Skip to main content

A pénzügyminiszterek reggelije

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Amiként a parlament falai között, azonképpen a Médiahajó ’94 rendezvényen is összecsaptak az „egyensúly-” és a „növekedéspártiak”. A „Pénzügyminiszterek reggelije” programpont keretében ugyanis Békesi László jelenlegi és rendszerváltás előtti pénzügyminiszter, valamint az előző ciklus fináncminiszterei, Rabár Ferenc, Kupa Mihály és Szabó Iván fogyasztották együtt a virslit.

A parlament falai között, mint ismert, a népnemzeti-konzervatívok kritizálják „növekedéspárti” álláspontról a kormányt, míg a fiatal konzervatívok ellenkezőleg, következetességet követelnek az egyensúlyteremtésben. A hajón meg, ahogy kivehettük, Békesi és Kupa mutatkoztak „egyensúlypártiaknak”, Rabár és Szabó pedig „növekedéspártiaknak”. Nyilván e pártállás is befolyásolta a becsléseket, amelyeket Farkas Zoltán körkérdésére adtak meg a reggelizők a magyar gazdaság idei állapotáról (lásd a táblázatot). Nem feledkezhetünk meg persze a szó szoros értelmében vett pártállásról sem: Szabó az előző kormány tetteit igazolva optimista, Békesi már hivatalból is pesszimista, Rabár, épp azért, mert a kormányzattól optimizmust vár el, kritikusan pesszimista, Kupa pedig független, szókimondó álláspontról borúlátó.

Táblázat: Pénzügyminiszterek becslése az 1994. évről (az elhangzottak sorrendjében)


<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> 

A PM szeptember

eleji becslése

„korrekciós

intézkedések”

 

Szabó Iván

Békesi László

Rabár Ferenc

Kupa Mihály

nélkül

bevezetésével

A központi költségvetés hiánya, milliárd Ft

330–331

330

330

335

381

332

Fogyasztói áremelkedés, százalék

17–20

20

20–21

21

18–20

19–20

A regisztrált munkanélküliek száma az év végén, ezer fő

550

560

580

580

 

 

Folyó fizetési mérleg hiánya, milliárd dollár

3–3,5

3–3,5a

3–3,5

3,5

kb. 3,5

Kb. 3

Külső államadósság (bruttó) az év végén, milliárd dollár

kb.25

26,8

26

26

26,54

26

Külső államadósság (nettó) az év végén, milliárd dollár

16–17

18,5

18

18

17,9

17

Gazdasági növekedés, százalék

1,5–2

1,5–2

1,5–2

1

1–2

1–2

a) „Sajnos közelebb a 3,5-hez, minta 3-hoz”

Kupa szerint fél hónapos csúszás a pótköltségvetésben 5 milliárd forinttal növelheti a büdzsé deficitjét; e szavakra Békesi egyetértőleg bólintott. A csúszást biztosra vehetjük, a pótköltségvetést eredetileg október 1-jére időzítették. (Emellett, mint a parlament október 3-i ülésén elhangzott, a visszamenőleges nyugdíjemelés nagy részét is a költségvetési hiány terhére fizetik ki.) Ahogy telnek a hetek, egyre borúsabbá válik a makrogazdasági kép; föltűnő például, hogy Békesi Médiahajón adott becslései immár ahhoz a verzióhoz állnak közelebb, amelyet minisztériuma adott meg arra az esetre, ha eltekintenének a „korrekciós intézkedésektől”, azaz a pótköltségvetéstől és az augusztusi nagy leértékeléstől. Hivatalosan már csak a költségvetési deficit 330 milliárdjához fűződő várakozások tartják magukat, viszont mintha feladnák a reményt, hogy a külső eladósodási helyzet javulna az egyensúlyteremtő lépések eredményeképp.

A kormány eredeti elképzelése az volt, hogy a nagy leértékelés után, annak szerves kiegészítéseként korlátozzák az állami költekezést; ekként a vásárlóerő lassabban nő, mint amennyire az árak emelkednek a leértékelés miatt, így az infláció is kézben tartható, a külső eladósodás is fékeződik. Az elgondolást két előfeltevéssel támasztották alá: 1) hogy a gazdaság dinamikus része ezektől az intézkedésektől függetlenül is növekszik, és 2) hogy az állami költekezés csökkentésével párhuzamosan javul a külső fizetési mérleg.

A „növekedéspártiak” mindkét föltevést támadják. Szerintük a nadrágszíjmeghúzás csökkenti a keresletet, így leronthatja azokat az eredményeket is, amelyeket a növekedésben, az export és a beruházások terén ez év első felében már fölmutattunk. A vállalkozások amúgy is szerény belső kereslettel találják magukat szemben, exportképességük pedig korlátozott – így a gazdaság csak külső forrásból biztosíthatja a technológiai fejlődéséhez szükséges forrásokat. „A következő három-négy évben – hangoztatta Szabó Iván – ha lesz gazdasági növekedés, akkor fizetésimérleg-hiány is lesz!”

Szabó szerint a külső eladósodás egyenesen a gazdasági növekedést szolgálja, egyszersmind jó ellenszer a költségvetési deficit kórjára is, hiszen az állam a növekvő adóbevételekkel fedezi majd a kiadásait. Csak az a kérdés motoszkált bennünk, mikor következik be ez a kedvező fordulat; hiszen a költségvetés deficitje – akár belföldi megtakarításból, akár külső forrásból finanszírozzák – a kamatkiadásokat azonnal növeli, és legjobb esetben is csak később „térülhet meg” gazdasági növekedés formájában. Márpedig a kamatkiadások Szabó Ivánt is aggasztották pénzügyminiszter korában. A másik kérdés: vajon az imént 2)-vel jelölt előfeltevés igaz-e, amely szerint az állami túlköltekezés egyértelműen az importot növeli (ahogy az új kormánykoalíció gazdaságpolitikusai gondolták), vagy ezeknek egy részét a gazdaság aktorai képesek a növekedés emeltyűjévé váltani? Békesi becslése szerint e tekintetben 2/3–1/3 az arány, avagy, ahogy a reggelin fogalmazott, az év eddigi részében tapasztalt, külföldi forrásokból finanszírozott gazdasági növekedés 1/3-a „egészséges”, 2/3-a viszont lenyesegetendő, mivel a közületi vagy a lakossági fogyasztást gyarapította.

Kupa Mihály a reggelin egyetértett Békesivel: az államnak szerinte is csak addig szabad nyújtózkodnia, ameddig a takarója ér. Csakugyan megindult valami növekedés, de ez szerinte csak „luftballon”, az infláció és az állami szféra túlköltekezése gerjeszti. Az állam elszívja a forrásokat a vállalkozások elől, rendbe kell végre tenni az államháztartást. Erre már ’89 óta megvannak a reformtervek, a végrehajtás azonban politikai okokból késik, mert a társadalmat nem világosították föl arról, hogy milyen nagy árat kell fizetnie az állam átfazonírozásáért. Ámbár erre Kupának alkalma nyílt volna a maga idejében.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon