fájt. Amikor a gyomromat bokszolták, nem kaptam levegőt, amíg az egyik a szívembe nem vágott, és akkor nagy kínnal levegőt vettem. A karórámat tönkretették, leesett rólam, amikor vertek. Jött egy másik rendőr, miközben engem vertek, én meg ordítottam.
RENDŐR: Kennedy, mi történt?
Megpróbáltam neki elmagyarázni magyarul.
MÁSIK RENDŐR: Kennedy, miért hazsuds? Rendőr nem hazsudik.
És újra kezdték: gumibotoztak és ököllel vertek.
EGYIK RENDŐR: Van egy magyar barátnőd a lakásodban?
KENNEDY: A barátnőm a szobámban lakik, és nem tudom, hogy a barátom ott van-e, hogy beengedje.
Akkor megpróbálták megrúgni a nemiszervemet. Odatartottam a kezemet, ez a seb onnan van. És tovább vertek. Telefonáltak egyet, majd tovább vertek vagy tíz percen át, amíg az egyikük azt nem mondta, hogy most már hagyjanak békén. Alig kaptam levegőt. Végül fel vittek a szállásomra, és azt mondták, hogy barátok vagyunk.
Később.
RENDŐR: Vigyázz, hogy mit mondasz!
KENNEDY: Nem mondtam semmi rosszat! Nem én mondtam, hogy terrorista vagyok. Azt mondtam, hogy rendes ember vagyok. Csak a holmimat akartam, ha deportálnak.
A hely, ahol alszunk, olyan koszos, hogy azt emberi lény ki nem bírja. Nincs víz, az ablakok tönkretéve. Nincs takarónk. Egy rugós ágyban ketten alszunk a másik nigériai fiúval, egy takarónk van. A két nigériai lány egy kicsit jobb helyen alszik, külön ágyban, külön takaróval. Reggel nem mehetünk ki, a kapu zárva, amíg nem jön egy rendőr. Csak akkor jön, ha a lányok felébrednek és elkezdik rázni a kaput és kiabálnak: „rendőr, rendőr!” Akkor jön a rendőr, kinyitja a kaput és megkérdezi: „mi van”. És mi mondjuk „pisilni”. Akkor kapunk pár percet, hogy elmenjünk a vécére.
Csak egyszer mentem a konyhára reggelizni egy rendőr kíséretében. Ma reggel egy ember értem jött (aki az előbb itt volt) és azt hittem, hogy a főnököm vagy az ügyvéd keres. Az ember mondott valamit, amit nem értettem (csak később, amikor megjött az Alex nevű főnök). Így állnak most a dolgok Kerepcstarcsán.
SZABOLCS ÚR: Ez minden, amit el akarsz mondani?
KENNEDY: Igen, de ha vannak kérdések…
SZABOLCS ÚR: Ha haza akarnál menni a lakásodra, lehetséges volna?
KENNEDY: Szerintem nem. Azt mondtam nekik, hogy meghalt az apám, ezért kell Nigériába mennem, hogy az anyámat vigasztaljam. Megmutattam a munkavállalási engedélyemet, amivel a Pamut Gmk-nál dolgoztam a Váci u. 22.-ben. Mondtam, hogy vissza fogok jönni Magyarországra, csak az anyám miatt kell hazamennem. Mivel nem engedték, hogy elmenjek a lakásomra a KEOKH-ból, hogyan engednék meg, hogy innen elmenjek? Ez egy börtön, ezt meg is értették velem. Legálisan vagyok Magyarországon, van vízumom, végig volt munkavállalási engedélyem, amely 1992. december 19-ig érvényes. Nem mondták meg, hogy vétségért vagyok itt. Tárgyalás nélkül zártak börtönbe!
A soproni esemény
ÜGYVÉD: Szeretném hallani, mi történt tavaly nyáron.
KENNEDY: Tavaly nyáron, amikor elkezdtem dolgozni a Pamut Gmk-nál, egyik reggel találkoztam két marokkói fiúval.
MAROKKÓI: Eljöttünk Magyarországra, de nem tudunk munkát találni, nem maradunk.
KENNEDY: Mióta vagytok itt? Honnét tudjátok, hogy nincs munka?
MAROKKÓI: Tegnap jöttünk.
KENNEDY: Akkor maradjatok csak nyugton, és keressetek munkát.
MAROKKÓI: Nem, Ausztriába akarunk menni és munkát találni. Jelentkezni akarunk menekültként.
KENNEDY: De nincs vízumotok.
MAROKKÓI: Nem tudnál ebben segíteni?
KENNEDY: Én semmit nem tudok csinálni, de beszélek a barátommal, Emmanuellel, aki a Princ Sport Shopban dolgozik. Emmanuel már régebben értésemre adta, hogy jár Ausztriába, talán ő tudja, hogyan lehet a két fiúnak segíteni. Ami engem illet, még soha nem voltam Ausztriában. Majd összehozlak benneteket vele.
A fiúk elmentek, és megígérték, hogy délután visszajönnek, és beszélnek Emmanuellel. Találkoztak is, és E. megígérte, hogy szerez nekik vízumot a soproni határon. Ez egy szombaton volt, amikor 2-kor fejezem be a munkát. Munka után elmentem a fiúkkal és E.-vel a Mester utcába (Munka Szalon), ahol E. lakik. E. megkért, hogy menjek vele a határra, és ha a fiúk átmentek, együtt jövünk vissza.
KENNEDY: Én dolgozom hétfőn, hogyan tudok az út után munkába menni?
EMMANUEL: Ha most szombaton elmegyünk, visszajöhetünk vasárnap délelőtt, és akkor még ki tudjuk magunkat pihenni. Bíztam E.-ben, mert elhitette velem, hogy gazdag, és hogy akkor megy Ausztriába, amikor akar. Nem tudtam, hogy csak a marokkóiak pénze érdekli, akik 300 svájci frankot és egy aranygyűrűt adtak E.-nek fizetségként. Taxin mentünk valameddig, aztán amikor vonatra szálltunk, E. azt mondta, hogy ne szálljunk egy kocsiba, ő maga pedig taxin megy tovább, hogy hamarabb odaérjen és beszéljen a barátjával a határon, mire mi megérkezünk. Megérkeztem az állomásra, de egyikőjüket sem láttam. Aztán észrevettem a két marokkóit, akik dühösen mondták:
– A barátod, Kennedy elvette a pénzünket, de hol van ő?
Mindnyájan meg voltunk zavarodva.
EGYIK MAROKKÓI: Ez itt nem a határ. A határ amarra van, a mezőnél. Nézzük meg, nincs-e ott Emmanuel.
Elmentünk a mezőre, a határhoz. Találkoztunk egy kapussal(?).
KAPUS: Hová mentek? Elfognak a katonák, itt tilos járkálni.
KENNEDY: Köszönöm szipem.
Megfordultunk, hogy visszamenjünk Budapestre, és hogy megkeressük E.-t, és a fiúk visszaszedjék a pénzüket, és én ne is lássam őket többet. Ahogy mentünk vissza a mezőn, jött egy rendőrautó, és elkérték az útlevelünket.
KENNEDY: Az útlevelem E.-nél van. (Elmondtam mindent, hogyan történt.)
RENDŐR: Át akartatok menni a bokroknál Ausztriába.
KENNEDY: Nincs is arra bokor.
Beraktak minket az autóba, és elvittek egy táborba. Alaposan átkutattak, aztán elvittek egy börtönbe, ahol románokkal voltunk együtt, akiket a bokrokban kaptak el.
Kihallgatás
RENDŐR: Át akartatok szökni Ausztriába?
KENNEDY: Nem.
És mindent elmondtam nekik magamról és E.-ről és a marokkóiakról.
RENDŐR: Át akartatok szökni Ausztriába a bozótnál?
KENNEDY: Nem is a bozótban fogtak el minket, hanem a nyílt mezőn.
RENDŐR: Ha nem valljátok azt, hogy a bozótban voltatok, be fognak börtönözni.
Arra kényszerítettek, azt valljam, hogy át akartunk szökni Ausztriába.
KENNEDY: Én dolgozom Budapesten, van munkavállalási engedélyem, miért akarnék a bozóton keresztül Ausztriába szökni? Ha akarják, írhatják, hogy szökni akartam, de nem így volt.
Három nap múlva áthoztak Kerepestarcsára.
A határon fogtak el, 200 méterre az épülettől. Ezt a papírt ma reggel láttam, amikor a rendőr szólt és idejöttem. Az alacsony ember jött ide ezzel a papírral, de nem értettem, hogy mit mond. Azt mondta, hogy ha megjött Alex, ő tud velem angolul beszélni.
KENNEDY: Mi a baj? Megyek Nigériába (kitoloncolnak).
EMBER: Te tudod.
KENNEDY: Telefonálhatok, hogy megkaphassam a holmimat?
EMBER: Nem tudom, hogy utazol-e vagy sem. Mojd meg beszélgetunk veled.
Kaptam egy papírt: Határozat a nyomozás megszüntetéséről.
A skinheadek
Kris nevű barátommal voltam. A kőbánya-kispesti metrómegállóból jöttünk ki. Találkoztunk két fiúval és két lánnyal (skinheadek). Az egyikük meglökte Krist a vállával, és azt mondta: „Fekete hogy nized ki?”
Kris bedühödött erre és vissza akart rohanni a skinheadekhez, de én azt mondtam nekik, hogy hagyja őket és menjünk tovább. Szóval mondtuk nekik, hogy hagyják békén a feketéket, mi bajuk a bőrszínnel. Egyikük elővett egy gázsprayt. Megfogtam a kezét.
KRIS: Mi van, nem haragudni! Nem akarunk verekedni.
SKINHEAD: Rendben van.
Mondtam Krisnek, hogy menjünk, de mielőtt elindulhattunk volna jött egy másik nagydarab skinhead, és hátulról ráugrott Krisre, és nyakon vágta. Ekkor kezdődött a harc. Kris elővett egy hosszú kést, és beleszúrt a fickóba, amikor az felé fordult. A másik két fiú is meg akart velünk verekedni. Kris őket is megpróbálta megszúrni, de elszaladtak. Kris teljesen elveszítette önuralmát a verekedésben, engem is meg akart szúrni, de rákiáltottam:
– Én vagyok, Ken!
KRIS: Te vagy az, Ken?
Amikor verekedtünk, egy másik skinheadnek kinéző (fekete bakancs, dzseki, kopasz fej) fiatal fiú jött arra. Amikor Kris meglátta a fiút, odaszúrt, és a fiú elesett. Amikor ezt láttam elrohantam, és Kris is utánam. Nem tudtuk, hogy a fiú meghalt. Másnap a templomban találkoztam Krisszel a mise után. Mentünk a Batthyány téri metróhoz, amikor összeakadtunk egy rendőrrel és rendőrnővel.
RENDŐR: Iratokat.
Odaadtuk útleveleinket, ők felírták a nevünket.
KEN: Mi a baj?
RENDŐR: Tegnap este volt haragudni Kőbánya-Kispestban, ketto fekete fiuk meg 4 skinhead és meghalt egy skinhead.
Ekkor tudtuk meg, hogy az a fiú meghalt.
KEN: Kris, te azt mondtad, nem szúrtad meg annyira!
KRIS: Nem szúrtam meg!
És Kris reszketett. De ez egy hosszú történet.
(K. M. A. magnetofonra mondott angol nyelvű szövegét fordította Hegedűs Judit.)
- Belföld [6]