Az Országgyűlés 22-én, hétfőn este 18.20-kor kezdte meg az egyházak költségvetési támogatásának felosztásáról szóló határozati javaslat vitáját, és 8.35-kor, fél órával „munkaideje” lejárta után, csak kénytelen-kelletlen fejezte be.
A vita költségvetési értelemben igen csekély összegről szólt. Arról, hogy a kis létszámú egyházak, felekezetek támogatására szánt, összesen 120 millió forint 35, vagy csupán 31 felekezet, vallási közösség között osztassék-e fel.
A vita mégsem volt kisszerű. De ádáz sem.
Az A változat hívei – kapjon támogatást mind a 35 kérelmező – úgy vélték: az államnak, a politikának nem áll jogában, hogy minősítse a vallásokat. A konszenzussal kialakított, létszámarányos összeget minden közösségnek meg kell kapnia.
A B változat szószólói azt mondták, a vallásszabadság nem jelenti azt, hogy az államnak minden vallási közösséget támogatnia kell. A törvényhozás igenis mérlegelheti az egyház társadalmi szerepét. Giczy György kereszténydemokrata képviselő érzékeltette, valójában négynél jóval több felekezetet rekesztene ki a támogatásból. A vallási felekezet bejegyzéséhez szükséges létszámot százról tízezerre kellene emelni, mondta. Pálos Miklós államtitkár azt is hozzátette: a bejegyzésre törekvő felekezeteknek fel kellene rajzolniuk a maguk istenképét, az alapszabályukban meg kellene határozniuk, miért egyesültek, kit imádnak vagy mit imádnak.
Krisztus mennybemenetelekor 500 atyafi alkotta a keresztyén közösséget, mondta a szabad demokrata Iványi Gábor, pünkösdkor 3000-en csatlakoztak hozzájuk. Ha a támogatásból kirekesztendő szekták „destruktívak”, akkor nyilván vannak konstruktív szekták is. Ő a maga részéről ezt a megjelölést köszönettel visszautasítja.
„Nem nézhetünk valamely felekezetet a másik felekezet szemüvegén keresztül” – mondta a vita másik szabad demokrata szónoka, Mészáros István László. „Az állam nem lehet egyetlen egyház karja és kardja sem.”
Az állam és az egyház szétválasztásának, érvelt Bethlen István, sok változata van. Németországban, amely bizonnyal jogállam, az állam hajtja be a történelmi egyházak tagjaitól a kötelező egyházi adót. Amerikában minden köztisztviselőnek esküt kell tennie, amely „Isten engem úgy segéljen!” formulával végződik. Magyarországon igenis a történelmi egyházakat kell támogatni éppen azért, mert ezek az egyházak évszázadok óta részt vesznek a nevelésben és a szociális gondolkodásban.
Veszélyes dolog a haszonelvű mérlegelés, vetette ellen Mészáros István. II. József azért oszlatta fel a meditatív szerzetesrendeket, mert úgy vélte, ezek semmilyen hasznot nem hajtanak az államnak. Ami pedig a destruktív szektákat illeti: ne Pilátus, hanem Gallio példáját kövessük. A zsidók Gallio helytartó elé állították Pál apostolt, és azzal vádolták, hogy törvényellenes istentiszteletre csábítja a népet. Ha valami gonosztettet követett el ez az ember, akkor hozzátok elém, mondta Gallio. Ha azonban ilyet nem követett el, takarodjatok a törvény színe elől.
Igen komoly dolgokról esett hát szó a parlamentben a késői órán. „Pártpolitikai csatározás” folyt, vagy inkább világnézeti vita, mint egykor a Nemzeti Konventben. De derűs is volt ez a vita, akár egy angol klubban, ahol az érvelők agyagba döngölik, de mindig „tanult barátomnak” szólítják egymást. Derűs volt, talán másfél tucat résztvevővel – ennyi ember jól elbeszélget egy nagy teremben. Derűs volt, mert nem volt tétje – közvetlen tétje nem volt. Persze a világnézeti vitákból nagy bajok is lehetnek, ha úgy hozza a sors. Ez pezsdítő feszültséget vitt a derűbe.
Talán csak Szűrös Mátyás nem vette a lapot. Persze neki muszáj volt ott ülnie az elnöki emelvényen zárásig, míg a többiek elmehettek, ha megunták. Újra meg újra az időhatárokra figyelmeztette a képviselőket, főképp Mészáros Istvánt, akinek – így az elnök – úgy látszik, kedvenc témája ez.
Nem, mondta az SZDSZ frakcióvezető-helyetteseként Lotz Károly. Mészáros nem azért szólalt fel, mert ez a kedvenc témája. Hanem mert ma erről van szó!
Hivatkozott cikkek
- Belföld [7]