Beszélő: A Soros-alapítvány nem karitatív céllal jött létre. Mi az oka annak, hogy immár másodízben támogatják az iskolai gyermekétkeztetést?
– A Soros-alapítvány tíz éve működik Magyarországon, és a fő profilját tekintve valóban nem karitatív szervezet. Ennek ellenére voltak szociális, egészségügyi jellegű programjaink, vagy például támogattunk egy-egy elszegényedett iskolát vagy aprófalvas körzetet. Az alapítvány modellszerűen a társadalmi szolidaritás valamiféle formáját akarja felmutatni a konkrét segítségnyújtáson keresztül.
Beszélő: Mikor indult az első iskolai „tejakció”?
– Bő két évvel ezelőtt merült fel először az, hogy támogassuk kisdiákok iskolai étkeztetését. Soros György úgy döntött, hogy kétmillió dollárral részt vesz ebben, amit akkor a Soros-alapítvánnyal kapcsolatban álló svájci Karl Popper-alapítvány révén folyósított. Ez az összeg az 1991 márciusától 1992 júniusáig terjedő időszakra volt elég. Az akkori „tejakció” a fővárosra terjedt ki, elsősorban az alsó tagozatra. Sajátossága volt az akkori akciónak, hogy önkéntes módon a szülők is részt vállalhattak a finanszírozásban. Másfél év elteltével összességében a szülői befizetések az akció költségének mintegy nyolc százalékát fedezték. Őszintén szólva valamivel többet vártunk. Ez év tavaszán a főváros, de mások is azzal fordultak hozzánk, hogy folytassuk a korábban megkezdett akciót. Soros György úgy döntött, egy tanévre ismét biztosít kétmillió dollárt.
Beszélő: Változtatnak-e a korábbi gyakorlaton?
– Ebben a tanévben nemcsak Budapestre, hanem Miskolcra és Nyíregyházára is kiterjed az akció. Az iskolák és a szülők három lehetőség közül választhatnak. Választhatják a „tejakciót”, ebben az esetben minden alsós gyermek kap egy pohár tejet, vagy kakaót és péksüteményt. Dönthetnek úgy, hogy a rájuk eső pénzből részben vagy egészében kifizetik a rászoruló családok gyermekeinek iskolaétkeztetési térítési díját. A differenciálás az iskolák döntésétől függ. Tudni kell azt, hogy jelenleg az önkormányzatok kiegészítik a rászorulók térítési díját. Ez a szociális segélyezés egy formája. Bár nem vagyunk érzéketlenek az önkormányzatok pénzügyi problémáira, de mi a családokat akarjuk támogatni. Nem szeretnénk, ha az önkormányzatok csökkentenék a támogatást, tehát nem arról van szó, hogy az önkormányzatok helyett a továbbiakban az alapítvány fizeti a térítési díjakat.
Beszélő: És ha az önkormányzatok csökkentik a támogatást?
– Az alapítványi támogatásnak feltétele, hogy az önkormányzati támogatás korábbi mértéke ne változzék. Van egy harmadik lehetőség is. Ha például az iskolában saját maguk főznek, vagy megegyeznek a szállítókkal abban, hogy jobb minőségű élelmet küldenek, akkor arra is fordíthatják a támogatás összegét. Számításaink szerint ezt a harmadik lehetőséget kevesen választják majd, de mindenképpen nyitva kell hagyni.
Beszélő: Összességében mennyibe kerül a mostani akció?
– A Soros-alapítvány kétmillió dollárral, tehát mintegy kétszáz millió forinttal támogatja a fővárosi akciót és további egymillió dollárral a két vidéki város gyermekétkeztetését. A főváros hetvenmillió forinttal járul hozzá az akció költségvetéséhez, így Budapesten összesen kétszázhetven millió forint áll rendelkezésre. Ezúttal sem a kerületek, sem a szülők anyagi hozzájárulását nem kérjük. Az akció lényéről és a választási lehetőségekről a főpolgármester és a kerületi polgármester levélben értesíti szülőket, akár az iskolával közlik az igényeiket. Egy iskolában egyféle megoldást lehet választani, a döntés joga az igazgatóé.
Beszélő: Véleménye szerint mennyire modellszerű ez az akció? Milyen mértékben lesznek képesek az alapítványok a jövőben betölteni a nagy ellátórendszerek válsága nyomán keletkezett űrt?
– Úgy vélem, az állami, illetve önkormányzati szintű újraelosztás szerepe továbbra is meghatározó lesz. Az állami szférán kívül elvileg szponzorok és alapítványok vehetnek részt a szociális szféra finanszírozásában. A szponzorok azonban csak elvétve támogatnak szociális jellegű akciókat. Ami az alapítványokat illeti, azt gondolom, hogy bár Magyarországon ma már több ezer van, ezek közül csak kevés rendelkezik számottevő forrással. Az alapítványokat alapvetően három csoportba lehet osztani. A komoly pénzzel rendelkezők száma legfeljebb kéttucat lehet. Ezek döntő része nem foglalkozik szociális kérdésekkel. Az alapítványok másik csoportja kvázi-alapítvány. Az üzleti szférához kapcsolódnak, valójában üzleti tevékenységet folytatnak. Az alapítványok döntő többsége azonban kolduló alapítvány, amelyek meghatározott céllal jöttek létre, de induló pénzük nem volt, vagy csak jelképes összegű. Végeredményben tehát azt gondolom, hogy bár az alapítványi tevékenység terjeszkedhet a szociális szféra felé, illúzió azt gondolni, hogy betöltheti a nagy elosztási rendszerek megrendülése nyomán keletkezett űrt.
Beszélő: Mikor indul a mostani „tejakció”?
– Ezen a héten tájékoztatjuk az iskolaigazgatókat a részletekről. Várhatóan pedig október közepén érkeznek az első szállítmányok az iskolákba.
- Belföld [6]