2019. március 21-én izgatott úttörők gyülekeztek a Petőfi-szobornál, a Március 15. térről Március 21. térre keresztelt helyen, hogy ünnepélyesen felbontsák pajtásaik fél évszázados üzenetét. A piros nyakkendősök nem azért voltak izgatottak, mert türelmetlenül várták, vajon mi is az üzenet – ó nem. Hiszen ezek a pajtások itt voltak ötven éve is, ők ásták el a mementót. Az ünnepségen megjelent Losonczi Pál pajtás, az Elnöki Tanács elnöke; Fock Jenő pajtás, a Minisztertanács elnöke; Kállai Gyula pajtás, az Országgyűlés elnöke. Megjelent többek között Komócsin Zoltán pajtás, a Központi Bizottság titkára és Nemes Dezső pajtás, a párt Politikai Bizottságának tagja, valamint Szépvölgyi Zoltán pajtás, a Fővárosi Tanács elnöke. Kádár János pajtás, a Központi Bizottság első titkára levélben üdvözölte a nagy eseményt, és sajnálatát fejezte ki, hogy nem jöhetett el, mert szokásos heti teniszpartija Aczél György pajtással, a Központi Bizottság titkárával éppen március 21-ére esett.
A pajtások azért izgultak, mert nem emlékeztek, hová ásták a tábla mögül már korábban, biztonsági okokból kilopott üzenetet. Feltúrták az egész Duna-korzót, fákat vágtak ki, de nem találták. Czinege Lajos vezérezredes pajtás, honvédelmi miniszter tisztán emlékezett, hogy a Duna alá rejtették egy esetleges amerikai bombázás elől. Biszku Béla pajtás, a Központi Bizottság titkára erre csak azt mondta: Czinege pajtás, te akkor is be voltál rúgva, most is részeg vagy, ne beszélj hülyeséget. Már a 2-es villamos síneit szedték föl, amikor Anonymus pajtás, a magyar titkosrendőrség főnöke félrehívta Benke Valéria pajtásnőt, akinek egyik fülébe azt súgta: „ünnepség után a Jégbüfében várom”, a másik fülébe pedig azt: „a talapzatban van”. Mármint az üzenet a Petőfi-szobor helyén álló Kun Béla-szobor talapzatában. Ő csak tudja: előző este felbontották az üzenetet, ellenőrizték, vajon tényleg megvan-e még. Mert 1969-ben egy játék páncélvonatot ástak el, mozdonnyal és négy kocsival. Az első kocsiban az úttörők tizenkét pontja, a másodikban az úttörővasútra szóló örökbérlet a szerencsés megtalálónak, a harmadikban egy levél Kádár János pajtásnak, melyben az úttörők sajnálatukat fejezik ki, hogy Kádár János pajtás nem tud jelen lenni az üzenet felbontásánál, mert éppen a szokásos heti teniszpartiját játssza Aczél György pajtással. A negyedik kocsiban nem volt más, csak egy vasgyűrű, melybe vésve a szép szó állt, hogy új világ, jog, föld. Ezeket a szavakat Anonymus pajtás, a titkosrendőrség főnöke nem nagyon értette, ezt pedig gyanúsnak találta, és hatóságilag lefoglalta, majd a Dunába dobta a negyedik kocsit, mely a vasgyűrűvel együtt a folyó mélyére süllyedt. A költő – kinek szobrát nem távolították el a rakpartról, csak megfordították, hogy az idők végezetéig a Népköztársaság Parlamentjére nézzen – így nem láthatta, hogy úszik el. A mozdonyban pedig mi más ülhetett, mint a Nagy Kormányos, a Nagy Vezérlőautomata, Kádár János pajtás kicsinyített szobra magyar acélból.
Megtalálták és kiásták tehát a páncélvonatot, és már siettek volna a pajtások, hogy hazaérjenek a Fekete János regényéből készült „Büszkevár”– A mi hazánk 2019. folytatására, amikor váratlan dolog történt. A páncélvonatból nem az ötven éve (és előtte való nap újra) elásott ereklyék kerültek elő, hanem egy furcsa, megcsavart papírgyűrű, rajta valami felirat. Vasgyűrű, papírgyűrű? Anonymus pajtásnak, a titkosrendőrség főnökének gondolatai a Duna mélyén jártak, amikor Straub F. Brunó pajtás, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke megszólalt: „Ez egy Möbius-szalag.” Benkei András belügyminiszter pajtás rögtön parancsba adta, hogy a Möbiust haladéktalanul le kell tartóztatni. Nagy volt a megkönnyebbülés, amikor a pajtások elolvasták a Möbius-szalag szövegét: maga Lenin pajtás küldte el üzenetét a Magyar Tanácsköztársaság 100. évfordulójára! Az üzenetet a Kun Béla-szobor talapzatánál a Koltay Gábor pajtás rendezte ünnepség keretében Major Tamás pajtás olvasta föl:
kedves pajtaasok stop a paanceelvonat joo oetlet stop de hogy neez ki egy paanceelvonat szent bal neelkuel stop szabad kezet kaptok stop een egy keezzel is tudom nyomogatni az iszkra taaviiroot veege
A pajtások tapsoltak, és demokratikus szavazással, titkos kézfeltartással, egyhangúlag elhatározták, küldöttséget menesztenek a Lenin-mauzóleumba, hogy elhozzák a Szent Balt, amit egy kicsit nagyobb páncélvonatba helyezvén elásnak ugyanitt. Jól megjegyezték a helyet, hogy emlékezzenek rá száz év múlva, 2119. március 21-én is. Azazhogy március 20-án, tekintettel Kádár pajtásra, akinek szokásos heti teniszpartija sajnos akkor is március 21-ére esik.
Az ünnepséget lelkes turisták tízezrei nézték-fényképezték-videózták. A magyar nép távol maradt. A magyar népet csak egy maroknyi demokratikus ellenzék képviselte, már akiket nem gyűjtöttek be még az ünnepség előtt. A magyar nép már rég kitántorgott Európába, csak a rendszer és ellenzéke maradt. Páran (Kőszeg Ferenc és Solt Ottilia) skandálták csupán: „Megyünk az Agyrém-térre, Megyünk az Agyrém-térre, Megyünk az Agyrém-térre, Tün-Tet-Ni!” Magyarország amolyan rezervátum volt, jöttek Európából az európaiak, hogy megcsodálják az örökké létező szocializmust.
S a kacagó szél szüntelen suhan a kis Ungarn, Hongrie, Hungary felett.