…az előzmények
A postáról szóló 1992. évi XLV. törvényt 1992. június 29-én, a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvényt 1992. december 18-án hirdették ki. Egyik törvény sem lépett még hatályba.
1992. december 31-én megbukott a médiatörvény.
Ez év január 22-én egy miniszteri rendelet bevezette a „működési költségeinek fedezéséhez közpénzeket fel nem használó helyi stúdió” fogalmát. Így aztán van már országos és helyi közszolgálati, valamint országos és helyi kereskedelmi rádiónk és televíziónk.
Eközben a kormány visszavonta a sajtószabadságról szóló törvény tervezetét, az Országgyűlés gazdasági bizottsága pedig csatlakozó módosító indítványokat csatolt a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényjavaslathoz. A törvény szellemisége ezáltal kissé megváltozott: a rádiózás és televíziózás kormánybefolyás alá került.
1993. április 22-én megszületett a kormány 3158/1993. számú határozata a helyi jellegű önálló rádió- és televízióstúdiók alapításának engedélyezéséről. Fekete György vezetésével létrejött egy tárcaközi bizottság azzal a feladattal, hogy véleményezze a stúdióengedélyt kérő pályázatokat, nyilvántartásba vegye a stúdiókat, és ellenőrizze, hogy a stúdiók az engedélyben foglaltaknak megfelelően működnek-e. Ezáltal politikai szempontból fontossá vált az, hogy a postatörvény és a távközlési törvény hatálybalépéséről a frekvenciagazdálkodásról szóló törvény rendelkezzen – a beterjesztők úgy vélték, hogy az első két törvény hatálybalépéséhez olyan komoly gazdasági érdekek fűződnek, hogy a parlament kényszerhelyzetben el fogja fogadni az utóbbit.
1993. április 27-én az Országgyűlés 131 igen szavazattal elfogadta a frekvenciagazdálkodásról szóló törvényt, két nappal később pedig a kormány megszüntette a gyakorlatban addig sem létező frekvenciamoratóriumot.
…a sajtószabadság
A frekvenciagazdálkodásról szóló törvénynek az a legsúlyosabb hibája, hogy miközben lényegében érintetlenül hagyja az állam monopolhelyzetét, az engedélyezési eljárás révén végképp elriasztja a potenciális befektetőket Magyarországtól. Tekintettel arra, hogy a törvényhozás nem alkotta meg a kétharmados médiatörvényt és a sajtószabadságról szóló törvényt, ez a jogszabály szabályozza az engedélyezést és a felügyeletet – anélkül, hogy tartalmazná a vélemény- és sajtószabadság elemi garanciáit. A törvény az ellen sem nyújt biztosítékot, hogy a kormány ne befolyásolhassa a műsorok tartalmát. Műsorszóró tevékenységet stúdióengedély, koncesszió vagy szolgáltatási engedély, frekvenciakijelölési határozat és rádióengedély birtokában lehet folytatni. A minisztérium nem köteles a stúdióengedélyt kiadni annak, aki megnyerte az erre kiírt pályázatot. A frekvenciakijelölési határozatnak ugyan előfeltétele a stúdióengedély, de az engedélyes nem feltétlenül kap frekvenciát. A rádióengedélyt csak jogerős frekvenciakijelölési határozat birtokában lehet kapni, de a törvény nem írja elő, hogy akinek frekvenciája van, az feltétlenül meg is kapja a rádióengedélyt. Az ügyfél tehát négy ponton is ki van szolgáltatva a hatóság mérlegelési jogkörének, méghozzá úgy, hogy jogorvoslati eszközökkel csak a formai hibák kiküszöbölésére rendelkezik.
…az ún. minősített helyzetek
A rendkívüli állapot, szükségállapot és veszélyhelyzet idején alkalmazható rendkívüli intézkedésekről külön kétharmados törvénynek kell rendelkeznie, az intézkedéseket a Honvédelmi Tanács, a köztársasági elnök vagy a kormány vezetheti be. Ehhez képest a feles frekvenciagazdálkodási törvény egy mondata a szakminiszter kezébe adja azt a jogot, hogy minősített helyzetekben átmenetileg korlátozza vagy szüneteltesse a rádió-távközlési szolgálatokat, így a műsorszóró szolgálatokat is. A kérdéses mondat, amely legalább öt ponton sérti az alkotmányt, az Igazságügyi Minisztérium javaslatára került a törvénybe.
…az Alkotmánybíróság
A köztársasági elnök a törvényt aláírás előtt véleményezésre megküldte az Alkotmánybíróságnak. Természetesen nem jósolhatjuk meg azt, hogy az elnöki indítványban szereplő 15 kérdésre milyen válaszok születnek majd, csak az AB korábbi határozataira hivatkozhatunk.
A véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpen „anyajoga” az ún. kommunikációs alapjogoknak. Ebből eredő külön nevesített jog a sajtószabadság, amely felöleli valamennyi médium szabadságát (30/1992. [V. 26.] AB határozat). Az állam kötelessége, hogy gondoskodjon az alapjogok érvényesüléséhez szükséges feltételekről is (64/1991. [XII. 17.] AB határozat). Így az alkotmány 61. §-ából – az egyén szubjektív véleménynyilvánítási jogán kívül – a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség is következik (30/1992. [V. 26.] AB határozat).
A sajtószabadságot elsősorban az állam tartalmi be nem avatkozása biztosítja, demokratikus közvélemény azonban csak teljes körű és tárgyilagos tájékoztatás alapján jöhet létre. Ennek megfelelően az alkotmány kifejezetten kötelezi az Országgyűlést arra, hogy a tájékoztatási monopóliumokat törvénnyel akadályozza meg (alkotmány 61. § [4] bek., 37/1992. [VI. 10.] AB határozat).
Az Alkotmánybíróság többször kifejtett álláspontja szerint a rádió és televízió szabadságának sajátos garanciái nincsenek eleve sem szervezési megoldáshoz, sem jogi formához kötve. A véleménynyilvánítási szabadságot a rádió és televízió esetében azonban jogilag részletesen szabályozott szervezeti megoldásokkal kell biztosítani. A szervezeti megoldások alkotmányosságát az minősíti, hogy elvileg képesek-e biztosítani a társadalomban meglévő vélemények teljes körű, kiegyensúlyozott arányú és valósághű kifejezésre jutását, valamint a közérdeklődésre számot tartó eseményekről és tényekről való elfogulatlan tájékoztatást.
Az Alkotmánybíróság több alkalommal is rögzítette, hogy jelenleg nincs olyan jogszabály, amely a véleménynyilvánítási szabadságot a rádió és televízió vonatkozásában jogi és szervezeti biztosítékokkal alátámasztaná. A szabályozás hiánya alkotmányellenes helyzetet teremtett (37/1992. [IV. 10.1 AB., 17/1993. [III. 19.] AB). Az Alkotmánybíróság kifejezetten rámutatott arra is, hogy ez az alkotmányellenes helyzet nem orvosolható valamely részkérdés szabályozásával, hanem kizárólag a teljes garanciarendszer megalkotásával (64/1992. [XII. 11.] AB., 17/1993. [III. 19.] AB).
Az alkotmány 61. § (4) bekezdése szerint a közszolgálati rádió és televízió felügyeletéről, vezetőik kinevezéséről, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezéséről szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az Alkotmánybíróság a 37/1992. (IV. 10.) AB határozata külön hangsúlyozza, hogy a szabad véleménynyilvánítás és a sajtószabadság alapjogának, valamint az információszabadság alapjogának érvényesülését akadályozza az a tény, hogy az ehhez feltétlenül szükséges szabályozás nem létezik.
Nyilvánvaló, hogy a parlament az alkotmányellenes helyzet megszüntetése érdekében nem képes egyszerre meghozni valamennyi, az alkotmány által nevesített törvényt. De nem fogadható el a Fidesz képviselői és szakértői által többször hangoztatott álláspont sem, hogy még mindig jobb egy törvény által rendezett alkotmányellenes helyzet, mint törvénnyel nem szabályozott alkotmányellenes helyzet.
…a kormány
A frekvenciagazdálkodási törvény alkotmánybírósági felülvizsgálata miatt a postatörvény és a távközlési törvény sem léphet hatályba a tervezett időpontig, tehát július 1-jéig. Tudni kell, hogy mintegy 850 polgármester ígérte azt választóinak, hogy 1994-re telefont kapnak. Erre a célra 1992. elejéig 20 közös társaság alakult, a lakossági befizetéseket azonban az önkormányzatok nem továbbították a fejlesztésben közreműködő cégeknek. Arra hivatkoznak, hogy a gazdasági társaságoknak koncessziót kell elnyerniük, a benyújtott 21 koncessziós pályázat pedig nem bírálható el a távközlési törvény hatálybalépése előtt.
Érthető tehát, hogy véleménykülönbségek vannak a távközlési törvény hatálybaléptetése kapcsán is. Az ország infrastruktúrájának fejlesztése szempontjából fontos a távközlési törvény mielőbbi hatálybaléptetése. Ezt a tényt tartotta szem előtt a köztársasági elnök, amikor kezdeményezte, hogy a postatörvényt és a távközlési törvényt külön léptesse hatályba az Országgyűlés. A kormány nem támogatta az elnök indítványát arra hivatkozva, hogy az új törvények hatálybaléptetésével érvényüket veszítenék a korábbi alacsonyabb szintű jogszabályok, és ezzel lehetetlenné válna a frekvenciagazdálkodással kapcsolatos állami feladatok ellátása. Ezt az álláspontot osztja az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága is, amely nem támogatta az elnöki javaslat általános vitára bocsátását.
Az elnöki javaslat azonban csak a régi postatörvény hatályon kívül helyezését jelentené. Ugyanakkor változatlanul hatályban maradna az 1985. évi 18. tvr.-rel kihirdetett Nemzetközi Távközlési Egyezmény, illetve az ehhez kapcsolódó Rádiószabályzat, Távírószabályzat, Távbeszélő-szabályzat, a 128/1989. (XII. 19.) MT rendelet a Frekvenciagazdálkodási Intézetről és a 7/1973. (XII. 27.) KPM rendelet a Rádió- és Televíziószabályzatról. Az ezekben foglalt szabályok teljesen lefedik a frekvenciagazdálkodás állami és hatósági feladatait.
Nyilvánvaló, hogy a kormány nem azért ragaszkodik a régi postatörvényhez, mert hiányában az alacsonyabb szintű jogszabályoknak nem lesz „anyajogszabályuk”, hanem azért, mert a frekvenciagazdálkodási törvényhez hasonlóan tág teret biztosít a kormányzati döntéseknek, és a műsorszórás vonatkozásában pedig állami monopóliumot biztosít az állami tulajdonú egyszemélyes részvénytársaságnak, az Antenna Hungáriának.
…mi
Mi pedig csak abban reménykedhetünk, hogy ellentétben a Fidesz álláspontjával nemcsak a gyorsan vagy alkotmányosan elve közül választhatunk.
- Belföld [6]