A magyarországi autópálya-építés lassan hasonlatossá válik a vadnyugati vagy a szibériai vasútépítéshez – minden egyes szakaszhoz történetek fűződnek.
A tervező számára eddig ismeretlen erővel – a nyomvonal környékén lakó és az életfeltételeikért küzdő emberek tiltakozásával, a helyi önkormányzatok ellenállásával találkozik. Az örök ellenfél – a pénzszűke – most segítő baráttá, jó hivatkozási alappá válik. A távoli jövőben elterülő beton nem olyan csúf, a képzeletbeli kamionok füstje nem fojtogat annyira.
Budapest úthálózatából hiányoznak, illetve csak részleteiben vannak meg a sugárirányú utak összekötését biztosító körgyűrűk. A meglévő ún. kis kör túlterhelt. Ha megépülne az M0-s körgyűrű nyugati szakasza, bezárulna a nagy kör, és a budai agglomeráció (Budakeszi, Solymár, Pesthidegkút, Üröm, Pilisborosjenő), amely most csak a fővároshoz kapcsolódik egy-egy köldökzsinórral, új életet kapna, települései egymással is tudnának kommunikálni, és persze az átmenő forgalom sem szennyezné a város levegőjét.
A budai zöldövezet viszont tüdőlövést kapna, hiszen 80 százalékkal nagyobb forgalom áramlana ide.
A tervezők négy változatot készítettek a leendő autópálya útvonalára, és ezeket egy hatalmas térképen kifüggesztették a leginkább érintett település – Hidegkút – közösségi házában. A hidegkúti siratófal előtt álló emberek azt latolgatták: melyik ujjukba harapjanak. Végül hatalmas viták után a lakossági fórum és a helyi önkormányzati képviselők 2000 aláírással a hátuk mögött nemet mondtak. A tervezők-kivitelezők nem kértek mást, csak hogy a nyomvonalvizsgálatot elvégezhessék, mert nekik biztosítaniuk kell a területet a 15-20 év múlva sorra kerülő építkezéshez.
Az építők legszívesebben a föld alá bújtak volna. Pesthidegkút alá. A kedvenc változatuk szerint ugyanis Pesthidegkút alatt 7,5 kilométeres alagút húzódna, hatalmas szellőztető berendezéssel és kéményekkel. Húzódna, mert ha még meg sem vizsgálhatják, hogy műszakilag egyáltalán megvalósítható-e az elképzelés (például nem ütköznek-e barlangrendszerbe), akkor marad a hatalmas kocsiáradat a Belvárosba vezető utakon. A közlekedési szakjósok szerint 2000-re 10 lakosra 3 autó jut majd.
Persze nekik az az axiómájuk, hogy európai ember autón jár. A gyorsvasút, a villamos vagy a kerékpár hívei nem a katalizátoros négykerekűtől várják a csodát, nem a kémények filterrendszerében megtisztult levegőt akarják belélegezni, hiába mondják nekik, hogy jobb, mint az eredeti.
Az Autópálya Igazgatóság és a Közlekedési Minisztérium szakemberei azért nem félnek. Rövid demokratikus praxisuk alatt is sokat tanultak. Szerintük a kezdeti népharag elcsitult, lassan előtérbe kerülnek az észérvek. A csendből lassan öröm lesz, majd megszólalnak a telefonok, hogy az út, ha lehet, még közelebb épüljön a településhez… Hát, így képzelik.
- Belföld [6]