Az anaesthesiológia és intenzív terápia – vagyis a műtéti altatás, fájdalomcsillapítás és az életveszélyben lévők intenzív ellátása a harmadik legnagyobb támogatási tételt kapta a költségvetésből 1991–94 között. 231 millió forintot költöttek el műszerekre és gépekre. De a Népjóléti Minisztérium a feladatai között most is előresorolja ennek a gyógyítási ágnak a fejlesztési igényeit, mivel „az altatógéppark öreg, kevés a lélegeztető gép és a monitor” (Az egészségpolitikai feladatokról, 1994 szeptember). Az intenzív életmentés roppant költséges és dinamikusan fejlődő tevékenység. A látványosabb gépeken és műszereken kívül új és új gyógyszerek kerülnek praxisába, amelyek közül például az Abjon cég prosztaciplinkészítménye ötampullánként 120 ezer forintba kerül. Egy kötelességét makacsul megtagadó tüdő jobb belátásra bírásához átlagosan 10–15 ampullára van szükség belőle.
Jó néhány lélegeztetésre szoruló súlyos beteg vagy baleseti sérült köszönheti életét annak a furfangnak, amellyel a szakma megszállottjai akkor is megszereznek egy-egy csodaberendezést, ha az egészségügyi finanszírozónak nem futja rá. Az Acutronic cég YET nevű csodamasináját, vagyis saját elektronikus ellenőrző rendszerrel ellátott nagyfrekvenciás lélegeztető gépét, amelyet ráadásul úgy lehet alkalmazni, hogy a beteg torkába nem kell kubust, vagyis csövet helyezni, csak egy vékony szondát, amivel mozogni, enni és beszélni is tud; még a legendás és nemrég elhunyt Kulka professzor szerezte meg az Országos Korányi Intézet számára egy Humboldt-ösztöndíj segítségével. Ára akkoriban 50–60 ezer márka volt. Dr. Pénzes István, aki a Korányiból került a SOTE anaesthesiológiai és intenzív terápiás professzori székébe, s vezeti a Szent János Kórház központi intenzív osztályát, 1992-ben úgy tett szert a Korányi YET-jének párjára, hogy az Acutronic magyarországi vezérképviseletétől kipróbálás címén járt ki egyet, amit aztán másfél év után potom 2,2 millió forintért, vagyis fele áron vásárolhatott meg az osztály számára a SOTE. Az Acutronic mint a piacért harcoló gyártó cég nagyvonalú partnernek bizonyult; ha az osztálynak nagy szüksége volt rá, bérmentve kölcsönzött az éppen elromlott „próba”-YET helyébe másikat. Pénzes professzor, a lélegeztetés alighanem legnagyobb magyar mestere sűrűn működik együtt a légzőszervi betegségek gyógyításának fellegvárával, a Korányival. Strauss bronchoszkópusz-professzor például mindennapos vendég, rendszeres konzultáns. A súlyos állapotban lévő betegekhez ő jön az országban egyedülálló bronchoszkópjával. Ezzel a berendezéssel, amely többek között feleakkora átmérőjű, mint a többi, s így a beteg hörgőibe sokkal könnyebben bevezethető, Strauss professzor a mainzi klinikán ismerkedett meg 1990–91-ben, s úgy sikerült megvásárolnia, hogy a költséget fele részben egy alapítvány fedezte. Csak a másik felét kellett állnia a kórháznak.
Nagy kérdés, hogy a Homogén Betegségcsoport (HBCS) finanszírozási rendszerben hogyan számolható el Pénzes professzor vagy Strauss professzor állandó készenléte és leleményessége. A megmentett betegek szerencséjére ez őket magukat elég kevéssé foglalkoztatja.
- Belföld [6]