A Magyar Nemzet a nyolcvanas évek elején még egyértelműen nyereséges volt, a nyolcvanas évek végén… vagy igen, vagy nem. A tulajdonosi jogokat gyakorló Pallas Lapkiadó 1989-re 17 milliós veszteséget mutatott ki a lapnál, a Pénzügykutató Rt. vizsgálata szerint azonban a Magyar Nemzet még ekkor is nyereséges.
1990 elején a lap eléri a 180 ezres példányszámot. A legszínvonalasabb és legpolgáriasabb magyar napilapként számon tartott Magyar Nemzet megvásárlása minden számítás szerint jó üzletnek ígérkezett. Mindenki pályázott rá, aki számít, Soros, Sarlós, Berlusconi, Springer, Ferenczy, Maxwell és sokan mások.
1990 januárjában megalakul a Magyar Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. Tulajdonosai, a Pallas Lapkiadó mellett a Postabank és a szerkesztőség munkatársait tömörítő Magyar Nemzet Újságíró Alapítvány Alap fél év alatt 40 millió forint nyereséget hoz a kft.-nek.
A kormány közvetlen beavatkozása nyomán, nagy csaták után a francia Hersant-csoport kezébe kerül a Magyar Nemzet. November végén megalakul a 41%-ban az Hersant, 20–20%-ban a Pallas és a Postabank, 19%-ban a Magyar Nemzet Újságíró Alapítvány tulajdonában lévő Magyar Nemzet Rt. A későbbiek során a lap alaptőkéje 130 millió forintról 285 millióra emelkedik, a tőkeemelésben részt venni nem tudó alapítvány részesedése 9%-ra csökken, a többi tulajdonosé arányosan nő.
A szerkesztőségi alapítvány mögött álló munkavállaló-tulajdonostársak lényegében folyamatos harcban állnak a munkaadó-tulajdonostársakkal. Az alapítvány politikai és érdekvédelmi szerepe tehát igen jelentős, de az rt. gazdasági tevékenységében, a lap finanszírozásában lényegében nem vesz részt, a döntéseket érdemben befolyásolni nem tudja, csupán a munkatársakat üdülteti és segélyezi szerény pénztőkéjének kamataiból.
Az rt. létrehozásával egy időben aláírt újságírói chartában az áll, hogy a magyar tulajdonosok elbocsáthatják a főszerkesztőt, ha az előfizetők száma 80 ezer alá, az árus példányok száma 45 ezer alá süllyed, illetve a remittenda 27% fölé emelkedik.
Ennek a szankciónak az alkalmazására soha nem került sor, noha a példányszám 1990 végéig 120 ezerre, 1991 közepéig 90 ezerre süllyedt. A lap olvasótábora folyamatosan szűkült, a példányszám jelenleg alig haladja meg az ötvenezret.
Az Hersant ajánlatában szereplő fejlesztések nagy része nem valósult meg, a beígért saját nyomda felállítására nem került sor.
Az rt. veszteségei rohamosan nőttek, az 1991-es 122 millióról 1992-ben 337 millióra, 1993-ban 394 millióra. Az 1991-es veszteség azért nem nagyobb, mert 32 állami tulajdonban lévő Pallas Kiadótól az rt.-hez került a nyereséges RTV Újság kiadásának a joga. A műsorújság profitjának átadása volt a lap burkolt állami támogatásának a formája. A Magyar Nemzet egyébként nagy volumenű hatósági hirdetések, állami vállalatoktól, bankoktól származó adományok formájában nem kapott olyasféle segítséget, mint az Új Magyarország és a Pesti Hírlap.
1992 márciusában a Postabank és a Pallas kiszáll a Magyar Nemzet Rt.-ből, tulajdonrészüket átveszi a francia fél, amely így 91%-os részvénytöbbséghez jut. Információink szerint az Hersant a magyar cégek 44%-os tulajdonrészét soha nem fizette ki.
Különböző találgatások terjedtek el arról, hogy az Hersant miért maradt benne a veszteséges üzletben. Egyesek szerint a paksi atomerőmű francia részvétellel történő bővítésében érdekeltek, mások szerint a francia Matra cég metróépítési terveiben érdekeltek, ismét mások szerint több országot elérő rádió- és tévéműsorokkal próbálkoztak volna. Akár voltak ilyesféle motivációk, akár nem, az Hersant rövid idő múltán igyekezett túladni a Magyar Nemzeten. A HVG 1993 novemberében már azt írja, hogy „az Hersant csoport viszontszívességet vár azért, hogy 1990-ben megpróbálták »kormányközelben« tartani a Magyar Nemzetet. Azt remélik tehát, »hálából« most a kormány segít nekik vevőt szerezni, hogy a lehető legkisebb veszteséggel vonulhassanak vissza.”
A kormánynak kettős feladatot kellett tehát megoldania: egyrészt állami segítséggel megmenteni az Hersant-t a Magyar Nemzettől, másrészt kimenteni a Magyar Nemzetet az állam kezéből, hogy a választások után ne kerüljön az új kormány kezébe. A manőver végül is sikerült, de ez az adófizetőknek elég sok pénzébe került.
A Hírlapkiadó közvetlenül a választások második fordulója előtt ÁV Rt.-től kapott pénzen 353 millió forintért megvette az Hersant-tól, és részben tehermentesítette a Magyar Nemzet Rt.-t, a Hírlapkiadó pedig az Esti Hírlappal és a nagy nyereséget termelő Expresszel együtt öt évre eladta a kiadói jogokat a Fideszhez és az MDF-hez közel álló vállalkozóknak korábban elprivatizált Mahír Rt.-nek. Az üzletet a HVG értesülése szerint az állami kézben lévő Magyar Hitelbank finanszírozta. A választások után az ÁV Rt. megkérdőjelezte az üzlet törvényességét, s a per elkerülése végett megállapodott a Mahírral abban, hogy a Mahír az év végéig gyakorolhatja a kiadói jogokat, s azután persze megpróbálhatja pályázati úton megszerezni a három lapot.
Az állami kézbe visszakerült Magyar Nemzet Rt. a lap kiadói jogának elvesztésével lényegében kiürült, bevétele csekély, adóssága sok: százmilliós nagyságrendű tb- és adótartozás. Most már nincs más hátra, mint felszámolni a Magyar Nemzet Rt.-t, és akkor erről a pénzről is lemondhat a köz. Remélhetőleg nem a lappal együtt.
- Belföld [8]