[Bányai Péter–Saszet Ágnes]

Nyomtatóbarát változat

Ezzel a fölöttébb eredeti címmel tárták a nyilvánosság elé nemrég az SRI „nézőpontját” a román forradalom még mindig feltáratlan körülményeiről. Nem véletlenül nevezik így: szó sincs itt a valóságról, netán újonnan felbukkant tényekről, csupán az események aktuálisan érvényes „olvasatát”, magyarázatát kapja kézhez az olvasó. Ami még nagyon újnak sem nevezhető: lényegileg a Secu-barát Nagy-Románia Párt (PRM) és hívei százszor elismételt elméletét sulykolják megint – az 1989. decemberi „fordulat” nem forradalom, nem népfelkelés volt, hanem a nagyhatalmak (főleg a Szovjetunió) és Magyarország, illetve ezek titkosszolgálatai által szervezett összeesküvés. Ez viszont úgymond olyan profi módon volt megszervezve, hogy nyom, bizonyíték nem maradt…

A jelentés szövegezői – első látásra érthetetlen – pancsermunkát végeztek: mit sem törődnek azzal, hogy gondolatmenetüknek számos nyilvánvaló „szépséghibája” van. Például az, hogy a történelemben olyasmi még nem fordult elő, hogy több nagyhatalom közös akcióval megbuktat egy diktátort, de meg sem próbálja a saját kiválasztott emberével vagy csoportjával helyettesíteni. Márpedig a jelentés szerint itt ez történt: a „külföld” megszervezte Ceausescu megbuktatását, de az már nem foglalkoztatta, kit ültessen a helyére. Iliescu pedig olyannyira nem kerül szóba, hogy neve még csak el sem hangzik. Az egész jelentésben egyetlenegyszer sem. Mintha ott sem lett volna. Tehát a „gonosz külföldiek” felfordulást idéztek elő, elkergették Ceausescut, de ettől a perctől kezdve semmibe se próbáltak beleavatkozni. A következő vezetőgarnitúra teljesen spontánul, a nép támogatásával vette át a hatalmat…

Szép és egyszerű. Túlságosan is. Kérdés csak az, miért volt épp most szükség arra, hogy beadják ezt a gyermekmesét, amely ugyan alátámasztja az „idegen puccs” elméletét a spontán forradalommal szemben (amely Iliescunak kedvezőbb lenne, hisz nem kérdőjelezi meg legitimitását), de nyitva hagy számos kérdést, amire bármi legyen is a válasz, Iliescunak mindenképpen kínos lehet. Ennek az a legvalószínűbb magyarázata, hogy a jelentést Iliescu ellen irányuló, nagyon diszkrét fenyegetésnek vagy legalábbis „nyomásnak” szánták: a „Nézőpont” a többségi koalíció új politikai taktikájának egyik eszköze.

De lássuk, hogy néz ki ez az „idegen puccs” az SRI legendagyártói szerint. A szöveg a szervezők, a külföldi „ügynökök” közül néhányat megnevez. Például M. Atanatkovicsot, a volt temesvári jugoszláv konzult, aki az SRI információi szerint a magyar titkosszolgálatnak dolgozott. Atanatkovics persze, aki ma az ellenzéki Szerb Liberális Párt egyik vezetője és üzletember, nem hagyta válasz nélkül az alaptalan vádakat. Sajtókonferenciát tartott Temesváron, ahol részletesen beszámolt 1989-es tevékenységéről: a konzulátust afféle nemzetközi sajtóközponttá változtatta, támogatta, bújtatta a külföldi újságírókat – ezért az amerikai külügyminisztérium hivatalosan is kifejezte elismerését. Ha az SRI-jelentés végső, hivatalos formája is fenn fogja tartani ezeket a rágalmakat, törvényes úton fogja cáfolatát előadni – jelentette ki Atanatkovics.

De még több van a rovásán a „Nézőpont” szerint a magyaroknak: „December 22. délutánján erőszakos támadások kezdődtek, főleg magyar nemzetiségűek felbujtására, a következő jelszavakkal: Halál az oláhokra! Horthy–Horthy! Erdély Magyarországé! Ekkorra már sok Magyarországra emigrált személy visszatért, sajnos nem sikerült megállapítani számukat, vagy azonosítani őket. Az erőszakos események kitörésében, illetve a felbujtásban nagy szerepük volt a külföldi (elsősorban magyarországi) állampolgároknak, például Oltványi Ottónak, az MTI bukaresti tudósítójának” – emeli ki a jelentés, majd hozzáfűzi, hogy különben is, „Arad megyében 1989 őszén sok magyar »turista« járkált.”

A magyar mellett a szovjet jelenlét motívuma „konkretizálja” leginkább az „idegen puccs” fogalmát: „Egyesek szerint a katonai repülőtereken esetleges szovjet katonai jelenlét lehetséges.” Mi több: „A Kogalniceanu repülőtéren olyan tisztek jelentkeztek szolgálatra, akik ismerték az orosz nyelvet. Az aradi hotelekben ekkoriban több szovjet turistacsoport lakott. Nincs bizonyíték arra, hogy az eseményekben szerepet játszottak volna.” Máshol: „sokan mesélik, hogy X helységben gyanúsan sok orosz »turista« járkált a válságos periódusban, bár számukat nem ismerik, és egy nevet sem sikerült azonosítani.” „Egy ügynök több szovjetbarát temesvári értelmiségivel vette fel a kapcsolatot, és erről december 21-én jelentést tett a szovjet követségen” – igaz, sem az ügynök, sem az állítólagos szovjetbarát értelmiségiek nincsenek megnevezve. De ha nincs bizonyíték, miért is tesznek róluk említést egy titkosszolgálati jelentésben? Propagandacélból. Tudják, hogy a lakosság nagy része oroszgyűlölő, és összeesküvés-, illetve kémmániában szenved. Így aztán nyilván azt fogja gondolni, hogy: „lám, ebben is az oroszok meg a magyarok keze van, de hát diplomáciai okokból az SRI nem tárhatja fel a teljes igazságot…”

• Befejezetlen múlt