Nekem legjobban a magnó tetszett. Világos, valódi disznóbőr táskájában, elefántcsontszínú műanyag fedlapjával, az egyes elemeket behatároló aranyszín lécek csillogásával maga a technikai elegancia. Jó nehéz lehet (noha korához képest – a hatvanas évek elején készülhetett – kicsiny méretű), bizonyost fadobozba épített elektroncsövekből áll. Orsós természetesen. Mellékletül: három szalagot, kis szürke kartonpapír dobozban mikrofont, zsinórokat, tartalék biztosítékokat adnak vele. Minden megvan: a gép látnivalóan használatlan. A magnetofon Kádár Jánosné hagyatékának 388. számmal árverezésre került tétele. Kikiáltási ára: 500 (ötszáz) forint, leütési ára 11 000 (tizenegyezer) forint volt.
A leltározás csapdái
A katalógus leírása: „Becha 2. típusú magnó 3 db szalaggal.” A kikiáltó a kemény indoeurópai ch-t ejtette (az orosz írásban X a jele), pedig ejthette volna a lágy francia ch-t is. A műtárgy tetején aranyszín lécekből hajlítva a név: Veszna 2. Cirillikával írva. Leírója nem ismerte fel a cirill írást – Kádár elmúltának negyedik évében elfelejtette (?) – én elfeledtem (!) a szó jelentését, a szótárban kellett megnéznem: veszna – annyi, mint: tavasz. Tavasz Magyarországon, 1993.
A 834. tétel leírása így hangzik: Olvashatatlan (mármint a festő neve); Adria (mármint a kép címe); szitanyomat 225/500 (mármint a készítési technikája és sorozati száma); 3500 Ft a kikiáltási ára, 8500 Ft lett a leütési ára. Megérte: noha semmi köze az Adriához. Bárkák láthatók rajta, kerek, üstszerű öbölben – minden nagyon kék, nagyon-nagyon fehér meg fekete. Görögország. Talán Kréta déli partján. Matala, ahol első nyugati (kék útleveles) utamon jártam, 13 éve, 29 évesen. A képmező bal alsó sarka alatt (hozzáértőknek: a helyén) a sorozati szám előtt a kép címe: az első két betű jól kivehető: alfa és béta, a harmadik talán nü…? Görög betűs folyóírás: nem tudom rendesen olvasni. Vajon szerepelt-e a görög írás ismerete a népköztársasági alaptantervben? Vajon szerepel a nemzeti alaptantervben a cirillika és az, hogy melyik írásrendszer része?
Más: vajon valamikor gyanús lesz-e a (különben profimód működő) kikiáltónak, hogy a 827. tétel leírt festőneve (Cguhyestsz) nem „kiolvasható, de kiejthetetlen” – mint mentegetődzve mondta, hanem kiolvasható és ki is ejthető – Tolsztoj meg Brezsnyev anyanyelvén. Más: vajon tudja-e az, aki a 817. szám alatti „Műtárgymásolat” című alkotás árát 2000 forintról 26 000-re felverte, hogy mit jelent a szerzőnévként megadott „B. de Este L. da Vinci K. Helm” betűrejtvény? A kérdéssor folytatható.
Vajon rendesen lett-e leltározva a kádári hagyaték?
Kádár János 1993 tavaszán
Hírlapi hír az árverés. Hát persze, hogy az, hiszen „Történelmi esemény ez a mai” – hangzik az árverező (ön)minősítése. Bulvárszenzáció több újságcímben: „Tízezer forintért kelt el Kádár sétabotja.” Meg más álmélkodások: mi mennyi. Enyhe, de pontatlan gyűlölködés csak Torkos Borztól a Mai Napban (nem százezret, egymilliót kommunizáltak el megtévedt kormányőrök a főtitkári villából). Több őszies, halavány nosztalgia a Tavasz Magyarországán. Népszava: hírlapíró születésekor 50 fillér, Kádár halálakor 10 forint volt a fagylalt gombóca. Népszabadság: „Két öregember hagyatékát szertehordta pár tucat régiségkereskedő… Mi, akik itt élünk… örökségünktől megszabadulni nem fogunk soha.” Magyar Hírlap – véleménycsokor, összeszedegetve a közönség mezejéről: „Nekem, a népnek semmi gondja nem volt Kádárral, azoknak volt, akik szidták őt, ellenálltak neki. Nem ő csinálta a politikát. Kelet-Közép-Európában »közösségi politika volt«”. Más: „Kádár nagy ember volt, csak megszédítette a hatalom. Gyilkolt is miatta, ezt nem lehet megbocsátani. De mégis csak az ország első embere volt. Én megéltem már sok mindent, de… ilyen sanyarú az ország helyzete (mint ma) még sosem volt.” Más: „Kérdés: Kádárról mi a véleménye? Válasz: Vegyes. De azért az szembetűnő, hogy az ő idejében mennyire jól ment az ország szekere.” Más: „Szerettem Kádárt… 1956-ban voltam gyerek, tudom, hogy sok választása nem volt. Nem lehetett gazdálkodni, a politikában is meg volt kötve a keze… Én már régen Németországban élek…” Más: „Kádár fegyveres segítséggel került hatalomra, de aztán már nem volt rossz ember. Más (egy kisgyerek): „Kérdés: mit tudsz Kádárról? Válasz: Azt tudom, hogy országfő volt, elég rendes ember, szeretni kell” – mondja komoly arccal. A Pesti Hírlap tárgyszerű tudósítást ad, az Új Magyarország nem ír az eseményről.
Kádár János 1959 nyarán
Részletek a Kádár-legendáriumból kiiktatás alatt álló életrajzi elemekből: 1959. július 7.: Az ’56-os tevékenységéért korábban már 3,5 évre ítélt Kuti István századost szabadulásakor a börtön kapujában letartóztatják, újra bíróság elé állítják, majd halálra ítélik, és ezen a napon kivégzik.
1959. július 17.: Kádár János a bulgáriai (?) Tanapon (?) – így szerepel az árverési katalógusban; a kérdőjeleket ismét csak a cirill írás olvasati nehézségei indokolják – zergét ejt el; a trófeát később értő módon preparálják, faragott fatáblára szerelik, a lelövetés helyét és idejét ráfestik – megőrizendő az időnek. Kádár Jánosné hagyatékával (katalógusszáma: 521) 1993. március 18-án elárverezik – vevőre talál.
1959. július 30.: kivégzik az Újpesti Nemzeti Bizottság vezetőit: Csehi Károlyt, Gémes Józsefet, Koszterna Gyulát, Somlyói Nagy Sándort, Rajki Mártont; majd később még két társukat: Kósa Pált és Gábor Lászlót.
A hagyaték nem árverezhető tételei; műveletlenség, felületesség, snasszság, szakszerűtlenség, sunyiság és rövid emlékezet. És savanyún terjengő szegénység. És járdán parkoló tahóság. És… valaki tudja – miért a leitmotiv; Tavasz Magyarországon?
- Belföld [6]