Skip to main content

Magánvállalkozások

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Egészségünkre…


„Az egészségügyben a szakmai-gazdasági hatékonyság érdekében folytatni kell a megkezdett privatizációt, növelni kell a többszektorúságot, a szektorsemlegességet. Az egészségügy területén is csökkenteni kell az állami tulajdon arányát és szerepét” – írja az egészségügy szakmai gazdája, a Népjóléti Minisztérium 1994. szeptemberi kormány-előterjesztésében. A háziorvosi ellátásban egy év alatt – 1992 novembere és 1993 novembere között – 143-ról 1835-re növekedett azoknak az orvosoknak a száma, akik az önkormányzatok alkalmazottjából önálló vállalkozókká váltak. Ezt az Egészségbiztosítási Pénztár – az egészségügy legfőbb finanszírozója – is erősen szorgalmazza. Óvatosabban bánik azonban azokkal a vállalkozásokkal, amelyek bővítik a szolgáltatások körét, növelik a kapacitásukat. 1993-ban az összesen 137 milliárdos OEP-költségvetésből 1,2 milliárd forintot húztak ki az induló új vállalkozások, amelyeket az egészségbiztosító „befogadott”, vagyis ugyanúgy fizetett nekik, mint az állami-önkormányzati intézményeknek. Hogy ez sok pénz-e vagy kevés, annak megítéléséhez adalékként annyit, hogy az iskolaorvosi hálózat fejlesztésére 19 millió forint jutott.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon