Nemrégiben Boross Péter belügyminiszter bejelentette, hogy megszigorítják a külföldiek letelepedésének feltételeit, és még a házasság sem lesz biztosíték arra, hogy valaki megkapja az engedélyt. Családegyesítés ide vagy oda, a gyakorlatban a hivatalban ülő rendőr dönti el, hogy egy házaspár házaspár-e vagy sem. A döntés alapja – úgy tűnik – a „megérzés” és a vagyon. Az ítélet általában megfellebbezhetetlen.
F. N. C. nigériai állampolgár turistavízummal érkezett Magyarországra 1990 szeptemberében. Hamarosan munkát talált egy vállalatnál, és szállást a vállalat munkásszállójában. Dolgozott, a hatóságok pedig rendre meghosszabbították a tartózkodási engedélyét, annak ellenére, hogy munkavállalási engedélye csak 1992. január 30-ától volt. 1991. április 31-én bevándorlási kérelmet nyújtott be, melyhez egy magyar állampolgár befogadó nyilatkozatát is csatolta.
A bírónő nem kíváncsi
A BRFK Igazgatásrendészet a kérelmet első fokon elutasította. F. N. C. fellebbezett, és – mint új fejleményt – megírta, hogy 1992. februárjában házasságot kötött egy magyar nővel, akivel – mindkettőjük elmondása szerint – már 1991 végétől, annak lakásán, együtt élt. A kérelmet a rendőrség másodfokon is elutasította azzal az indoklással, hogy a kérelmező magyarországi megélhetése, lakhatása nem biztosított, a magyar társadalomba való beilleszkedése nem várható.
A kérelmező ezután, jogával élve, bírói úton remélt jogorvoslatot; a Pesti Központi Kerületi Bíróságon Borsainé dr. Tóth Erzsébet bíró a törvényességi felülvizsgálati kérelmet – meghallgatás nélkül – ismét elutasította, és a kérelmezőt a költségek (1600 Ft) megfizetésére kötelezte. „A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.”
„A bíróság a kérelmet a kérelmezett által megküldött közigazgatási iratok alapján – az 1989. évi XXIX. sz. törvény 11. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében – nem peres eljárásban bírálta el: a kérelmező meghallgatását mellőzte, mert álláspontja szerint arra szükség nem volt” – áll az indoklásban. Csak az a kérdés, mi az értelme annak, hogy 1989 óta – amióta jogállamban élünk – az államigazgatási határozatok bírói útón megtámadhatók?
Az idegenrendészet országos vezetője, dr. Dobos Györgyné r. ezredes levelében, amelyben a bíróságtól a II. fokú határozat fenntartását kéri, többek között a következőket írja:
„Fent nevezett jogorvoslati kérelmében általános indoklásképpen annyit közölt, hogy két éve él Magyarországon, sokat tapasztalt és tanult, a nyelvet elsajátította, és időközben megnősült. Fellebbezésében semmiféle új tényt nem közölt, amely az I. fokú határozat megváltoztatását indokolná.” Vagyis a rendőrség nem tartotta az elsőfokú határozat megváltoztatása szempontjából új ténynek azt, hogy az illető időközben megtanult magyarul és megházasodott. Az ezredes asszony hangsúlyozza – vagyis a névházasság egyértelmű jelének tartja –, hogy F. N. C. „az I. fokú határozat megszületése során kötött házasságot magyar állampolgárral”.
A bíróság – lényegében – erre a levélre alapozta döntését. Vegyük sorra a levélbe foglalt érveket.
A levélpapír mindent elbír
– A kérelmező lakhatása nem biztosított, az elsőfokú határozat sem volt kikézbesíthető, mert a posta „ismeretlen hdyre költözött” jelzéssel vitte vissza a feleség lakásáról a levelet. – Ez egyrészt lehet a posta hibája is. Másrészt a „névfeleség” – ha már addig mindent „végigjátszott” – ugyanúgy átvehette volna ezt a levelet is. A rendőrség meg sem próbálta megállapítani az ottlakás tényét, nem érdeklődött a szomszédoknál, házmesternél, még a kérelmezők kérésére sem!
– A kérelmező nem áll munkaviszonyban. – De előzőleg munkaviszonyban állt, csak tönkrement a cég, amely alkalmazta. Azóta újra alkalmazásban áll, és az erről szóló igazolást el is küldte a bíróságnak, de a papír visszajött azzal, hogy máskor tüntesse fel, hogy melyik ügyhöz kívánja csatolni az igazolást.
– A kérelmező felesége csak röviddel új házasságkötése előtt vált el, és ő gondoskodik előző házasságból származó gyermekéről. – A feleség igazolni tudja, hogy már két éve különváltan él előző férjétől. Egyébként is valószínűbb, hogy valaki egy igazi házasság kedvéért válik el, mint hogy egy névházasság kedvéért.
– A kérelmező nem tudja igazolni, hogy – mint állítja – Londonban élő anyja rendszeresen támogatja. – F. N. C. a pénzt postán, bélelt borítékban kapja, mert az átutalásra több hónapot is várni kellene. Ugyanakkor a kapott pénzt mindig berakta itteni számlájára. A számlakivonatot be is mutatta a rendőrségen, ott azt lepecsételték (?) és igazolást adtak róla, de „elfelejtették” csatolni a kérelem mellé benyújtott anyaghoz.
– A kérelmező a hatóságokkal agresszív volt. – F. N. C. nem emlékszik olyan esetre, amikor agresszív lett volna. Elmondása szerint mindig nagyon ügyelt, hogy udvarias legyen. Egyszer – a hatósággal való sokadik találkozás után – az ezredes asszony felettesével akart beszélni, mert szerinte nem jól intézték az ügyét. Más alkalommal megkérdezte tőle, hogy miért nem szereti a feketéket? Ne is mondjon ilyent – hangzott a játékos válasz –, mert lelövöm.
– A kérelmező egy ízben tartózkodási engedélyének meghosszabbítása iránti kérelmét „nem nyújtotta be (a benyújtást, illetve iratok csatolását megtagadta) határidőre.” – Annyi történt, hogy május 31. vasárnapra esett, és F. N. C. – miután szombaton (igazolhatóan) megkísérelte meghosszabbítatni az engedélyét – csak hétfő reggel tudta ezt megtenni.
„A ki- és bevándorlásról szóló tv. mérlegelési jogot biztosít a hatóságok részére annak eldöntésére, hogy kinek a bevándorlását engedélyezik. A hatóságok a kérelmező kérelmének elbírálásához szükséges körülményeket felderítették, bizonyították, mérlegelték, a mérlegelést indokolták a határozataik indoklásában.
Sem anyagi, sem eljárási szabálysértés nem történt a kérelem elbírálása során” – nyugtatja meg a végzés a kérelmezőt.
Az árvásított magzat
De nemcsak F. N. C. van ilyen helyzetben. Egy – magyarul szinte folyékonyan beszélő – szír állampolgárt is fenyeget a kitoloncolás veszélye, mert nem tud munkavállalási engedélyt szerezni. A munkavállalási engedélyhez egy megbízható cégtől származó írásos állásajánlatot kértek, de ilyent senki sem adott neki – munkavállalási és letelepedési engedély nélkül. Dolgozhatott volna feketén folyamatosan a piacon, de nem volt hajlandó – vagy nem tudta – kifizetni a rendőröknek – elbeszélése szerint – „járó” napi 500–1000 Ft büntetést. Felesége öt hónapos terhes, és érthető módon mindent megtesznek, hogy együtt maradhassanak A férfi szerint azért akarják őt kitenni az országból, mert egy azonos vezetéknevű szíriai állampolgárral keverik össze, akit rokonának tartanak, és aki nagyban valutázik. (Hogy miért nem őellene járnak el, nem érti.)
Egy szintén magyar nővel összeházasodott nigériai férfi „bűnlajstromán” a hatóságokkal való összeütközés, késelés is szerepel az elutasítás indokaként. E frappáns indoklás azonban nem említi meg, hogy a fekete férfit támadták meg a skinheadek a metrón, és egyik támadójának elejtett kését felkapva a nagy túlerővel szemben, közelharcban és önvédelemből szúrt. Nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozott. Az eset után bevitték a rendőrségre, és elvették az útlevelét. Ügye kilenc hónapja húzódik.
Itt élned…
A szíriai A. a-Sz. orvostanhallgató volt Debrecenben, de tanulmányait tavaly megszakította. Múlt év szeptemberében megnősült. Ennek ellenére Kerepestarcsán van, ahonnan az illegális külföldieket, többször több hónapos várakozás után, őrizet alatt hazájukba „utaztatják”.
Felesége kérvénnyel fordult dr. Dobos Györgyné rendőr ezredeshez:
„Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy férjem kiutaztatását megakadályozni szíveskedjen (…)
– házasságunkból 4 hónapos terhes vagyok.
Férjemnek … munkavállalási engedély mellett biztosítva lenne a munkahelye, engem viszont már nem alkalmaznak ebben az állapotban. (…) Ha elhagyja az országot, a szíriai törvények szerint 3–4 év hadsereg vár rá, és soha nem kapna ide beutazást Szíriából. Férjem családjától rendszeres anyagi támogatást kapunk a követségen keresztül. Ha hazavinnék, ez is megszűnne.
Nem kívánhatja senki, hogy gyermekemet ilyen nehéz helyzetben neveljem, távol az édesapjától, akit soha nem ismerne meg.”
Ez az ember sorozatosan megszegte a magyar jogszabályokat – válaszolja érdeklődésünkre telefonon Dobosné ezredes asszony.
– Milyen jogszabályokat szegett meg?
– Több ízben nem tett eleget a kiutasítási végzésnek.
– De jelenleg van egy magyar felesége, és lesz egy magyar állampolgárságú gyereke…
– Nincs munkavállalási engedélye, és a feleségének sincs munkahelye. Miből akarnak megélni?
– És akkor miből fognak megélni, ha az apát kitoloncolják? Miért nem utasítják ki akkor a feleséget és a gyereket is?
– De hiszen azok magyar állampolgárok!…
Pedig mennyivel egyszerűbb lenne őket is kitoloncolni…
- Belföld [6]