Beszelő: Hosszú évek teltek el 1949, az önkormányzati irányítással működő társadalombiztosítás megszűnése óta. Még azt is elfelejtettük, hogy az önállóan gazdálkodó, korszerű társadalombiztosításnak természetes velejárója az önkormányzati forma.
Bod Péter: A társadalombiztosítás mindenütt Európában a munkások és alkalmazottak öntevékeny kezdeményezéséből fejlődött ki, és ez a történelmi folyamat hozta létre a társadalombiztosítási önkormányzatokat. Magyarországon az 1907-es munkásbiztosításról szóló törvény úgy rendezte be a társadalombiztosítást, hogy a biztosítottak és a járulékfizetők – a munkások-alkalmazottak és a munkaadók – soraiból választott képviselők alkották a tb ügyeit irányító közgyűlést. A két világháború között, az 1927–28-as törvényekkel jöttek létre az OTI, a MABI és más biztosítóintézetek, szintén önkormányzati vezetéssel. Ez az irányítási forma 1949-ig állt fenn, ekkor az egész tb-rendszert besorolták a Szakszervezetek Országos Tanácsa hatáskörébe, a tb gazdálkodását pedig szorosan beépítették az állami költségvetésbe. 1984-ben aztán a tb-t szervezeti értelemben is államosították, az intézmény egy kormányfelügyelet alatt álló főhivatal (az OTF) formáját öltötte, élén az államtitkári rangban álló főigazgatóval.
Legyen, aki átlátja
– 1989-ben, a nemzeti kerekasztal tárgyalássorozaton működött egy szociálpolitikai munkabizottság, és itt már kialakult a konszenzus arról, hogyan kellene fölállítani a tb-önkormányzatokat. Törvényjavaslat is készült, azonban a választások közelsége miatt az akkori parlament úgy érezte, hogy e nagy jelentőségű kérdésben nem állítja kész helyzet elé az új Országgyűlést. Nekem ma az a véleményem, hogy meg kellett volna akkor hozni a törvényt (utána legföljebb kijavíthattuk volna a hibáit), mert nem húzódott volna el a törvényalkotás egy olyan kérdésről, amiben már ’89-ben egyetértés alakult ki a mai politikai spektrum pártjai között. De azért is szükség lett volna mielőbb az önkormányzatokra, mert a Németh-kormány a tb-költségvetést kivette a központi költségvetésből, és ez felemás helyzetet teremtett: a tb gazdálkodása önállóvá vált, de megmaradt államigazgatási irányítás alatt.
1991 végén született meg a törvény a tb önkormányzati igazgatásáról, olyan időpontban, amikor javában folytak a viták a szakszervezeti vagyon és a legitimitás körül. Így a parlament egy utolsó pillanatban kitalált, ideiglenes megoldást vezetett be: amíg nem alakul meg a nyugdíj- és az egészségbiztosítási önkormányzat, addig működjenek felügyelőbizottságok e két biztosítási ágban.
Beszélő: Hogyan alakultak meg a felügyelőbizottságok, és mit tudtak elemi a majdani sikeres önkormányzati működés érdekében?
– Minden ellenkező híreszteléssel szemben ezek a felügyelőbizottságok nem úgy jöttek létre, hogy minden párt delegált valakit, hanem a szociális bizottság javaslata alapján választotta meg a parlament a nyugdíj- és az egészségbiztosítási felügyelőbizottság 6-6 tagját, további 1-1 tagot küldött a munkaadói és a munkavállalói oldal az Érdekegyeztető Tanácstól, valamint a Pénzügy- és a Népjóléti Minisztérium. Amikor megalakultunk, azt mondtuk: teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy megbízásunk átmeneti és ideiglenes, de hosszabb távra szólónak tekintettük feladatunkat. Úgy gondoltuk, a felügyelőbizottságok a majdan felállítandó önkormányzatok előfutáraiként működnek. Olyan munkamódszereket próbáltunk kialakítani, amelyeket át lehet adni az önkormányzatoknak. Bár többen dolgoztunk már a szakma egyik vagy másik területén, hónapokba telt, amíg igazából kezdtük kiismerni magunkat. Remélem, az önkormányzatok már hasznosítani tudják a mi tapasztalatainkat.
Mi, a Nyugdíj-biztosítási Felügyelőbizottság részt vettünk az 1992–93-as, a nyugdíjrendszert érintő jogszabály-előterjesztések kidolgozásában. A parlament végül is sok esetben nagyjából a felügyelőbizottság javaslatát fogadta el, többek között a háromlépcsős nyugdíjkorhatár-emelést. A másik eredmény, hogy bekapcsolódtunk a társadalombiztosítás informatikai fejlesztését szolgáló világbankihitel-projekt kidolgozásába. Ez a munka már korábban megindult, de teljesen más irányban, mint ahogy mi jónak gondoltuk; sikerült javítani a projekten, sok, a Világbank által javasolt, de számunkra kedvezőtlen momentumtól is megszabadultunk. Remélem, az önkormányzatok ugyanolyan gonddal és szakszerűséggel járnak majd el a világbanki pénzek elköltésekor, mint a felügyelőbizottságok az előkészítés során.
Beszélő: Miben voltak ellentéteik az OTF-fel?
– A felügyelőbizottságok megalakulásával számos hatásköri súrlódás keletkezett. A felügyelőbizottságok gazdái a nyugdíj-, illetve az egészségbiztosítási alapnak, de nem volt világos, hogy ez megengedi-e, illetve milyen konkrétsággal engedi meg beavatkozásunkat a hivatal ügyeibe, melyik az a pont, amelynél meg kell kívánni a hivataltól, hogy jóváhagyást kérjen tőlünk. Pusztán politikai döntéshozó testület-e a felügyelőbizottság, vagy szakértői testület is egyidejűleg? Mi szakértői testületnek is tartottuk magunkat, ebben voltak nézeteltérések. A viták a szociális bizottság előtt is hangot kaptak, nagy részüket sikerült jogszabály-módosításokkal rendezni. Az 1993-as tb-költségvetésről szóló törvény kimondta: a felügyelőbizottságoknak kezelői joguk és felelősségük van a megfelelő biztosítási alapok felett, és ebben a minőségükben bizonyos utasítási joguk van a hivatallal szemben.
Az a véleményünk, hogy többet kell tenni azért, hogy átláthatóbbá váljanak a társadalombiztosítás pénzügyei. A hivatal épp e tekintetben fejezte ki kétségeit: amit kíván a felügyelőbizottság, mondták, az megvalósíthatatlan, drága, nagyon megnövelné az ügyvitel költségeit. Pedig ha van a felügyelőbizottságoknak, illetve a majdani önkormányzatoknak felelősségük: az a pénzügyi folyamatok ellenőrzése. A tb-n több mint 600 milliárd Ft folyik keresztül ez évben, és még ha ennek százalékos arányban kicsinek tűnő részéről is van szó, akkor sem mindegy, hogy mire fordítódik, milyen hatékonysággal. Megpróbáltunk harcba menni a számviteli rendszer bizonyos korszerűsítéséért, de, meg kell mondanom, ezen a téren nem sokra jutottunk. A pénzügyi tisztánlátás biztosítása az önkormányzatok egyik legnagyobb feladata lesz.
Beszélő: Ezen kívül milyen gyakorlati eredményt érhetnek el az önkormányzatok?
– Hadd beszéljek előbb arról, mi nem tartozik az ő hatáskörükbe. Sokan hangoztatják mostanában azt a téves véleményt, hogy az önkormányzatok fogják eldönteni, mi történjék a tb pénzeivel. Ez nem igaz, a kötelező tb-rendszerek fő működési szabályait törvények szabályozzák. Ami nyugdíjakra szolgál, azt másra nem lehet költeni, és a nyugdíj-megállapítás szabályai sem függnek majd az önkormányzattól.
Legyen, aki behajtja
Beszélő: Mi az, amit mégis el tudnak érni?
– Először is a tb sok olyan feladatot is ellát, amit tulajdonképpen az állami költségvetésnek kellene finanszíroznia (pl. gyes, gyed, csökkent munkaképességűek szociális és átmeneti járadéka). 1993-ban kb. 40 milliárd forint értékben finanszíroz ilyen juttatásokat, ami nagyjából akkora, mint a nyugdíj- és az egészségbiztosítás egyesített költségvetésének tervezett hiánya. Évek óta szó van arról, hogy profiltisztítást kellene végrehajtani (vagyis a tb-re nem tartozó feladatokat az államnak kellene magára vállalnia), és ha ezt tavaly megcsinálták volna, akkor a tb-költségvetés nem lenne deficites. Feltételezni lehet, hogy egy megválasztott önkormányzat e téren is nagyobb erőt tud felvonultatni a tb érdekeinek védelmére.
A másik fontos terület a tb kinnlevőségeinek csökkentése: ne legyen olyan könnyű a tb-nek tartozni, mint most. A tb-önkormányzatokban jelentős munkaadói képviselet is lesz, és a munkaadók szervezetei remélhetőleg ki tudnak fejteni bizonyos hatást a társadalomra a járulékfizetési morál javítása érdekében. Azoknak a munkaadóknak, akik eleget tesznek a tb-vel szemben fennálló kötelezettségüknek, nem lehet rokonszenves, hogy más munkaadók pedig kibújnak alóla.
A szakszervezetek lehetőségei is komolyak. Éppen ott – az állami tulajdonban lévő nagyüzemek között – vannak a legnagyobb adósok, ahol ma is a legnagyobb a szervezettség. Ne engedjék a szakszervezetek a társadalombizosítási tartozások halmozódását! Ha a szakszervezet elnézi, eltűri, sőt csöndben támogatja, hogy a cég ne fizesse a tb-járulékot, akkor ezzel végső soron az egész biztosított kollektívának árt. A nemfizetés újabb és újabb érvet szolgáltat azoknak, akik azt mondják: csökkenteni kell az ellátások színvonalát, mert túlköltekezünk, túlelosztunk, a mi GDP-színvonalunkhoz képest túl magasak a társadalombiztosítási juttatások. Ez nem igaz! Persze, az elosztási nehézségek egy része valóban a GDP csökkenésére vezethető vissza, de ez a csökkenés lényegesen lassúbb, mint a tartozások növekedése. Kivonják, másutt használják fel a társadalmi jövedelemnek azt a részét, amely a tb-t megilleti, és amely meg is termelődött.
Beszélő: Ennek ellene lehet vetni, hogy a szakszervezetek laza szerveződések, nem mindig tudnak egymásra hatni.
– Ez igaz, de talán épp a tb igazgatásában való közös részvétel lehet alap arra, hogy a közös érdekek mentén létrejöjjön a cselekvési egység. És azt gondolom, hogy a választott önkormányzat súlya összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz, mint a felügyelőbizottságoké.
Beszélő: Latba vethetik tekintélyüket a tb-nek juttatandó 300 milliárdos vagyon érdekében is; ezt ’92 elején egy törvény írta elő, de még meg sem kezdték a vagyonátadást.
– A baj az, hogy ezt a kérdést ma már nem egységesen ítélik meg a kormányon belül. A privatizációért felelős kormányzati körök most már hivatalos dokumentumokban is tulajdonképpen azt fogalmazták meg, hogy a vagyonjuttatásra vonatkozó törvényes előírások nem esnek egybe a kormány privatizációs politikájával. Két héttel ezelőtt, a gazdasági kabinet ülésén azt kértük, hogy amennyiben így látja a kormány, vigye a parlament elé, és kérje a parlament új állásfoglalását. Én személy szerint úgy gondolom, hogy egy önkormányzatilag igazgatott tb nem képzelhető el saját vagyon nélkül.
Legyen, aki akarja
Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a központi költségvetés nem vonhatja ki magát a társadalombiztosítás törvényben biztosított szolgáltatásainak a szavatolása alól. A pénzügyi kormányzatnak az a dilemmája, hogy nem akar egyszerre vagyont is adni, meg költségvetési garanciát is vállalni.
Beszélő: Nem is vállal garanciát.
– Ez így nem igaz. De jure azt mondják időnként, hogy nincs költségvetési garancia. Azonban a tb rendelkezésére áll egy olyan számla, amelyet igénybe vehet az állami forgóalap terhére, ha fizetési gondjai vannak. Tehát de facto költségvetési helytállás érvényesül. Más dolog, hogy a költségvetés ezt megpróbálja utólag behozni. A ’93-as tb-költségvetésben kötelezték a társadalombiztosítást – a felügyelőbizottságok minden ellenkezése ellenére –, hogy a hiány fedezésére kötvényt bocsásson ki. A felügyelőbizottságok, úgy, ahogy a törvény előírja, elmentek a Magyar Nemzeti Bankhoz, hogy megbízzák a kötvény kibocsátásával. Még ötleteink is voltak, hogy milyen típusúak legyenek ezek a kötvények. De ekkor kiderült, hogy itt joghézag van, az értékpapírtörvény ugyanis nem engedi meg a tb-nek, hogy állampapírnak minősülő, úgynevezett MNB-képes kötvényt bocsásson ki. Ezért kértük a szociális bizottságot, hogy kezdeményezzen törvénymódosítást, mert lennének olyan gazdasági területek, ahol ha nem is az egész 40 milliárd hiányt, de egy jelentős részét el lehetne helyezni.
Beszélő: Május 21-én választunk. De a választási törvény parlamenti vitájából is kiderült (Beszélő, március 6.), hogy nem mindenki szeretné, hogy megalakuljanak az önkormányzatok.
– Miközben ma mindenki azt mondja, szükség van önkormányzatokra, számos jele van annak, hogy sokan nem szeretnék (nyíltan csak a Fidesz nem híve az önkormányzati igazgatásnak). Az április 16-i kampányindító összejövetelen Botos József államtitkár úr, az OTF főigazgatója kifejtette, hogy veszélyesnek tartja az önkormányzatok megalakulását ebben a nehéz helyzetben. Szakszervezeti csoportosulások részéről is hallani olyan hangokat, hogy szabad-e magunkra vállalni a felelősséget ezért a „csődért”, nem kellene-e inkább megvárni, amíg ezt a kormány teszi rendbe. A kormányzati körök attól tartanak, hogy nehezebbé válik az egyeztetés, a legitim módon megválasztott önkormányzatokkal nehezebb lesz alkudni, mint most velünk.
Felügyelőbizottságunk nagyon szurkol a választások sikeréért. Ilyen gyenge jogosítványokkal, mint amilyenek nekünk vannak, nem volna célszerű folytatni ezt a munkát. Abban a nem kívánt, de nem kizárt esetben, ha a választásokon nem lesz meg a szükséges részvétel, és ezért nem alakulhatnak meg az önkormányzatok, törvénymódosítást fogunk szorgalmazni a felügyelőbizottságok jogainak megerősítése érdekében.