Skip to main content

Beszélő hetilap, 40. szám, Évfolyam 6, Szám 41

Farkas Zsolt:

révész: Szép volt, elnök úr!

(eö) [Eörsi János]: Önérdek nélkül

Kőszeg Ferenc: Hack Péter: „Elmondtam az ellenérveimet…”

Kőszeg Ferenc: Magyar Bálint: „Hiába szép az ezüst, ugyanúgy vereséget jelent…”

: Egészségünkre…

Révész Sándor: Ágyszámla

Interjú a kórházak finanszírozásáról

solt: Koraszülött jóléti egészségügy

–lt [Solt Ottilia]: Röntgendiagnosztikai központ a Pannon Egyetemen

–S. O. [Solt Ottilia]: Lélegzet

: Magánvállalkozások

zzs [Zádori Zsolt]: „Kemény tőke, jó vezetés és hosszú levegő kell…”

Kertész Péter: Kaland az egészségügyi piacon

M. A. [Mink András]: Ápolás Pátyon

(–efhá) [F. Havas Gábor]: Próba – szerencse nélkül

(zj) [Zolnay János]: Napsugár haszonbérletre

H. I. [Halász Iván] - N. L. [Neményi László] - [Neményi László]: Bill és Borisz ötödször / Biztató republikánus kilátások / Azerbajdzsán: Olajcsata

Gyurovszky S. László: Meciar harmadik visszatérése?

: Eredmények

Fokasz Nikosz: Fejcsere

(kőszeg): Médiaautó

(eö) [Eörsi János]: A pénzügyminiszterek reggelije

Martos Gábor: A Hitel és a gazdaság

: Az „emberarcú fasizmus” felé

[Bányai Péter–Saszet Ágnes]: Az SRI nézőpontja az 1989-es sajnálatos eseményekről

Bányai Péter - Saszet Ágnes: „A jobboldal nem román, hanem importáru”

Hajdu István: „Másfajta ember az, aki megfoltozza, megőrzi, és tovább használja a tárgyait…”

Vörösváry Ákossal beszélget Hajdu István

M. G. P. [Molnár Gál Péter]: Hangosabban? Halkabban!

Halász Péter harmadik hete a Kamrában

Bori Erzsébet: Negropolisz

Tar Sándor: A mi utcánk

23. Isten szeme

Bán Zoltán András: A föltehető kérdések

borz [Bori Erzsébet]: Karin Krog–John Surman

Kováts Albert: Butak András könyvei

Dömötör Adrienne: „Munkások! Elvtársak! Budapesti dolgozók!”

[Kisbali László]: A szabadság árnyéka

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon