Martos Gábor

Nyomtatóbarát változat

1936-ban Kolozsvárott néhány fiatalember – Albrecht Dezső, Kéki Béla, Venczel József, Vita Sándor és mások – útjára bocsátotta a (már a címével is a nagy elődöt idéző) Hitel című társadalomelméleti folyóiratot, „…önismeretre törekszünk, hogy a magunk erejéből való felemelkedést megkönnyítsük… körültekintünk a magyarság legfőbb társadalom-, művelődés- és gazdaságpolitikai kérdései között… Nem önző különállás, még kevésbé meggondolatlan elkülönülés ez… tudományos eredményekre támaszkodó és a közírás eszközeivel élő nemzetpolitikai szemlénk a fiatal magyarság önmagába vetett hitét küldetéssé akarja öntudatosítani…” – állt többek között az akkori lap beköszöntő írásában.

S hiába telt el azóta több mint egy fél évszázad, ennek a programnak sok gondolata még ma is érvényes azokon a vidékeken, ahol elvétve folyik helyzetfeltáró, programot is nyújtó tudományos tevékenység. Ezt a lassan már-már tragikus következményekkel járó hiányt ismerte fel az RMDSZ liberális platformjának egyik alapító tagja, Koszta Nagy István újságíró, aki ez év elején ismét útjára indította Csíkszeredában a Hitelt, amely kéthavonta jelenik meg, 130–150 oldalon, egyelőre ezer példányban. Kizárólag előfizetés útján jut el az érdeklődőkhöz, s bizony nem is olcsón.

A fenti cél jegyében mindjárt a lap első számában átfogó kerekasztal-beszélgetést közöl A romániai magyar társadalomkutatás mai helyzetéről. Olyan ismert szakértők s egyben liberális RMDSZ-politikusok szólalnak meg, mint Kolumbán Gábor vagy Magyari Nándor László. Péter György, a kolozsvári egyetem közgazdászprofesszora Széchenyi István, a lap „névadójának”, közgazdasági eszmerendszerét elemzi. Bíró A. Zoltán, a Csíkszeredai Kommunikációs Antropológia Munkacsoport munkatársa a Csíki-medence falvaiban végzett kutatásainak eredményét teszi közzé, a lakosság elszegényedésének legszembetűnőbb jelenségeit mutatja be. Egy összeállítás számba veszi az 1918–1949 közötti felekezeti iskolákat, ismerteti a romániai magyar egyházak 1989 decembere utáni tevékenységét, és közreadja Az egyházak és a vallásszabadság törvényének tervezetét.

A lap második száma terjedelmes összeállítást tesz közzé az idén március végén, az RMDSZ Liberális Platformjának alakuló ülésén (lásd: Beszélő, 1994. március 31. és április 14.) elfogadott dokumentumokból; közli Birtalan Ákos közgazdász – s egyúttal parlamenti képviselő –, a Szabadelvű Kör gazdasági ügyekkel foglalkozó elnökhelyettesének a kör gazdasági elképzeléseit összefoglaló tanulmányát, melyben a romániai magyar közösségnek az országban elfoglalt sajátos gazdasági helyzetét és belső önrendelkezése megteremtésének fontosabb gazdaságpolitikai feltételeit elemzi. Ezt egészíti ki a Függelékben közzétett tekintélyes statisztikai összeállítás is Románia 1993-as gazdasági helyzetéről, amit érdemes részletesebben ismertetnünk.

Az ország 1993-as belső bruttó össztermelésének értéke 18 835 milliárd lej; ami kb. 1%-os növekedés az előző évihez képest, ám ez egyes becslések szerint még mindig csak az 1989-es szint kb. 60%-a! (Ennek az össztermelésnek kb. 30%-át adta a magánszektor.) Az állami költségvetés deficitje az össztermelés 2%-a volt, ami nem is olyan rossz arány, szemben mondjuk a kereken 300%-os éves infláció mértékével. A fogyasztói árak 1993 decemberében az egy évvel korábbinak a 356,1%-án álltak; ehhez képest a bérek nettó emelkedése ennek az aránynak mindössze 85,1%-át, a nyugdíjaké ugyanennek 87,8%-át tette ki. A lakossági fogyasztás árindexe 1993 decemberében élelmiszerből az egy hónappal azelőttinek 105,5, az egy évvel korábbinak 371,2, míg az 1990. októberinek már 5259,9%-a volt!

Ugyancsak magas, mintegy 11%-os a romániai munkanélküliség aránya (ez 1,8%-kal több, mint egy évvel korábban); ez pontosan 1 164 705 fő munkanélkülit jelent, s ezek 86,3%-a munkásból vált állástalanná.

Az ország exportjának értéke 4527,4 millió dollár (ez az előző évihez képest 5,6%-os növekedést jelent). Az importra ezzel szemben 5238,9 millió dollárt költöttek: ennek több mint a felét üzemanyagra, fűtőanyagra, energiára és nyersanyagvásárlásra fordították, kb. 20%-áért közfogyasztási cikkeket, 16%-áért pedig élelmiszert vásároltak. A kereskedelmi mérleg hiánya 71,5 millió dollár.

A külföldi tőkeberuházások 1993-as összege 760,5 millió dollár volt Romániában, ennek az összegnek 88,2%-át az iparba, ezen belül 31,7%-ot az élelmiszeriparba fektettek be.

Az ágazatonkénti ipari termelés az 1992-es értékekhez viszonyítva egyes területeken a következőképpen alakult: szénkitermelés 100,8%, kőolaj és földgáz 100,8%, vegyipar 104,0%, műanyag-feldolgozás 105,2%, járműgyártás 124,6%, bútoripar 128,6%, elektronikai ipar 118,3%. Bár ezek az eredmények emelkedést mutatnak, a valós gazdasági helyzet távolról sem ilyen rózsás: ha ugyanis az összehasonlítást nemcsak a tavalyelőtti, de egypár évvel korábbi adatokkal is elvégezzük, abból azonnal kiderül, hogy például az irodatechnikai iparágnak az egy évvel korábbihoz viszonyított 72,1%-os 1993-as termelése az 1989-es évi volumennek mindössze a 23,8%-a; az orvosiműszer-gyártás utolsó éves 99,3%-os eredménye pedig az 1989-es évi szintnek mindössze 39,5%-a! Ennek fényében pedig már meglehetősen tragikusnak tetszik az élelmiszeripar egy évvel korábbihoz viszonyított alig 89,2%-os teljesítménye.

Pedig a mezőgazdasági össztermelés 1993-ban 12,4%-kal magasabb volt az előző évinél; igaz, ennek az eredménynek gabonafélékből a 79,9%-át, cukorrépából a 78,1%-át, burgonyából a 92,2%-át, zöldségből a 87,7%-át, gyümölcsből pedig a 73,8%-át a magántermelők érték el!

• Szemle